Sötét folyosó. A léptek visszhangoznak a mészkő falak között. A zseblámpa fénye titokzatos feliratokat tár fel a sötétségből: „Misha járt itt, 1897”, „Segítség”, „Nincs kiút”.
15 perc múlva az agyad hallucinálni kezd, és hangokat, zajokat, mozgást fogsz látni a sötétben. Üdvözöllek az odesszai katakombákban – a világ legnagyobb földalatti labirintusában, ahol emberek tűntek el, bűnözők rejtőzködtek, és kalandorok leltek – ki halált, ki kincset.
Odesszában van egy labirintus a föld alatt. A számítások szerint a hossza több mint 2500 kilométer. Az összes ismert katakomba közül ez a leghosszabb és legbonyolultabb.
Ha Odesszában repedés keletkezik egy ház falán, azonnal a katakombákat okolják. Az odesszaiak minden bajukat a katakombákra fogják: csőtörés, úthiba – nem számít.
Hogyan keletkeztek az odesszai katakombák?
Az odesszai katakombák egy összetett földalatti járatrendszert alkotnak, amelyet részben a természeti folyamatok, részben az emberi tevékenység alakított.
Az első üregek Odessza alatt évmilliókkal ezelőtt keletkeztek. A mai katakombák mintegy 5%-a természetes úton kialakult karsztbarlang, amelyek a mészkőben jöttek létre. A geológusok a korukat 3,7 millió évre becsülik.
Néhány barlangban mamutok és gyapjas orrszarvúk maradványait találták, ami azt bizonyítja, hogy ezek a területek egykor őskori állatok élőhelyei voltak.
Kőfejtés és a bányák megjelenése
Már az ókorban is használták a helyi törzsek a mészkövet építkezéshez. Régészeti leletek bizonyítják, hogy már több mint 4 ezer évvel ezelőtt is bányászták itt a követ. A katakombák nagyszabású kialakulása azonban a XIX. században kezdődött, amikor a mészkő lett Odessza fő építőanyaga.
A XIX. század első felében aktívan művelték a földalatti kőbányákat. A kőzet puhasága miatt könnyen bányászható volt, alacsony ára pedig népszerű építőanyaggá tette a mészkövet. A bányászat 35 méteres mélységig folyt, és idővel a földalatti bányák hálózata nemcsak Odessza alatt, hanem a külvárosaiban is elterjedt.
Mivel a bányászat kaotikusan, szigorú mérnöki számítások nélkül folyt, a katakombák pontos határait nem tüntették fel a térképeken. Ennek eredményeként néhány évtized alatt a város alatt egy elágazó alagútrendszer alakult ki.
A XX. század végén a katakombák a mérnöki-geológiai helyzet hirtelen romlásához vezettek. A régi városrész több mint 40%-a alábányászott területen fekszik, ahol több mint 100 beszakadás történt.
A katakombarendszerhez természetes eredetű üregek – karsztbarlangok –, valamint mesterségesek – geológiai kutató- és építési aknák, pincék, bunkerek, vízelvezető alagutak, csatornák és egyéb földalatti üregek – is tartoznak.
A katakombák mint a történelem és a kultúra része
Az odesszai katakombák nem csupán egy földalatti alagútrendszer, hanem a város történelmének fontos eleme. A XIX. – XX. század elején a bennük bányászott mészkőből épült számos jellegzetes épület, köztük az Operaház és a történelmi paloták. Ennek köszönhetően Odessza a „Sárga Város” nem hivatalos nevet kapta.
Idővel a bányászat mértéke veszélyt kezdett jelenteni a város beépítésére.
Az 1920-as években betiltották a bányászatot a központban, de a XX. század végére az alábányászott terület következményei már több mint száz beszakadást okoztak.
Összehasonlítás más katakombákkal
Az odesszai katakombák a világ legnagyobb földalatti alagútrendszere. Hosszukat körülbelül 2500 kilométerre becsülik, ami jóval meghaladja a római katakombák (kb. 300 km) és a párizsi katakombák (800 km) hosszát. Az odesszai labirintus pontos térképe azonban még mindig nem készült el, mivel sok járat feltáratlan maradt.
Bonyolult szerkezetének köszönhetően a katakombák világhírűvé váltak. Itt még ma is találnak különböző korokból származó leleteket – régi újságoktól a XIX. századi használati tárgyakig.
Néhány kutató feltételezi, hogy az alagutak hossza még tovább növekszik, mivel a város környékén folytatódnak a geológiai kutatások. Ezt azonban jelenleg nehéz megerősíteni: az omlásveszély miatt sok földalatti járathoz tilos a bejutás.
Dezorientáció és pszichológiai hatások
Lehetsz a világ leghidegvérűbb embere, de 20 percnyi teljes sötétség és csend után az agyad elkezd ellened fordulni. Lépteket fogsz hallani magad mögött, árnyakat fogsz látni, amelyek nincsenek ott. Egy óra múlva nem fogsz emlékezni, hol a bejárat. Két óra múlva elkezdesz beszélgetni valakivel, aki nem létezik. Vannak, akik soha nem találják meg a kiutat.
Beszakadások és természeti veszélyek
A mészkőzetek instabilitása miatt a katakombákban rendszeresen történnek omlások.
A katakombák olyan helyek, ahol a föld dönti el, kinek van sorsa kijutni. Az omlás bármikor bekövetkezhet. Egyetlen rossz lépés – és 30 méter mélyen betemet. Senki sem fogja hallani a sikolyod.
Sok alagút teljesen beomlott, de a megmaradt alagutakban történő mászkálással is azt kockáztatja az ember, hogy csapdába esik, és soha többé nem tud kijutni. Ezenkívül egyes területeken oxigénhiányt és mérgező gázok felhalmozódását is észlelik, ami a hosszabb tartózkodást szintén halálossá teszi – még omlás nélkül is.
Biztonsági okokból a katakombák legtöbb ismert bejáratát befalazták vagy fém ajtókkal zárták le. A lezárt területekre tilos a belépés, a hozzáférhető részek látogatása pedig csak hivatalos túrák keretében lehetséges, tapasztalt vezetők kíséretében.
Kik rejtőzködtek az odesszai katakombákban?
Hosszú történelmük során az odesszai katakombák menedéket nyújtottak a legkülönbözőbb embereknek – a bűnözőktől és csempészektől a forradalmárokig és partizánokig. Bonyolult szerkezetük ideális rejtekhelyet biztosított a titkos tevékenységekhez.
Ebbe a sötét és csendes birodalomba soha nem hatoltak be a napsugarak. Itt télen-nyáron egyforma a hőmérséklet: +14 °C.
A katakombák a XIX. – XX. század elején: a bűnözők világa
A XIX. században az odesszai katakombák ideális rejtekhelyet jelentettek az árnyékgazdaság számára. Itt volt a csempészek birodalma. Ezeken a folyosókon csempésztek tiltott alkoholt, fegyvereket, ékszereket – és azoknak a holttestét, akik akadályozták a bűnözői világot.
Úgy tartják, hogy a híres bűnöző, Mishka Yaponchik a katakombákat titkos bázisként használhatta az üzleteihez. A labirintusokban szökött fegyencek és kalandorok is rejtőzködtek.
Partizánmozgalom a második világháború idején
Az odesszai német megszállás évei alatt (1941–1944) a katakombák egy része a szovjet partizánok bázisává vált. A legismertebb az a csapat, amely Nerubajszkoje falu alatt rejtőzött. A partizánok legalább 13 hónapot töltöttek a katakombákban.
A város alatti labirintusokban a partizánok viszonylag kényelmes hálótermeket, pihenőszobákat, fegyver- és lőszerraktárakat rendeztek be. A hálótermek kialakításához a főfolyosóról leágazó mellékjáratokat használtak. Az ágyak helyett a falba vájt polcokra szénát tettek, hogy kényelmesen tudjanak aludni.
Mivel a partizánok a bevetéseken megsebesülhettek, a katakombákban kórházat is kialakítottak ágyakkal és műtővel. A meleg étel elkészítéséhez mészkőből építettek kemencéket, a füst elvezetésére pedig a felső szintekre vezető szellőzőnyílásokat használtak.
A labirintusok mennyezete olyan, mint egy szivacs, csak kemény. Az összes berendezés ellenére a labirintusokban mindig nedvesség volt, ezért a partizánok ruhája különös szagot árasztott. Ahhoz, hogy a németek által megszállt városba kijussanak, át kellett öltözniük.
A partizánoknak nagyon nehéz volt. A kórházak és a kemencék persze léteztek, de a nedvesség és az oxigénhiány miatt sok partizán betegeskedett. A szellőzőnyílásokat gyakran felfedezték a németek, ami tragédiákhoz vezetett.
Az élet a katakombákban sok kellemetlenséggel járt. A petróleum és a gyertyák hiánya miatt nem volt állandó világítás. A kőboltozatok elnyelik a hangot, ezért könnyű volt eltévedni a sötétben. Még kiabálni sem volt értelme, mert senki sem hallotta volna a segélykiáltást. Az őrségváltás 2 óránként történt. Ez azért volt szükséges, mert a teljes sötétség, a csend és a párolgás hallucinációkat okozhatott.
Szovjet idők
A háború után a katakombák egyes részeit a hadsereg és a titkosszolgálatok használták, az 1970-es években pedig megkezdődtek az első tudományos kutatások. A kutatók a mai napig találnak a járatokban különböző korokból származó tárgyakat – régi újságokat, petróleumlámpákat, sőt néha olyan emberi nyomokat, amelyek évtizedekig érintetlenek maradtak.
És mi a helyzet most?
A Nerubayskoye falu közelében található földalatti labirintus bejárata nehéz fémkapukkal van lezárva.
A falu alatt található a bányajáratok egyik legnagyobb része. A katakombákban ezen az oldalon rejtőztek a partizánok a fasiszta megszállók elől.
Van egy múzeum a második világháborús évekre emlékezve, ahol a partizánok óriási szerepet játszottak az ellenséggel vívott harcban. A múzeum azonban csak egy kis földalatti részt foglal el.
Még a XXI. században is rejtély az odesszai katakombák világa. Hivatalosan 1700 km van feltérképezve, de senki sem tudja a labirintus pontos kiterjedését. A tudósok drónokat küldenek a feltáratlan alagutakba, de néhányuk egyszerűen eltűnik.
A kutatások során a katakombákban értékes történelmi leletekre bukkantak: a XIX. század végi újságokra, forradalom előtti bankjegyekre, petróleumlámpákra és más, a letűnt korokból származó használati tárgyakra. Ezek a leletek segítenek a tudósoknak rekonstruálni az odesszai élet képét a különböző időszakokban.
Az utóbbi években a katakombák feltérképezéséhez modern technológiákat kezdtek alkalmazni, beleértve a 3D-szkennelést és a georadarokat. Ezek a módszerek lehetővé teszik a kutatók számára, hogy biztonságosan, az omlásveszély kockázata nélkül vizsgálják az új járatokat.
Beléphetsz a katakombákba, sőt vissza is jöhetsz. De vannak, akik örökre eltűntek itt. Ma hivatalosan több tucat bejárat van lezárva, de a pletykák szerint vannak titkos utak, amelyek a labirintus mélyére vezetnek.
Az odesszai katakombák továbbra is vonzzák a tudósokat, történészeket és barlangászokat, de tanulmányozásuk továbbra is komoly kihívást jelent. Lehetséges, hogy a jövőben új felfedezések még több titkot tárnak fel erről az egyedülálló földalatti világról.
A BEJEGYZÉS A HIRDETÉS ALATTI GOMBBAL FOLYTATÓDIK
