- A lengyel büntető törvénykönyv tartalmaz egy olyan szabályt, amely mentességet biztosít a felelősség alól a jogos védelem keretein belül okozott károkért.
- A német büntető törvénykönyv szerint az önvédelem nem büntetendő, még akkor sem, ha a védekező a zavar, félelem vagy ijedtség miatt túllépte a szükséges mértéket.
- A spanyol büntető törvénykönyv a megengedett védekezés határait rögzítve kimondja, hogy a támadás elhárítására választott módszernek meg kell felelnie az „észszerű szükségesség” kritériumának.
- A francia büntető törvénykönyv lehetővé teszi a kár okozását a védekező vagy harmadik személyek elleni jogtalan támadás elhárításakor, feltéve, hogy a védekezésre használt eszközök arányban állnak a „támadás súlyosságával”.
- A svéd büntető törvénykönyv igazolja az önvédelmet, ha a védekező közvetlen élet-, testi épség- vagy vagyonveszélyben cselekedett, beleértve a lakásba való bármilyen behatolást is, amennyiben a behatoló figyelmeztetés után sem hagyta el azt. A védekező, akár otthonán kívül is, bármit megtehet a támadóval, akár az életének kioltásáig is.
És gyakran még ugyanolyan egyszerű üvegezéssel is rendelkeznek. Az ő településeiken pedig az utcára néző oldalon nincsenek kerítések. Kerítések persze vannak, de maximum a telkek között, és ezek inkább csak jelképesek, ahogy néha a mi nyaralóinknál is látni.
Vajon miért van ez így? A válasz erre az amerikaiak nyitottságának jelenségére a történelmi fejlődésben rejlik, akik saját vagy hitelre vásárolt házakban élnek. De mint minden jelenség mögött, emögött is komolyabb okok húzódnak meg.
A kerítések hiánya egyszerűen megmagyarázható. Ez szerepel azoknak a lakóparkoknak a szabályzatában, ahol ezek a házak állnak. A nagy építőipari cégek központilag építik őket egy előre megtervezett városrendezési terv szerint, és ez a feltétel eleve adott a lakóparkok koncepciójában.
A legtöbb esetben a telkeken tilos mezőgazdasági növényeket termeszteni, így veteményes sincs. Csak virágokat lehet ültetni. Ez egy furcsa tilalom, talán a kereskedelmi hálózatokban való fogyasztás ösztönzésével függ össze.
Az utcai oldalon lévő kerítések tilalma azzal indokolható, hogy a tűzoltóknak be kell jutniuk a házba, ha riasztják őket. Mivel az Egyesült Államokban szinte minden ház könnyűszerkezetes, fából épül, a tűzvédelmi előírások ezt megkövetelik.
Vagy a rendőrségnek is biztosítani kell a bejutást. Nekik is különleges jogaik vannak, nincs szükségük bírói vagy ügyészi engedélyre ahhoz, hogy behatoljanak egy házba, ha azt gyanítják, hogy egy gyanúsított rejtőzik ott.
De miért ilyen egyszerűek a bejárati ajtók? Ez szinte csalogatja a bűnözőket! Egy rabló simán betöri az üveget, és könnyedén be is jut a házba. Az egyszerű ajtó oka még csak nem is a meleg éghajlat.
Az Egyesült Államokban van egy másik tényező, ami visszatartja a bűnözőket. Ez pedig az, hogy nagyon sok embernek van fegyvere. Bármilyen kaliberű, sőt automata fegyvert is lehet vásárolni – ha van rá pénz. Azoknak pedig, akik saját házban laknak, a pénz általában nem akadály.
Ez a helyzet már több mint 200 éve fennáll náluk. Az Egyesült Államok alkotmányának második kiegészítése szerint az állam garantálja a polgárok jogát a fegyverek tartására és viselésére. Ez a kiegészítés 1791 óta van érvényben.
De a fegyverek megléte a háztulajdonosoknál önmagában még nem feltétlenül tartja vissza a rablókat vagy más bűnözőket, ha ezeket a fegyvereket nem lehet vészhelyzetben önvédelemre használni. Az Egyesült Államokban az önvédelemhez való jog azonban nagyon kedvező a védekezők szempontjából.
Van egy elterjedt nézet, hogy Amerikában elég rálépni valaki más füvére, és máris büntetlenül lelőhetnek birtokháborításért, nem is beszélve a házba való behatolásról. Ez azonban nem teljesen igaz. A törvények államonként változnak. Bár szinte mindenhol elismerik az önvédelem feltétlen jogát, akár a támadó halálának okozásáig is, ha valaki behatol a lakásba.
De azért vannak kivételek. Az államok túlnyomó többségében a „stay on your ground” (maradj a helyeden) elv érvényesül. Emellett léteznek az úgynevezett Castle Doctrine szabályok is. Ennek lényege: „az én házam az én váram”. Ez nem csak a házra vonatkozik, hanem az autódra és akár a személyedre az utcán is. Nem fogok most részletesen belemenni, de akit érdekel, itt utánaolvashat:
Az Egyesült Államokban a lakosság 396 millió legális lőfegyverrel rendelkezik, ami körülbelül 124 fegyvert jelent 100 emberre. Évente mintegy 2,5 millió amerikai használ fegyvert önvédelemre, és az esetek 8%-ában a bűnöző halálával vagy sérülésével végződik. A civilek kétszer annyi bűnözőt ölnek meg, mint a rendőrség.
A bűnözés nagyrészt a bevándorlók miatt van. A szegényebb negyedekben élő kisebbségieket gyakran úgy nevelik, hogy számukra teljesen természetes másoktól elvenni dolgokat. A legális fegyverkereskedelem csak tovább fokozza a bűnözést. Ezért az otthoni önvédelem kétségkívül szükséges.
Persze a rendes, erős vasajtók segítenének a bűnözés csökkentésében. Az ő házaikban azonban nem szokás ilyet beszerelni, ahogy a tégla- vagy tömbházak építése sem jellemző. Őszintén szólva, sok dologban nehéz megérteni az amerikaiakat.
Hasonló jogok illetik meg azokat, akik magukat és otthonukat védik más országokban is:
És mi a helyzet Magyarországon? Törvényileg a magyar büntető törvénykönyv is elismeri az önvédelemhez való jogot.
Számtalan példa van azonban arra, hogy hosszú börtönbüntetésre ítéltek olyanokat, akik védekeztek, még akkor is, ha a saját otthonukban tették azt. Hogy a mi bíróságaink miért így döntenek, az érthetetlen. Persze vannak korrekt ítéletek is az ügyek tárgyalásakor, de ezek inkább kivételek a bírói gyakorlatban.
Ezért van az, hogy nálunk a kerítések és a vastag biztonsági ajtók nemcsak a nemkívánatos és a kíváncsi szemek elől védenek, hanem a bűnözők ellen is. Az Egyesült Államokban ezzel szemben látszólag a könnyű behatolhatósággal provokálják a bűnözőket, és inkább fegyverrel védekeznek ellenük.
A BEJEGYZÉS A HIRDETÉS ALATTI GOMBBAL FOLYTATÓDIK
