Ennek oka pedig nem más, mint a magas sugárzási szint, ami az egészségi állapotod romlásához vezet (bizonyos esetekben ez azonnal megtörténik).
Összegyűjtöttük a Föld legsugárzóbb helyeit, amelyek a különböző kontinenseken találhatók. A várakozásokkal ellentétben nem csak Csernobil vagy Fukusima került fel a listára, hanem más, kevésbé ismert kisvárosok és ipari létesítmények is.
A radioaktív szennyezésről
Bolygónk számos területének radioaktív szennyezése főként emberi hibák következménye. Ezeken a helyeken a sugárzás szintje olyan magas, hogy elég egy pillanat ahhoz, hogy akkora sugárdózist kapj, ami megfelel az átlagos napi vagy heti mennyiségnek.
Az embert és más élő szervezeteket érő ionizáló sugárzás mennyiségét sievertnek (Sv) nevezett egységben mérik. A neve Rolf Maximilian Sieverttől származik – egy svéd fizikustól, aki a sugárzást és annak élő szervezetekre gyakorolt hatását kutatta. Érdekes módon a sievert (Sv) viszonylag nagy mértékegység, és ember esetében általában a „milli” vagy „mikro” előtaggal együtt használják. Miért van ez így? Elég példaként említeni, hogy egy sievert gamma-sugárzás akut sugárbetegséget okozhat nálad, ami szélsőséges esetekben halálhoz vezet.
A Föld legsugárzóbb helyei
A Föld radioaktív helyeit leggyakrabban óránkénti néhány mikrosievert nagyságrendű sugárzási szint jellemzi. Erősebb dózisok atomerőmű-balesetek és katasztrófák során, vagy radioaktív hulladék környezetbe szivárgása esetén fordulhatnak elő.
Amióta az ember elkezdte kutatni a nukleáris fegyvereket és az atomból történő energiatermelést, bolygónk számos pontján jöttek létre olyan területek, ahol a radioaktív hulladékot nem megfelelően tárolták, vagy balesetek és szivárgások történtek. Nézzünk meg néhány ismert és kevésbé ismert példát a Föld magas sugárzású helyeire.
Csernobil (Ukrajna)
A legnagyobb katasztrófa, amely rekordméretű sugárzáshoz vezetett, 1986. április 26-án történt Csernobilban (Ukrajna).
Ha akkor az atomerőműben, a leolvadt reaktor környékén tartózkodtál volna, majdnem 100-szor akkora sugárdózist kaptál volna, mint a Hirosimára ledobott atombomba idején.
Fukusima (Japán)
A második, némileg hasonló nukleáris katasztrófa, amelyről a világ hallott, a fukusimai atomerőműben (Japán) történt baleset volt 2011. március 11-én.
Egy erős, 9-es erősségű földrengés cunamit váltott ki, ami három reaktor aktív zónájának leolvadásához vezetett. A legveszélyesebb fenyegetést akkor a környezetbe került radioaktív hulladék jelentette, amely a hűtéshez használt szennyezett tengervízzel jutott ki. Ma, évekkel a katasztrófa után, a japánok azt állítják, hogy a helyzet ellenőrzés alatt áll, és az atomerőmű körüli terület biztonságos.
Hanford (USA)
Jelenleg ez a hely a világ egyik legsugárzóbb pontja, miután itt mintegy 74 tonna plutóniumot állítottak elő az USA nukleáris arzenálja számára.
Az 1943-ban alapított létesítményt a hidegháború alatt használták, és az USA egyik fő plutóniumgyártó üzeme volt nukleáris fegyverek előállításához. Hanfordban állították elő az Egyesült Államok nukleáris arzenáljában felhasznált plutónium közel kétharmadát: mintegy 60 000 nukleáris fegyver készült itt, beleértve az 1945-ben Nagaszakira ledobott bombát is.
Ma a létesítményt már leszerelték, de még mindig itt tárolják a (teljes mennyiséghez viszonyított) nagy aktivitású radioaktív hulladék mintegy 60%-át, és az USA Energiaügyi Minisztériuma kezeli. Bár a termelési hulladék nagy részét a föld alá temették, szivárgások előfordulnak, és azóta jelentős területen szennyeződött a talajvíz.
Majluu-Szuj (Kirgizisztán)
A szovjet idők sok emléket hagytak Kirgizisztán területén, amelyek közül néhány nem a legkellemesebb.
Majluu-Szuj hegyvidéki kisvárosában, amely a Fergana-hegység lábánál fekszik, intenzív uránbányászat folyt. És bár a bánya 1968 óta nem működik, a környezet és a lakosok számára a mai napig problémát jelent a működése után maradt hulladék.
Ezeket egyszerűen a hegyi szurdokban helyezték el, és töltésekkel fedték be. A számos földcsuszamlás újra és újra a felszínre hozza ezt az elrejtett radioaktív tömeget, ami folyamatosan mérgezi a helyi talajt.
Szeverszk (Oroszország)
A Szovjetunió idején a Szibériai Vegyi Kombinát egyik radiokémiai üzemében, amelyet „titkos városnak”, Tomszk-7-nek hívtak (ma Szeverszk néven ismert), több nukleáris létesítmény is működött plutónium és urán előállítására.
A város zárt volt, így csak az üzem dolgozói és családjaik élhettek ezen a területen. De 1993-ban történt egy nagyszabású baleset, amelynek következtében radioaktív gáz, urán és plutónium került a környezetbe (28 km²-es területen). Úgy vélik, hogy a következményektől 177 000 ember szenvedett.
A Szibériai Vegyi Kombinát volt az egyik olyan vállalat, amelyet nukleáris fegyverek alkatrészeinek gyártására használtak a szovjet nukleáris programhoz.
A Szovjetunió 1991-es felbomlása után a létesítményben leállt a plutónium és a magasan dúsított urán gyártása. Jelenleg ez a fegyverminőségű nukleáris anyagok tárolásának és feldolgozásának fő helyszíne.
Sellafield (Nagy-Britannia)
Nagy-Britannia is „büszkélkedhet” egy kirívó nukleáris katasztrófa példájával a saját területén.
1957-ben Windscale-ben, a sellafieldi nukleáris hulladék-feldolgozó üzemben tűz ütött ki. A tűz olyan hatalmas volt, a környezetszennyezés pedig annyira kiterjedt, hogy az eseményt a nyugati országokban történt legnagyobb ilyen jellegű tragédiának nevezték.
1988-ban a brit kormány hivatalosan elismerte, hogy a tűz során mintegy 100 ember halt meg a radioaktív csapadékkal való érintkezés következtében. 2007-es kutatások azonban kimutatták, hogy az áldozatok száma ennél magasabb volt. Ugyanakkor a rendkívüli esemény miatt további mintegy 240 ember betegedett meg rákban, akik közül legalább 100-an szintén meghaltak.
Szemej (Kazahsztán)
Nem Kirgizisztán volt az egyetlen, aki sugárzási problémákat örökölt a Szovjetuniótól, hiszen Kazahsztánnak jutott a „megtiszteltetés”, hogy a Szovjetunió első nukleáris kísérleti telepe legyen.
A kísérleti telep abban a városban volt, amelyet ma Szemejnek hívnak (korábban: Szemipalatyinszk). 1949-ben itt robbantották fel az első szovjet atombombát, 1953-ban pedig a hidrogénbombát. A Szovjetunió felbomlása után a kazahok részletes vizsgálatokat végezhettek a szennyezettség és a sugárzás szintjéről. Utóbbi 7 és 250 mSv közötti dózisa több mint 200 000 embert érintett.
Azonban mintegy 37 500 ember erősebb, 350–900 mSv sugárzásnak volt kitéve. Bizonyítást nyert, hogy ennél a csoportnál megnőtt a rák kialakulásának kockázata. Jelenleg a gyakorlótér zárva tart. Sőt, 2006-ban Szemejben írták alá a szerződést egy nukleáris fegyvermentes övezet létrehozásáról Közép-Ázsiában (Kazahsztán, Üzbegisztán, Kirgizisztán, Tádzsikisztán és Türkmenisztán).
Trinity (USA)
Pontosan Trinity közelében történt a világ első atombomba-robbanása – 1945. július 16-án, Új-Mexikó államban.
Ma az óriási robbanás helyszíne egy… szokatlan turisztikai látványosság. 1965-ben ennek a radioaktív területnek a nagysága több mint 20 ezer hektár sivatagi tájat tett ki, amelyet hivatalosan az USA Nemzeti Történelmi Emlékhelyévé nyilvánítottak.
Közel 80 évvel a robbanás után itt még mindig emelkedett sugárzási szintet mérnek. Egy óra alatt akkora sugárdózist kaphatsz, ami megfelel a természetes vagy orvosi forrásokból származó átlagos napi dózisnak.
Szomália partjai (Szomália)
Szomália partjai már régóta nukleáris és veszélyes hulladékok lerakóhelyévé váltak.
2009-ben az ENSZ Környezetvédelmi Programjának (UNEP) képviselője arról számolt be, hogy az európai cégek átlagosan 2,5 dollárt fizetnek a Szomália strandjaira lerakott hulladék tonnájáért, míg a hulladék megsemmisítése Európában 250 dollárba kerül tonnánként.
Az ENSZ Környezetvédelmi Programja úgy véli, hogy a 2004-es cunami során Szomália partjaira sodort rozsdás, radioaktív hulladékot tartalmazó hordókat még az 1990-es években dobták ki. Becslések szerint legalább 600 hordónyi (95 392 liter) mérgező és nukleáris hulladék kerülhetett ezekre a partokra, ami közelgő ökológiai katasztrófát jelenthet.
Karunagappally (India)
Az indiai Keralában található tengerparti város, Karunagappally a talajban lévő, tóriumot tartalmazó monacit foszfátásványból származó magas háttérsugárzásról ismert.
A tórium a természetben előforduló, gyengén radioaktív fém. Bár a kutatók nem találtak ezen a területen magasabb rákos megbetegedési arányt, néhány jelentés magasabb sugárzási mutatókat rögzített a helyi lakosok körében.
New Jersey (USA)
Az USA Környezetvédelmi Ügynöksége megállapította, hogy a New Jersey-ben lévő McGuire légitámaszpont elkerített melléképülete erős radioaktív szennyezés alatt áll.
1960 júniusában tűz semmisített meg ott egy nukleáris robbanófejjel felszerelt rakétát, aminek következtében radioaktív plutónium került a környezetbe. A tűz okozta magas hőmérséklet és az oltási munkálatok pedig a plutónium szétszóródásához vezettek a bázis területén.
Karacsáj-tó (Oroszország)
Karacsáj egy kis tó neve a Dél-Urálban, amely nem messze helyezkedett el a „Majak” üzemtől; ezt a Szovjetunió plutóniumgyártásra használta az 1940-es és 1950-es években.
A földalatti tárolásra alkalmatlan veszélyes radioaktív hulladékot egyszerűen a Karacsáj vizébe dobták. Ennek eredményeként a világ legsugárzóbb tavává változott. 1968-ban azonban a tó kiszáradt, és a helyi radioaktív port a szél a közeli városokra és településekre hordta, aminek következtében mintegy 400 000 ember volt kitéve járulékos sugárzásnak.
A következő években folyamatosan próbálkoztak a kiszáradt tó homokkal való „feltöltésével” és betontömbökkel való lezárásával. A munka több évtizedig tartott, még a XXI. században is. A legfrissebb adatok szerint 2015. november 26-án a munkálatokat hivatalosan befejezték, a területet most teljesen betonréteg borítja, a sugárzási szint pedig jelentősen csökkent.
Új-Mexikó (USA)
1979-ben egy nagy kiömlés következtében Új-Mexikóban több ezer tonna szilárd radioaktív hulladék és tonnányi savas oldat került a Puerco folyóba.
Az üledék több mint 130 km távolságra terjesztette szét ezeket, és elérte az arizonai Navajo megyét. Azt mondják, hogy a folyót használó helyi lakosok szenvedtek a sugárterhelés következményeitől, beleértve a súlyos, amputációkhoz vezető fertőzéseket, a juh- és szarvasmarha-állományok pedig elpusztultak a szennyezett víz fogyasztása után.
Goiás (Brazília)
1987-ben a brazíliai Goiás államban lévő Goiânia Radioterápiás Intézetben tolvajok loptak el egy cézium-137-et tartalmazó terápiás berendezést egy elhagyott orvosi klinikáról.
Ezután felnyitották a készüléket, kivették a céziumot tartalmazó ólomkapszulát, és anélkül, hogy tudtak volna róla, nagy területen szórták szét a radioaktív anyagot. Az incidens következtében négy halálesetet erősítettek meg, és mintegy 250 ember szenvedett súlyos sugárterhelést a radioaktív anyagtól.
A mentesítési munkálatok során a talaj felső rétegét a szennyezett körzet több szakaszáról el kellett távolítani, néhány házat pedig lebontottak. Ezekből a házakból minden tárgyat, beleértve a személyes holmikat is, szintén lefoglalták és speciális kemencékben elégették.
