Nem jöttek rá azonnal az okára, de amikor kiderült, mindenki ledöbbent. Az egészet… egy új beteg vére okozta. 30 év elteltével a tudomány még mindig nem tud pontos magyarázatot adni arra, mi is történt valójában azon az éjszakán.
Képzeld el a helyzetet: egy teljesen átlagos este a sürgősségi osztályon. 20:15-kor a helyi orvosok felvesznek egy új beteget – a 31 éves Gloria Ramirezt, aki szívritmuszavarral és nehézlégzéssel érkezett. Szabványos újraélesztés, a szokásos eljárások. Ám amikor a nővér vért vesz tőle a vizsgálathoz, hirtelen erős ammóniaszag tölti meg a levegőt. A kémcsőben pedig furcsa, sárga kristályok jelennek meg.
Az egész tiszta szürrealizmus, vagy mintha egy sci-fiben lennénk. Aztán minden úgy folytatódik, mint egy filmben. Az orvosok sorra elájulnak.
Az új beteg pedig, akinek a vére halálos veszélyt jelentett a környezetére, elhunyt. Üdv a 20. század egyik legrémisztőbb orvosi rejtélyében! Lássuk, mi is történt ott valójában.
Amikor a test biológiai fegyverré válik
Gloria Ramirez negyedik stádiumú méhnyakrákkal küzdött – ez az a szint, amikor a fájdalom már elviselhetetlen, és a fájdalomcsillapítók sem hatnak.
A nőnek nem volt pénze erős gyógyszerekre, és kétségbeesetten keresett bármilyen enyhülést. A tudósok későbbi feltételezése szerint ezért kente be a bőrét dimetil-szulfoxiddal, amiről akkoriban azt tartották, hogy csillapítja a fájdalmat.
A DMSO egy olajos folyadék, ami szó szerint másodpercek alatt felszívódik a bőrön keresztül, és közvetlenül a véráramba jut. Garázsokban egyébként festékoldásra használják.
Természetesen ez nem gyógyszer, hanem valami egészen hajmeresztő dolog. Ráadásul, ha valakinek gyenge a veséje, a DMSO nem tud kiürülni a szervezetéből, és elkezd felhalmozódni.
Tehát itt vagyunk február 19-e estéjén. A mentősök beviszik Gloriát a kórházba, és ráteszik az oxigénmaszkot, ami ilyenkor alapvető eljárás.
Ekkor azonban elindul a vérében egy kémiai reakció, ami fél órán belül vegyi katasztrófa helyszínévé változtatja a sürgősségi osztályt.
A kórházban az orvosok próbálják stabilizálni a nő állapotát. Nyugtatókat és szívgyógyszereket adnak be neki. Előkészítik a defibrillátort – az elektrosokkot, aminek „újra kellene indítania” a szívet. Susan Kane nővér leveszi Gloriáról a ruhát, és észreveszi az első furcsaságot: a beteg testét valamilyen olajos réteg fedi, mintha vazelinnel lenne bekenve. A szájából pedig édeskés, fokhagymára emlékeztető szag árad.
Aztán Kane vért vesz a vénából. Amikor kinyitja a kémcsövet, hirtelen tömény ammóniaszag csapja meg az orrát. A vérben sárgásbarna kristályok úszkálnak, amiknek elvileg semmi keresnivalójuk nem lenne ott. A nővér átadja a kémcsövet Dr. Julie Gorchynskinek:
„Nézze már, mi ez egyáltalán?”
Gorchynski vizsgálgatja a furcsa kristályokat, összeráncolja a homlokát… majd hirtelen fuldokolni kezd. Ég az arca, elsötétül előtte a világ, a szoba forogni kezd. Próbál az asztalhoz tántorogni, de összeesik a pult mögött.
Kane még a laboratóriumig sem jut el. A kollégái szinte röptében kapják el – apnoe, leállt a légzése. Mellette egy másik nővér hányni kezd. A légzésterapeuta égő érzésre a bőrén és szédülésre panaszkodik.
A főorvos növekvő pánikkal figyeli az eseményeket. Mi a fene folyik itt? Gázszivárgás? Biológiai fegyver? Tömeges mérgezés? Meghozza az egyetlen ésszerű döntést: mindenkit evakuálni kell. Azonnal.
20:35-re a sürgősségi osztály kiürült. A betegeket kivitték az utcára, ahol védőruhás orvosok folytatták az ellátást. A kórházi ágyakat kitolták a parkolóba, és ott kezelték tovább a pácienseket.
A kórteremben egyedül Gloria Ramirez maradt. Az orvosok teljes izolációban folytatták az újraélesztést, de nem sikerült megmenteniük. 20:50-kor halottnak nyilvánították; a halál oka szívmegállás volt, amit a rák okozta veseelégtelenség váltott ki.
Azt hihetnénk, a tragédia itt véget is ért. Ám Dr. Julie Gorchynski számára a rémálom még csak ekkor kezdődött. 33 éves, ígéretes fiatal orvos volt, előtte az egész élet. A következő két hetet az intenzíven töltötte, lélegeztetőgépre kapcsolva.
Hepatitisz, hasnyálmirigy-gyulladás és a térdcsontok avaszkuláris nekrózisa alakult ki nála. Egyszerűbben fogalmazva: a csontszövet elkezdett elhalni a vérellátás hiánya miatt. Fél évig mankóval járt, az orvosi karrierjétől pedig kénytelen volt örökre elbúcsúzni.
Kezdetben, a vizsgálatok után a hatóságok az esetet „tömeges hisztériának” minősítették. De hamar világossá vált, hogy ezt nem lehet csak úgy a szőnyeg alá söpörni. Ha ez pusztán tömeges bekattanás volt, mi okozta a fizikai sérüléseket? A pszichológia nem képes csontokat roncsolni. Itt egy valódi toxinról volt szó – a kérdés csak az, honnan származott.
A komolyabb kivizsgáláshoz olyan tudósokat hívtak, akik bioterrorizmussal foglalkoznak. Ők Gloria Ramirez vér- és szövetmintáit gázkromatográfiával és tömegspektrometriával elemezték – ez a legpontosabb módszer a kémiai összetétel meghatározására.
Az eredmények… furcsák voltak. A vérében dimetil-szulfont találtak, méghozzá a kodein (a fájdalomcsillapító, amit Gloria szedett) koncentrációjának háromszorosában. A dimetil-szulfon annak a bizonyos DMSO-nak az oxidált formája.
A kémikusok a következő forgatókönyvvel álltak elő:
Első felvonás: oxidáció. Amikor az orvosok tiszta oxigént adtak Gloriának a maszkon keresztül, a vérében lévő DMSO oxidálódni kezdett. A vegyületben lévő kén plusz oxigénatomokat kötött meg, és dimetil-szulfonná alakult.
Második felvonás: kristályosodás. A nővér vákuumos kémcsőbe tette a vért. Az alacsony nyomás alatt a dimetil-szulfon molekulák elegendő energiához jutottak a fázisátalakuláshoz – nagyjából úgy, ahogy a víz is felforr szobahőmérsékleten vákuumban. Ennek eredményeként jöttek létre azok a sárga kristályok, amiket az orvosok láttak.
Harmadik felvonás: átalakulás. Itt jön a történet legvitatottabb része. Amikor az orvosok a defibrillátort használták (erős elektromos kisülések), az áram szétbonthatta a dimetil-szulfon molekulákat, és dimetil-szulfáttá rendezhette át őket.
A dimetil-szulfát már egy rendkívül mérgező gáz, amit vegyi fegyverként is használtak. Blokkolja az acetilkolin-észteráz enzimet, pontosan úgy, mint az idegméreg gázok.
Ám bármilyen jól is hangzik ez az elmélet, közel sem nevezhető teljesnek. Rengeteg benne az ellentmondás.
1. probléma: Ezt a reakciót senkinek sem sikerült laboratóriumi körülmények között megismételnie. A tudósok megpróbálták előállítani ugyanazokat a feltételeket – oxigén, vákuum, elektromosság –, de dimetil-szulfát vagy egyáltalán nem keletkezett, vagy csak elhanyagolható mennyiségben. Ha a tudósoknak laborban nem ment, hogyan tudta volna egy egyszerű emberi szervezet ilyen precízen végrehajtani?
2. probléma: A mentősök, akik Gloriát a kórházba szállították, és közvetlenül érintkeztek a testével, makkegészségesek maradtak. Pedig a gáznak elvileg már a mentőautóban képződnie kellett volna. Ők miért nem lettek rosszul?
3. probléma: Szinte az összes súlyos sérült a nővérek közül került ki. A férfiakat az eset szinte meg sem érintette. Dr. Humberto Ochoa, aki a legtöbb időt töltötte a beteggel, és még a defibrillátort is kezelte, egyáltalán nem tapasztalt semmilyen tünetet.
Pontosan emiatt a furcsa szelektivitás miatt állt elő a Kaliforniai Egészségügyi Minisztérium egy alternatív elmélettel: tömeges pszichogén megbetegedés. Egyszerűbben fogalmazva: kollektív hisztéria. Valaki megérezte a szagot, elájult, a többiek bepánikoltak, és a pánik láncreakcióként terjedt. A nők állítólag hajlamosabbak erre a jelenségre – ez ismert orvosi tény.
Logikusan hangzik. Csakhogy miként magyarázza a tömeges hisztéria Dr. Gorchynski tönkrement térdeit? Az avaszkuláris nekrózis a vérerek fizikai károsodása, amit lehetetlen a gondolat erejével előidézni. Ráadásul a sérültek vérvizsgálata alacsony kolinészteráz-szintet mutatott, ami az idegméreg-mérgezés klasszikus jele. Ezt nem lehet idegi alapon produkálni.
Később átkutatták a „Mérgező Hölgy” otthonát is. A DMSO használatának semmilyen nyomát nem találták. A családja is határozottan tagadta az oldószer használatát – állításuk szerint a lány egyszerűen csak gyógyszerek nélkül szenvedett a fájdalomtól, és ennyi.
És a legelképesztőbb: amikor két hónappal később elvégeztek egy független boncolást, a patológus felfedezte, hogy Gloria szíve… hiányzik. A hivatalos vizsgálatot végzők egyszerűen nem adták vissza a létfontosságú szervet a családnak az első boncolás után, és ezt el is titkolták. De miért? Hivatalos magyarázat sosem született.
Ez azonnal összeesküvés-elméletek egész sorát indította el illegális laboratóriumokról és titkos kormányzati kísérletekről.
Paradox módon akár még igaz is lehet. Máskülönben nagyon furcsa, hogy két, legmagasabb szintű szakértői csoport sem tudott előállni egy hihető magyarázattal.
A hatóságok hivatalos verziója végül a pszichogén ok maradt. Mondván: tömeges téboly – ezért lettek rosszul kizárólag a nők, akik ugye „érzékenyebbek”.
Gloria Ramirez esete a modern orvostudomány egyik legsötétebb rejtélye maradt. Rávilágított arra, hogy hiába a 21. század minden technológiája és tudása, az emberi test még mindig képes olyan meglepetéseket okozni, amelyekre a tudomány egyáltalán nincs felkészülve.
Az orvostudomány nem szereti megoldatlanul hagyni a rejtélyeket. De néha az igazság olyan mélyen rejtőzik, hogy még a legerősebb mikroszkópok sem képesek megtalálni.
