1940 őszén néhány francia tinédzser a Vézère folyó partján sétálgatott. Velük volt az egyik barátjuk kutyája is, ami egy nagy lyukat fedezett a földben. Ez a lyuk azután keletkezett, hogy egy fába villám csapott, és az kidőlt.
Amikor a barátok odaértek a lyukhoz, két szűk bejáratot vettek észre. Az egyikbe a kutya be is bújt. A srácok utána másztak, de a szűk folyosó csak nem akart véget érni, és végül egy sötét barlangba vezette őket.
Jacques Marsal, Marcel Ravidat, Simon Coencas és Georges Agniel – így hívták a tinédzsereket, akik felfedezték a barlangot. Közvetlenül az eset után mindent elmeséltek a tanáruknak, Léon Lavalnak.
Zseblámpákkal felfegyverkezve együtt indultak a barlang felfedezésére. Bár az alagút szűk volt, egy felnőtt ember át tudott rajta préselődni. Végre bejutva egy kis terem tárult a csoport elé. Körülnézve észrevették, hogy a barlang falait sziklarajzok borítják. És amikor azt mondom, borítják, szó szerint úgy értem, hogy szinte mindenhol rengeteg volt belőlük.
Az első szakértő, aki a barlangba látogatott, Henri Breuil volt – régész, geológus, antropológus és az őskori művészet szakértője, ráadásul még katolikus pap is. Sok őskori lelőhelyen tanulmányozott már sziklarajzokat.
Amikor meglátogatta a barlangot, Henri megerősítette, hogy a rajzok valóban eredetiek. Ezután hónapokig mérte a barlangot és tanulmányozta az ősi műalkotásokat, amelyek korát nagyjából 15 ezer évesre becsülte. Már 1940. december 27-én a Lascaux-barlangot (ezt a nevet kapta) Franciaország történelmi műemlékévé nyilvánították.
A barlang Montignac település területén található, Aquitánia régióban. Pontosan itt rejtőzködött Henri Breuil a német megszállás elől, de valamiért néhány évre elhagyta Franciaországot, és csak 1949-ben tért vissza. Miután visszatért, más kutatókkal együtt folytatta a barlang tanulmányozását.
Maga a barlang viszonylag kicsi – az összes járat és terem teljes hossza nagyjából 250 méter. Ugyanakkor a mennyezet átlagos magassága eléri a 30 métert.
Szinte mindenhol láthatsz sziklarajzokat, és néhány helyen a képek mérete lenyűgöző, például a „Bikák Termében”, az egyik rajz öt méter hosszú. Valóban rengeteg ilyen rajz van, ezért a Lascaux-barlangot néha „az őskori festészet Sixtus-kápolnájának” is nevezik.
A képek pontos korát még ma is elég nehéz megállapítani, nem is beszélve a múlt század negyvenes éveiről. Henri Breuil azonban nagyon közel járt a saját kormeghatározásával. A tudósok sokféle vizsgálattal, köztük a szénizotópos kormeghatározással megállapították, hogy a rajzok kora 15 és 18 ezer év között mozog.
Ez azt jelenti, hogy a késő paleolitikumhoz tartoznak, pontosabban a solutréi kultúrához – amit a régészek a késő paleolitikum közepére datálnak. Ez a kultúra főleg a mai Franciaország és Észak-Spanyolország területén volt elterjedt. Vannak azonban arra utaló jelek, hogy a barlangot később is látogatták, amikor már a magdaléni kultúra vált uralkodóvá.
Maga Henri Breuil nagyon érdekesen és költőien fogalmazott Lascaux-ról: „Ha Altamira a barlangfestészet fővárosa, akkor Lascaux annak Versailles-a.” Altamira egy észak-spanyolországi barlang, ahol szintén rengeteg sziklarajzot találtak.
A Lascaux-barlangban különféle állatok képeit találod: szarvasokat, bölényeket, bikákat, őstulkokat, lovakat, kosokat és medvéket. Vannak különálló állatrajzok és egész jelenetek is, például vadászjelenetek. Sőt, némelyik kép annyira nagy, hogy a falakról szinte átfolyik a mennyezetre.
Persze nem mindenhol volt 30 méteres a belmagasság, de azért néhány helyen nehézkes lett volna közvetlenül a plafonra festeni. Erre a kérdésre a régészeknek van egy elmélete. A barlang alapos vizsgálata során lyukakat találtak a falakon. A tudósok úgy gondolják, hogy ezek állványzatok nyomai lehetnek, amiket az őskori művészek használtak.
A világhírű festő, Pablo Picasso, lenyűgözve az ősi mesterek munkáitól, azt mondta: „Tizenhétezer év alatt sem találtunk fel semmi újat.”
Fontos megjegyezni, hogy nem csak sziklafestmények voltak a Lascaux-barlangban. Sok régészeti kutatást végeztek, hogy ősi, ember által készített tárgyakat találjanak. Az egyik első ilyen kutató a már ismerős Henri Breuil volt, 1949-ben.
Összesen több mint 500 tárgyat találtak a tudósok. A legtöbbjük, körülbelül 400 darab, kőből készült, de akadt 28 csontból készült eszköz is. Még kagylókból készült ékszereket is találtak.
A Lascaux-barlang tényleg egy csodálatos hely. A késő paleolitikum korának egyik legfontosabb, ha nem a legfontosabb emléke. Lenyűgöző a barlangban található sziklarajzok mennyisége és épsége: jelenleg közel kétezer képet tartanak nyilván. 1979 óta a Lascaux-barlang az UNESCO Világörökség része.
A BEJEGYZÉS A HIRDETÉS ALATTI GOMBBAL FOLYTATÓDIK
