Ha még nem, akkor itt az ideje elkezdeni! Az élet a 18. században a nők számára inkább egy akadálypályára hasonlított, ahol az orvosok helyett bábák, a kozmetikusok helyett ólom és higany, a frissesség illata helyett pedig parfümök aromája terjengett… némi kétes szaggal keverve. Ironikus, hogy a fényűző ruhák és csillogó parókák mögött egy olyan valóság rejtőzött, amitől az ember haja is égnek áll.
Helyezkedj el kényelmesen – elképesztő és helyenként sokkoló tények várnak rád arról, hogy min kellett keresztülmenniük a nőknek abban a korban.
1. Mérgező szépség
A 18. századi divat kegyetlen szabályokat diktált: a sápadt bőr az arisztokrácia és a kifinomultság szimbólumának számított. A nemesi sápadtság eléréséhez a nők ólom alapú kozmetikumokat használtak. Igen, igazi ólmot! Ez a „smink” nemcsak kiütéseket, fekélyeket és fogvesztést okozott, hanem szép lassan meg is ölte a viselőit.

Egyébként a „könnyű munkát” végző hölgyek mindig kis adag ólmot tartottak maguknál, mivel úgy gondolták, hogy… megelőzi a szifiliszt, amely a 19. században igazi csapássá vált.
De ez még nem minden! Hogy „felélénkítsék” a megjelenésüket, az arcpirosítót higany alapú festékből készítették. Szóval még a mérgezésben haldokolva is sikerült „tűzről pattantnak” kinézniük.
2. Nyomorító ruházat
A 18. századi fűző nemcsak a kor szimbóluma, hanem egy olyan tárgy is, ami halált okozhatott. Az ideális derékbőség (40-50 centiméter) elérésére törekedve a hölgyek olyan szorosra fűzték a fűzőket, hogy az a belső szervek elmozdulásához vezetett.

Néha a bordák eltörtek a túlzott nyomástól, és az oxigénhiány miatt a nők elájultak. Erről gyakran lehet olvasni a korabeli regényekben, de senki sem említette, hogy néhány hölgy soha nem tért magához.
3. Szülés – halálos veszélyekkel teli próbatétel
A 18. században a nőknek otthon kellett szülniük, orvosok nélkül, a legjobb esetben egy bába felügyelete alatt. Antibiotikumok és modern orvosi ismeretek nélkül a szülés igazi lutri volt a túlélésért.
A gyermekágyi láz ezrek életét követelte. Ezenkívül az érzéstelenítés hiánya miatt néhányan belehaltak a fájdalomsokkba. Ráadásul, ha egy nő elvesztette a gyermekét, azzal vádolhatták, hogy „tisztátalan” vagy boszorkány.
4. Parókák meglepetéssel
A dús parókák nemcsak divatos kiegészítők voltak, hanem számos probléma forrásai is. Lószőrből készültek, ami ideális táptalajt biztosított a tetvek számára.

Ezenkívül a parókák gyakran kidörzsölték a bőrt, gyulladást és fertőzést okozva. A magasságuk és súlyuk miatt a nők gyakran szenvedtek fejfájástól, nyaki gerincfájdalomtól és gyakrabban sérültek meg a nyakuk.
5. Eladó feleség
Egy nő élete nagymértékben a státuszától függött, és ha nem arisztokrataként születtél, a sorsod nem volt túl irigylésre méltó.

Néha az elégedetlen férjek, szó szerint eladták a feleségeiket a piacon. A feleséget kötéllel a nyakában állították ki, mint a jószágot, és annak adták oda, aki többet fizetett érte. Az ilyen „árverések” egészen a 19. század elejéig zajlottak.
6. Bál őrület
A bálok a társasági élet fontos részét képezték, de ezeknek is voltak szörnyű következményei. A fémvázas, dús ruhák gyakran tragédiákhoz vezettek. Ha egy hölgy gyertya vagy kandalló közelében haladt el, a ruhája lángra kaphatott, mint egy fáklya.

Ezenkívül a magas sarkú női cipők (gyakran instabilak voltak) miatt a bálokon megszaporodtak a törések és ficamok. De vajon le lehetett mondani a táncról az egészség érdekében? Természetesen nem!
7. Túl okosak
A 18. században, amikor a hölgyeknek azt tanácsolták, hogy tartsák zárva a szájukat, néhányan inkább nyitva tartották… és versek olvasására használták! A „Kékharisnya” szalonjaiban nők gyűltek össze, hogy filozófiáról, költészetről és a legfrissebb pletykákról beszélgessenek.
Egyébként a férfiak gyakran gúnyolódtak ezen, mondván, hogy az okos hölgyek „túl okosak lesznek a házassághoz”.

Ha egy nő hirtelen elkezdett érdeklődni a tudomány iránt, azt „veszélyes hóbortnak” tekintették. Voltak olyan értekezések is, amelyek azt bizonygatták, hogy a női agy túlmelegszik a matematikától. Így a férfiak nyugodtan tévedhettek a számításaikban – a hölgyek úgysem ellenőrizték őket.
8. Gyakori mosdatlanság
Ne fürödj, nehogy megbetegedj – furcsán hangzik? Pedig a 18. században ez teljesen komolyan volt véve. Minél több kosz van a testen, annál nagyobb a védelem a betegségek ellen! A logika betonszilárd, mint a fűzők.
A 18. században úgy tartották, hogy a víz megnyitja a pórusokat, ami közvetlen utat biztosít a betegségeknek. Szóval zuhanyozás helyett elég egy kis parfüm. Na meg persze átdörzsölni a testet egy nedves szivaccsal.

A helyzet odáig fajult, hogy egyes arisztokraták házaiban a fürdőkádak csak díszként álltak, nem pedig rendeltetésszerűen használták őket. A lábukat persze mosták, de csak azért, hogy a szeretteik ne ájuljanak el a bűztől.
A parfümök segítettek. A nők olyan bőségesen illatosították magukat, hogy egyes illatok szó szerint arra kényszerítették a vendégeket, hogy elhagyják a bálokat. Viszont nem kellett aggódni, ha véletlenül megizzadtak – a rózsa illata úgyis győzni fog. Vagy legalábbis elnyomja a kellemetlen szagokat.
Szóval, legközelebb, amikor úgy érzed, hogy a magassarkú cipő kényelmetlen, vagy elfelejtesz elmenni a kozmetikushoz, gondolj a 18. századi hölgyekre. Ők a mérgező kozmetikumok, a fűző viselésének fájdalma és az elnyomó előítéletek ellenére nemcsak túléltek, hanem „tűzről pattantnak” is tűntek.
A szépségért és a önállóságukért vívott küzdelmükben pedig inspirációt találhatunk: ha ők képesek voltak mindezen keresztülmenni, akkor minket miért ijesztenének meg a mindennapi apróságok?
A BEJEGYZÉS A HIRDETÉS ALATTI GOMBBAL FOLYTATÓDIK