Mindkét fél súlyos veszteségeket szenvedett, és különösen kemény harcok dúltak a határ menti területeken.
Azonban kevesen tudják, hogy a frontvonalbeli összecsapások árnyékában olyan események zajlottak, amelyek akár a legőrültebb film alapjául is szolgálhattak volna.
Ebben a cikkben egy kínai katona történetét ismerheted meg, akit egy ütközet során két vietnámi nő ejtett fogságba, és aki… 13 évet töltött a társaságukban. És nem egy hadifogolytáborban, hanem egy kunyhóban, a dzsungel közepén.
Miért rejtegették a katonát egy kunyhóban 13 éven át, és hogyan alakult ezeknek az embereknek a sorsa?
Amikor a háború személyes drámával találkozik
A konfliktus idején a vietnámi hadsereg már gazdag harci tapasztalattal rendelkezett – többek között a nemrég lezajlott, USA elleni háborúból. A vietnámi katonák soraiban nők is aktívan harcoltak, akik közül sokan már megjárták a földi poklot.
Ezért a kínai invázió megkezdése után kisebb női partizáncsapatok rendszeresen támadták a kínai hátországi egységeket, és ezt rendkívül hatékonyan tették.
A kínai hadsereg viszont képzett harcosok hiányával küzdött. Ez különösen igaz volt az ellátó hátországi parancsnokságokra, ahová rosszul kiképzett újoncokat vezényeltek.
Egyikük is ilyen volt – egy fiatalember, Jang Kancung a Jünnan tartományból.
A falu első számú jóképűje
Jang Kancung fiatal korától fogva jóképű volt, nagyon sportos, magas, és általános csodálat tárgyát képezte a falujában. Külső megjelenése lenyűgözte a helyi lányokat – kortársai elbeszélései szerint naponta kapott házassági ajánlatokat.
Egy festő pedig még modellkarriert is jósolt neki egy nagyvárosban, amikor átutazóban felajánlotta neki, hogy pózoljon a képeihez.
De amikor Kína önkénteseket kezdett toborozni a frontra a kínai–vietnámi háború előtt, a fiatalember nem bújt el. Elment szolgálni, harci tapasztalat hiánya ellenére.
Rövid kiképzés után őt is, sok más hasonlóan tapasztalatlan katonával együtt, a hátországba vezényelték, hogy haditechnikai eszközöket tartson karban, rakományokat és sebesülteket szállítson, és biztosítsa a logisztikát.
Egy napon azonban gyengén védett parancsnokságukat vietnámi partizánnők támadták meg.
Egy csata, ahol a túlélés a véletlen műve volt
A támadás éjjel történt. Tisztek szinte nem is voltak a parancsnokságon, és azok, akiknek volt némi harci tapasztalatuk, elsőként estek el. A többi katona pánikba esve menekülni kezdett, vagy megpróbálta megadni magát.
De nem kegyelmeztek.
A partizánosztag nőtagjai szinte mindenkit megöltek – egyvalaki kivételével: Jang Kancungot.
Az ok nem katonai, hanem – ahogy sejtheted – sokkal személyesebb volt: a partizánosztag két vietnámi nőtagja őt tartotta a legjóképűbb férfinak, akit valaha láttak. Mások vitába szálltak velük, de a nők beleegyeztek, hogy fogságba ejtik ezt a katonát.
13 év fogság… egy kunyhóban a dzsungel közepén
A nők megkötözték a kezét és bekötötték a szemét, majd mélyen bevitték az erdőbe.
Útközben Jang Kancung párszor megpróbált megszökni, de minden alkalommal elkapták.
A néhány napos út után egy bambuszból és levelekből font kunyhóhoz értek a dzsungel mélyén, ahol a katona új élete kezdődött.
Először a nők megetették Kancungot, vizet adtak neki, de már másnap felváltva szexuális kapcsolatra kényszerítették. Nem tudta, meddig tart majd ez a „fogság”, és túlél-e így akár egy hetet is.
A vietnámi beszélgetések foszlányaiból, amelyeket részben értett, Jang megértette, hogy mindkét nő szökevény volt, akik elszakadtak a csoportjuktól. Belefáradtak a háborúba, és úgy döntöttek, hogy az erdőben maradnak élni, egyúttal magukkal víve egy jóképű férfit, aki minden parancsukat teljesíti.
Kancung sokáig rabnak érezte magát, de fokozatosan érzelmeket kezdett táplálni az egyik vietnámi lány, A Pin iránt, aki gondoskodott róla, és úgy döntött, nem próbál többé megszökni.
Így hát maradt – 13 éven át megosztva otthonát és ágyát a két partizánnővel.
A kapcsolatuk bonyolult volt, de ez alatt a hosszú idő alatt A Pinnek és Kancungnak még gyermeke is született.
A hazatérés
Azonban a fogság az fogság maradt. És amikor egy nap Jang, miközben gyümölcsöt gyűjtött a dzsungelben, talált egy eldobott palackot kínai felirattal, felébredt benne a honvágy.
Készülni kezdett a civilizációba való visszatérésre.
A nők már nem őrizték olyan szigorúan, jól ismerte a környéket – és egy nap egyszerűen elment.
Néhány napos bolyongás után átlépte a határt és visszatért Kínába. Ott már rég halottnak hitték. Elmesélte történetét a hatóságoknak, akik a határon letartóztatták – az életéről a partizánnőkkel, a dzsungelről, a hétköznapi fogságról. „Vad, primitív élet volt” – mondta a kihallgatásokon.
Azt tervezte, hogy magához hozza A Pint és a gyermekét, de ez végül sosem történt meg.
Ismeretes, hogy egyszer visszatért abba a kunyhóba, ahol fogva tartották, de emberi életnek akkor már semmi jelét nem találta ott. Sokáig próbálta megtalálni a nőket, akikkel 13 évig élt, és a gyermekét, de sosem sikerült neki.
Kancung hosszú életet élt szülőfalujában, de élete végéig csak egy dolgot bánt: hogy sosem tudta meg, mi lett a fiával és azzal a nővel, akit mindenek ellenére megszeretett.
Forrás: YouTube
A BEJEGYZÉS A HIRDETÉS ALATTI GOMBBAL FOLYTATÓDIK
