Az ókori Róma népe csodálta nagyszerű építményeit és hatalmas hadseregeit, miközben figyelmen kívül hagyta azoknak az embereknek a tömeges kizsákmányolását, akik felépítették a birodalmukat.
Róma gazdasága és társadalmi élete azért működhetett a polgárai mellett, mert az állam szinte ugyanannyi rabszolgával rendelkezett. A római társadalom a fennálló jog és a társadalmi normák részeként elfogadta és támogatta a rabszolgákkal szembeni nemi erőszakot, mint bevett szokást.
Az ókori Róma törvényei szerint a rabszolgáknak nem voltak személyiségi jogaik, mivel munkára és kielégülésre szánt tulajdonnak tekintették őket. Nem élveztek jogi védelmet gazdáik intim vágyaival szemben.
A fennmaradt írásos források és kőfeliratok tanúsítják, hogy a gazdák milyen gyakran használták intim célokra rabszolgáikat, és hogy a társadalom hogyan tette elfogadhatóvá az ilyen tetteket.
A római rabszolgák mindennapi élete
Egy római rabszolga feladatai teljes mértékben a gazdája igényeitől és attól függtek, hogy a gazda mennyire tartotta őt fontosnak. A rabszolgák lehettek gladiátorok vagy bányászok, de ugyanúgy lehettek házi cselédek is: szakácsok, dajkák, szolgálók.
Az egész Római Birodalomban a rabszolgáknak a munkaköri feladataik mellett „testi” kötelezettségeket is teljesíteniük kellett. Ez különösen igaz volt a nőkre, akiket minden jogi védelem nélkül nemi aktusokra kényszeríthettek. A törvény nem védte őket, mivel testük a gazdáik hatalmában volt.
A vonzó külsejű rabszolganők különösen kiszolgáltatott helyzetben voltak. Nem volt joguk a magánszférához: a ház közös használatú részein aludtak, ahol bárki hozzáférhetett hozzájuk.
A rabszolganőknek engedelmeskedniük kellett, ha gazdájuk érdeklődést mutatott irántuk. Az életüket gyakran a ház úrnőjének féltékenysége tette elviselhetetlenné.
Juvenalis szatírikus formában írta le, hogyan verte meg naponta úrnője Peses nevű rabszolganőjét, akit azzal vádolt, hogy intim kapcsolata van a gazdával. A gazda a hatalmát nemcsak vágyai kielégítésére használta, hanem áldozatai feletti uralkodás és megalázásuk eszközeként is.
Jogok nélkül, védelem nélkül, méltóság nélkül
A római törvények szerint a rabszolgákat nem tekintették jogképes személyeknek. Nem volt joguk házasságot kötni vagy tulajdont birtokolni, és engedelmeskedniük kellett gazdájuk parancsainak.
A rabszolgatartók bármikor szétszakíthattak bármilyen nem hivatalos családi köteléket. A gazda eladhatta a rabszolgák gyermekeit, vagy elszakíthatta őket a szüleiktől, mivel a rabszolgák utódai jogilag az ő tulajdonát képezték.
A római jog nem ismerte el a rabszolgák önrendelkezését intim kérdésekben.
Mivel a rabszolgákat tulajdonnak tekintették, gazdáik törvénysértés nélkül intim kapcsolatot létesíthettek velük. A kihasználásukról szóló minden döntést kizárólag a gazdák hozták meg, az engedelmesség megtagadása pedig súlyos következményekkel járhatott.
A római társadalom hideg és közönyös hozzáállása mutatja, hogy készen állt az emberi lényeket teljes mértékben kizsákmányolni a szórakozás és a haszonszerzés érdekében.
Bordélyházak, prostitúció és a kizsákmányolás normalizálódása
Rómában a prostitúció a városi élet megszokott részének számított, és nyíltan űzték. A tekintélyes negyedek mellett található bordélyházak megszokott szórakozóhelynek számítottak minden társadalmi rétegből származó férfi számára.
A legtöbb római prostituált rabszolga vagy felszabadított rabszolga volt, akiknek nem volt lehetőségük dönteni a saját sorsukról. Az állam engedélyköteles tevékenységként tekintett a prostitúcióra, és egyértelmű társadalmi hierarchiát alakított ki ezen a téren.
A római prostituáltak társadalmi státusza a legmagasabbtól – a meretrixek (szabadnak született, illetve felszabadított nők vagy férfiak) – a legalacsonyabbig – az utcai prostituáltakig és a bordélyházakban dolgozó rabszolgákig – terjedt.
Státuszbeli különbségeik ellenére a szexmunkások különböző típusainak élete gyakran összefonódott, és a kizsákmányolás azonos formáinak voltak kitéve. A gazdák elküldhették rabszolgáikat bordélyházakba dolgozni, vagy intim szolgáltatások nyújtására kényszeríthették őket.
Bár a szexmunkát és a kerítést erkölcstelennek tartották és elítélték, a bordélyházak fenntartása – legyenek azok magán- vagy állami tulajdonban – megszokott üzletnek számított.
Férfiak mint árucikkek: A férfiak körében előforduló szexuális rabszolgaság elfeledett történetei
Bár a rabszolganők gyakrabban szenvedtek a nemi erőszaktól, a férfi rabszolgák is ki voltak téve az ilyen kizsákmányolásnak. Pompeji feliratok tanúsítják, hogy az exoliti és scortum néven ismert férfi szexmunkásoknak számos ügyfelük volt.
A fürdők üzemeltetői egyes rabszolgákat arra jelöltek ki, hogy a fürdőkben szolgáljanak ki, ahol a intim szolgáltatások is a kiszolgálás részét képezték. A férfi rabszolgáknak, még a durva bánásmód ellenére is, ki kellett elégíteniük a magas rangú ügyfeleket, mivel a római férfiak elvárták, hogy uralkodhassanak másokon.
A társadalom eltűrte az ilyen viselkedést, amíg a római polgárok megőrizték domináns szerepüket a intim kapcsolatokban. Az alávetett szerepben lévő férfit gyengének, becstelennek és „nem eléggé férfiasnak” tartották.
A római társadalom a Lex Scantinia törvényt alkalmazta azon magas rangú férfiak megbüntetésére, akik passzív szerepet vállaltak a homoszexuális kapcsolatokban, mivel a férfiaktól elvárták, hogy nemtől függetlenül minden aktusban dominanciát mutassanak.
A férfi rabszolgák azonban nem élveztek ilyen védelmet, és gazdáik felhasználhatták testüket saját férfiasságuk és hatalmuk demonstrálására.
Gender, hatalom és az élvezet politikája
Rómában a dominancia társadalmi szabályai függtek a gender-szerepektől (társadalmi nemi szerepektől), de nem a ma megszokott értelemben. A férfiak feletti szexuális kontroll a társadalmi pozíciójuk megerősítését szolgálta.
Nem a szexuális preferenciákról volt szó, hanem a mások feletti ellenőrzésről. Maga az aktus szimbolizálta a társadalmi és politikai dominanciát mind a férfiak, mind a nők felett. A szabad nőket is érték szexuális jellegű bírálatok, bár több joguk volt, mint a rabszolganőknek.
Több gyermeket szakítottak el családjától és tettek rabszolgává, mint ahányan háborúk során váltak szexrabszolgává, vagy akiket a szüleik adtak el.
Az uralkodó osztály ezeket a gyermekeket „kedvenc játékszerekként” használta kielégülésre és érzelmi vigaszra, mivel az ártatlan áldozatok semmiféle védelemmel nem rendelkeztek az erőszakkal szemben.
Vallási képmutatás és kulturális mentegetőzés
Amikor a kereszténység az i. sz. 4. században széles körben elterjedt a Birodalomban, Róma új erkölcsi normákat kezdett befogadni. A nyilvános átalakulások ellenére azonban a polgárok magánélete keveset változott.
Az állam engedélyezte egyes bordélyházak további működését, amelyek így szórakozóhelyként funkcionáltak. Maguk a császárok is folytattak botrányos kapcsolatokat, mint például Hadrianus, aki szerette Antinoust annak tragikus vízbefulladásáig.
Azok a vallási vezetők, akik elítélték a homoszexuális kapcsolatokat és a kicsapongást, általában kivételt tettek a rabszolgákkal szembeni nemi erőszak esetében. A jogrendszer védelmet nyújtott az erőszaktevőknek a vallási reformokkal szemben, mivel a rabszolgákat nem tekintették teljes értékű embereknek.
A rómaiak kettős mércéje leplezte le nyilvános elkötelezettségüket a hatalom és a rend mellett, miközben egy erőszakkal és gyönyörökkel teli titkos életet rejtett.
Záró gondolatok
A rabszolgákkal szembeni nemi erőszak a római rabszolgaság rendszerének alapvető része volt. A hatalom döntő szerepet játszott egy olyan társadalomban, ahol a nemi erőszak és a kényszerítés megszokottnak számított.
Jogi védelem híján a rabszolgák nem állhattak ellen testük kihasználásának, amely gazdáik számára mind a gyönyört, mind a haszonszerzést szolgálta. A Róma nagyságáról alkotott képünknek magában kell foglalnia azoknak az életeknek az emlékét is, amelyeket ezért a „nagyságért” áldoztak fel.
Róma fizikai csodái olyan embereknek köszönhetően jöttek létre, akiknek valódi történetei rejtve maradnak a történelem előtt. A rabszolgák és gazdáik közötti kapcsolatok vizsgálata nemcsak Róma múltját tárja fel, hanem azokat a kíméletlen igazságokat is, amelyek megmutatják, miért mentegetik a társadalmak a kegyetlenséget a kultúra és az üzlet nevében.
A BEJEGYZÉS A HIRDETÉS ALATTI GOMBBAL FOLYTATÓDIK
