Hirtelen egy hatalmas, sötét óriás emelkedik ki a vízből: egy szikla, amelynek éles csúcsa messze a magasba tör.
Ez a Ball-piramis. Ismert „Ball’s Pyramid” néven is, de nekem kényelmesebb a nyelvünkre igazított változatot használni. Ez a világ legmagasabb, vízzel körülvett sziklaképződménye. 562 méter magasra tör az ég felé. A szikla eredete egy elsüllyedt kontinensről mesél, elszigeteltsége és megközelíthetetlensége pedig nemcsak az alpinistáknak adta fel a leckét, hanem segített megőrizni a bolygó számára egy olyan állatfajt is, amelyet 80 éve kihaltnak hittek: a Dryococelus australis nevezetű botsáskafajt.
A Ball-piramis – egy festői, lakatlan sziklasziget
A Ball-piramis Ausztráliától 600 km-re keletre fekszik a Tasmán-tengerben. Az elnyújtott szikla egy 1100 méter hosszú és 300 méter széles, keskeny félholdat formáz. Egy csoportnyi kisebb, alacsonyabb szikla veszi körül, amelyek épphogy csak kikandikálnak a tengervízből.
A szikla bazaltból áll – vulkáni lávából, amely évmilliókkal ezelőtt dermedt meg. Ahogy bolygónk sok más különlegessége esetében, itt sem úsztuk meg vulkánkitörések nélkül!
6,4–7 millió évvel ezelőtt egy vulkán magasodott itt a tenger fölé. Egyszer a láva felemelkedés közben megdermedt a kürtőben. Így jött létre a csatornában a bazaltoszlop („vulkáni dugó”), amely a mai szikla alapjául szolgált. A vulkán végül kialudt.
Idővel a szél és a víz „lehántotta” a vulkán falait alkotó puhább kőzeteket, majd a stabilabb monolitként megmaradt magot kihegyezte és formára csiszolta.
A Ball-piramist a „vulkáni szigetek eróziójának utolsó előtti szakaszának iskolapéldájaként” emlegetik. A sziklától 20 km-re található egy másik vulkáni sziget: a nagyobb és idősebb Lord Howe-sziget. Ha a Ball-piramistól észak felé nézel, láthatod is a horizonton.
Ezt a párost, a többi apró szigetláncot, Új-Zélandot és Új-Kaledóniát egy dolog köti össze: egy új hipotézis szerint ezek az elsüllyedt „Zélandia” kontinens utolsó, felszínre bukkanó maradványai.
A vékony földkéreggel rendelkező mikrokontinens húzta a rövidebbet két nagy kőzetlemez – az Indo-ausztrál és a Csendes-óceáni – játékában. Zélandia deformálódott, megnyúlt és lesüllyedt, majd elöntötte a víz.
Jelenleg az egykori kontinens 94%-a a Csendes-óceán vize alatt nyugszik. Ball sziklás bazaltkiszögellése pedig az elsüllyedt Zélandia azon kevés szárazföldi darabkájának egyike, amely még mindig a hullámok fölé magasodik.
A sziklát 1788-ban fedezte fel a brit „Supply” hajó parancsnoka, Henry Lidgbird Ball. Épp azzal volt elfoglalva, hogy embereket szállítson az Ausztráliától még távolabb, a Csendes-óceánon fekvő Norfolk-szigetre. A felfedezést pedig szerényen saját magáról nevezte el.
Ball-piramis – menedék a kihalófélben lévő állatoknak
Messziről úgy tűnhet, hogy a természet törölte ezt a szelek tépázta, megközelíthetetlen sziklát az élőlények számára barátságos helyek listájáról. Ám éppen a Ball-piramis vált a „kéregutánzó sáska” menedékévé, és óvta meg gondosan a teljes kihalástól.
A Dryococelus australis botsáskafajt – más néven a „Lord Howe-szigeti botsáskát” vagy „kéregutánzó sáska” – 1920 óta kihaltnak hitték. Korábban a Lord Howe-szigeten élt, azon a bizonyos másik vulkanikus szigeten, amely folyton felbukkan a láthatáron.
Bár a lakosok horgászcsalinak használták őket, a botsáskák azért többé-kevésbé boldogultak. Ám 1918-ban zátonyra futott a sziget mellett egy hajó, amelynek rakterében hosszú farkú rágcsálók cincogtak. Ők gyorsan partra szálltak – ahol korábban sosem látták őket –, és „rákaptak” a botsáskák ízére.
Még 1960-ban találtak néhány Lord Howe-szigeti botsáskát a Ball-piramis lejtőin, de már csak kiszáradt állapotban. A „kihalt” faj teljesen egészséges, élő példányaira – mintegy 20-30 darabra – azonban csak 2001-ben bukkantak rá.
A botsáskák teafalevelekkel táplálkoztak, a fa pedig remekül alkalmazkodott ahhoz, hogy gyökereivel felszívja a szikla repedéseiben lecsorgó vizet. Ez a növényfaj – a Melaleuca howeana – szintén a Lord Howe-szigetcsoport endemikus faja, azaz a vadonban csak itt fordul elő, sehol máshol.
Mint láthatod, egyetlen tengeri szikla is képes megmenteni komplett fajokat, és elmesélni egy elsüllyedt kontinens egész történetét.
