De persze a legérdekesebb rész a kommentszekció a közösségi oldalakon, ahol elmondjátok a gondolataitokat, és kiegészítitek ezt a cikket. Néha az ember érdekes anyagokat olvas a neten, de a hozzájuk fűzött kommentek még érdekesebbek. Na de vágjunk is bele.
Kezdjük is a modern elektronika alapvető elemével: a tranzisztorral. Megtudhatod, mi is ez, hogyan működik, és miért nincs olyan áramkör, amely képes lenne működni nélküle – az egyszerű villogótól a bonyolult számítógépig.
Mi az a tranzisztor, és mire jó?
Képzelj el egy egyszerű vízcsapot. Egy kis mozdulattal elfordítod a kart, és a csőből erős vízsugár kezd folyni. A tranzisztor is egy ilyen „csap”, csak éppen elektromos áramhoz. Lehetővé teszi, hogy egy kis, gyenge jel segítségével sokkal erősebb elektronáramlást irányítsunk.
Tudományosabban fogalmazva: a tranzisztor egy félvezető eszköz, amely képes elektromos jeleket erősíteni, generálni, valamint gyors működésű kapcsolóként üzemelni, be- és kikapcsolva az áramot az áramkörben. Pontosan ez a tulajdonsága – hogy kis jellel nagy áramot képes vezérelni – hozott forradalmat a 20. század közepén, a múltba küldve a robusztus és nem hatékony elektroncsöveket. Ma a tranzisztorok jelentik mindennek az alapját: az okostelefonodban lévő processzoroktól kezdve, ahol milliárdnyi mikroszkopikus tranzisztor dolgozik együtt, egészen a nagy teljesítményű villanymotor-vezérlő rendszerekig.
A bipoláris tranzisztor felépítése és működési elve
Ezt a tranzisztortípust azért nevezik „bipolárisnak”, mert a működésében egyszerre kétféle töltéshordozó vesz részt: az elektronok és a „lyukak” (ezek feltételes pozitív töltések). Úgy képzelheted el, mint egy szendvicset, ami három, különböző vezetőképességű félvezető rétegből áll, amelyek váltják egymást. A rétegek sorrendjétől függően léteznek n-p-n és p-n-p típusú tranzisztorok.
Ennek a „szendvicsnek” a három részét így hívják:
- Emitter – a töltéshordozók „forrása”.
- Bázis – a nagyon vékony középső réteg, amellyel a vezérlés történik.
- Kollektor – a töltéshordozók „gyűjtője”.
A működési elv egyszerű szavakkal így néz ki: Tegyük fel, hogy van egy n-p-n típusú tranzisztorunk. Ahhoz, hogy kinyisson és átengedje az áramot a kollektortól az emitter felé, a bázisra egy kis pozitív feszültséget kell kapcsolnunk. Ez olyan, mintha egy kicsit megnyitnánk a csapot. A bázis kis árama megnyitja az utat a kollektor nagy árama előtt. Minél jobban „kinyitjuk” a bázist (nagyobb áramot adunk rá), annál erősebb áram folyik a kollektoron és az emitteren keresztül. Ez az erősítési üzemmód. Ha viszont levesszük a feszültséget a bázisról, a tranzisztor „lezár”, és az áram megszűnik – ez pedig a kapcsoló funkció.
Hogyan működik a térvezérlésű (FET) tranzisztor?
Míg a bipoláris tranzisztort áram vezérli, addig a térvezérlésűt (más néven unipolárist) feszültség. Ez a kulcsfontosságú különbség teszi még gazdaságosabbá, mivel a vezérlő áramkör gyakorlatilag nem fogyaszt áramot. Működése az elektromos mező (tér) hatásán alapul, innen kapta a nevét is az eszköz.
A térvezérlésű tranzisztornak is három kivezetése van, de ezeket máshogy hívják:
- Forrás (Source) – ezen keresztül lépnek be a töltéshordozók a csatornába (az emitter megfelelője).
- Nyelő (Drain) – ezen keresztül lépnek ki a töltéshordozók a csatornából (a kollektor megfelelője).
- Kapu (Gate) – a vezérlőelektróda (a bázis megfelelője).
Képzelj el egy locsolótömlőt, amelyben folyik a víz. Ha rálépsz, a vízáramlás csökken, vagy teljesen megszűnik. A térvezérlésű tranzisztorban a kapu hasonlóan működik. Feszültséget kapcsolunk rá, ami elektromos mezőt hoz létre. Ez a mező szűkíti vagy tágítja a tranzisztoron belüli csatornát (ahol az áram folyik a forrástól a nyelőig), ezzel szabályozva az áramerősséget. Minél nagyobb a feszültség a kapun, annál szélesebb a csatorna, és annál nagyobb áram tud átfolyni rajta. Ennek a megoldásnak a fő előnye az óriási bemeneti ellenállás. A vezérlő áramkör (kapu) elhanyagolhatóan kevés teljesítményt vesz fel a jelforrásból, ami ideálissá teszi a térvezérlésű tranzisztorokat bonyolult integrált áramkörök és energiahatékony eszközök számára.
Mik azok a teljesítménytranzisztorok?
Amikor nagy teljesítményű fogyasztók vezérléséről van szó – nagy áramokról és magas feszültségről –, a színre lépnek a teljesítménytranzisztorok. Ez nem egy különálló típus, hanem inkább egy speciálisan kialakított eszközcsalád, amely képes elviselni a komoly terhelést. A teljesítményelektronikában teljesen vezérelhető kapcsolóként használják őket.
Ezek közül néhány alapvető osztályt különböztethetünk meg:
- MOSFET – Ezek olyan térvezérlésű tranzisztorok, amelyek a nagyon gyors átkapcsolásuknak köszönhetően kiválóan alkalmasak nagyfrekvenciás kapcsolóüzemű tápegységekhez. Feszültséggel vezérelhetők, és akár több tíz amperes áramot is képesek kapcsolni.
- IGBT – Egy hibrid eszköz, amely egyesíti a bipoláris és a térvezérlésű tranzisztorok legjobb tulajdonságait. Mint a térvezérlésűeknek, ennek is nagy az ellenállása a bemeneten és feszültséggel vezérelhető, ugyanakkor – mint a bipolárisok – képes nagyon nagy (akár több száz vagy ezer amperes) áramot átengedni kis feszültségesés mellett. Ma az IGBT-k vezetnek az olyan területeken, mint az ipari inverterek, villanymotor-hajtások és hegesztőgépek.
- Bipoláris teljesítménytranzisztorok – A klasszikus megoldás, amelyet régebben mindenhol használtak. Fő hátrányuk, hogy a vezérléshez viszonylag nagy bázisáramra van szükség, ami járulékos veszteségekhez és a vezérlő áramkör bonyolódásához vezet.
A tranzisztor működés közben – a multivibrátor
Most, hogy ismerjük az elméletet, nézzük meg, hogyan kel életre a tranzisztor egy valós áramkörben. Sok rádióamatőr számára a klasszikus „első komoly építés” a multivibrátor – a legegyszerűbb impulzusgenerátor, amely mindössze két tranzisztorból összeállítható. Klasszikus alkalmazása a két villogó LED-es áramkör.
Az áramkör működési elve szép és egyszerű. Képzelj el két tranzisztort, amelyek felváltva „nyitnak” és „zárnak”. Amikor az egyik nyitva van, a hozzá tartozó LED világít, a másik pedig ebben a pillanatban zárva van, így a LED-je sötét. A folyamat a hinta mozgására emlékeztet: az áramkörben lévő kondenzátorok folyamatosan töltődnek és kisülnek, átadva a vezérlő „stafétabotot” az egyik tranzisztortól a másiknak. A váltás sebessége (a villogás frekvenciája) az áramkörben lévő kondenzátorok és ellenállások értékétől függ. Egy ilyen áramkör megépítésekor a gyakorlatban láthatod, hogy a tranzisztorok nem csak egyszerű kapcsolóként működnek, hanem aktív elemként képesek összetett, ciklikus folyamatokat létrehozni.
Mire is képes a tranzisztor?
Ahogy már rájöttél, a félvezető-fizika ezen apró „csodájának” lehetőségei valóban határtalanok. Foglaljuk össze röviden:
- Erősítés. A tranzisztor képes felerősíteni a gyenge jeleket. A bázison (vagy a kapun) történő kis feszültségváltozás jelentős áramváltozást okoz a kollektor (vagy nyelő) körben. Ezt használják az audioerősítőkben, rádióvevőkben és mérőműszerekben.
- Kapcsoló üzemmód. Ez a legelterjedtebb üzemmód a digitális technikában. A tranzisztor gyors működésű kapcsolóként dolgozik: vagy teljesen nyitva van (logikai „1”), vagy teljesen zárva (logikai „0”). A mikroprocesszorokban milliárdnyi ilyen kapcsoló teszi lehetővé a számítógépek számára a számítások elvégzését.
- Generálás. A tranzisztorok az alapjai azoknak az áramköröknek, amelyek a legkülönbözőbb formájú és frekvenciájú elektromos rezgéseket állítják elő. A multivibrátoros példánk csak egy a sok közül. Generátorokat használnak az órákban, rádióadókban és a kapcsolóüzemű tápegységekben.
Várlak a kommenteknél – azok érdekesebbek, mint maga a cikk! Mit felejtettem el elmondani? Természetesen lesz második rész is.
