Amikor a mentősök rátaláltak Lacey Ellenre, amint egy besüppedt kanapén ült, elborzadtak. A felnőtt, lesoványodott nő szó szerint a saját ürülékében ült, részben belesüppedve a kanapé egyik mélyedésébe. Úgy tűnt, hogy nagyon-nagyon hosszú ideje nem kelt fel onnan.
Sajnos az orvosoknak nem maradt más választásuk, mint megállapítani a páciens halálát. Később azonban a jelentésben szerepelni fog, hogy a mentősök érkezése előtt Lacey már 24-48 órája halott volt.
Nyilvánvaló volt, hogy a nő természetes okokból hunyt el. Azonban a rendőrök, akiket a mentősök értesítettek, azonnal megértették, hogy hosszú beszélgetés vár rájuk Fletcher kisasszony szüleivel.
Minden arra utalt, hogy a városban a vallásosságukról ismert házaspárnak köze volt a lányuk súlyos állapotának kialakulásában.
Az igazságügyi orvosszakértő, aki a helyszínre érkezett, több mint tizenöt éve dolgozott az orvosi területen, de még őt is megrázta az, amit látott: „Egy hétig enni sem tudtam, miután láttam Laceyt. A praxisom során sok szörnyű esettel találkoztam, de ezek sem tudtak felkészíteni arra, amit a Fletcher család házában tapasztaltam. Egyetlen más bűnügyi helyszín sem volt rám soha ekkora hatással.”
Egyetlen lánygyermek
Ha hinni lehet a szülők, Clay és Sheila Fletcher vallomásainak, Lacey vágyott gyermek volt. 1986-ban született egy kisvárosban, ahol mindenki ismert mindenkit. Az első néhány évben a kislány úgy nőtt és fejlődött, mint egy átlagos gyermek. De aztán Laceynél autizmust diagnosztizáltak.
Nem maradt le a fejlődésben, iskolába járt, még sportolt is. Lacey Fletcher azonban a világot kissé másképp érzékelte. Kevés barátja volt, ennek ellenére mégis vidám és jókedvű lánynak számított.
Ami Lacey szüleit illeti, akikre életfogytiglani börtön várhat, őket mindvégig tiszteletre méltó embereknek tartották. Sheila Fletcher ügyész asszisztensként dolgozott, aztán a városka polgármestere lett.
Az apa, Clay Fletcher, egy nonprofit jótékonysági szervezetben dolgozott. Mindketten mélyen vallásos emberek voltak. Pontosan ezért, az utolsó pillanatig senki nem tudta elhinni, hogy ezek a „tisztességes” emberek ilyen állapotba juttatták a saját lányukat.
De van valami, ami még ennél is meglepőbb. Miért nem vette észre senki – sem a szomszédok, sem a rokonok, sem a városka lakói – a lány többéves távollétét, aki korábban teljes jogú tagja volt a helyi vallási közösségnek.
Mindenki tudta, kinek a lánya és hol lakik. De senki sem tartotta szükségesnek, hogy bemenjen a házba és meglátogassa a lányt. A legtöbb, amire a városlakók képesek voltak, az volt, hogy megkérdezzék a szülőktől: „Hogy van Lacey?”. A válasz általában megnyugtató volt: „Minden rendben van vele.”
Hogyan jutott Lacey Ellen ilyen állapotba
A kihallgatáson az anya azt mondta, hogy a 9. osztály után lánya autizmusa állítólag súlyosbodott, és a lányt magántanulóvá nyilvánították.
Az iskola befejezése után a lánynál kialakult az úgynevezett „bezártság szindróma”. Ez egy ritka neurológiai állapot, amelyet majdnem teljes bénulás jellemez. Az érintett személy nem tudja változtatni az arckifejezését, nem tud mozogni, beszélni vagy kommunikálni, de képes a szemét fel-le mozgatni és pislogni. Ugyanakkor az észlelés és a mentális funkciók nem károsodnak. Tehát, ha Lacey valóban ebben a szindrómában szenvedett, akkor 19-20 éves korától kezdve teljesen tudatánál volt, mégsem kapta meg azt a megfelelő orvosi ellátást, amely enyhíthette volna az állapotát.
A szülők nem ismerték el bűnösségüket. Megpróbálták meggyőzni a nyomozókat, hogy tőlük telhetően segítették lányukat. Azonban Lacey kórlapján 16 éves kora óta nem szerepelt bejegyzés. Ez azt jelenti, hogy a lányt, aki állítólag súlyos autizmussal küzdött, 20 év alatt egyszer sem vitték el szakemberhez.
A mentősök, akik rátaláltak a nőre, azt írták a jelentésükben, hogy 36 évesen a súlya mindössze 30 kilogramm volt, a testén többéves fekélyek és felfekvések nyomai látszottak. Sok mindent, amit a szakértők a páciens állapotáról szóló jelentésben leírtak, lehetetlen szó szerint idézni, mert annyira megrázóak a részletek.
Dr. Ewell Bickham kijelentette, hogy a halál oka krónikus alultápláltság, súlyos éhezés, mozdulatlanság, akut fekélyek kialakulása, osteomyelitis (csontfertőzés) és végül szepszis volt.
Mind a rendőrség, mind az orvosok arra a szörnyű következtetésre jutottak, hogy a szülők minimum az utóbbi 15 évben nem biztosítottak a gyermekük számára megfelelő ellátást.
A nyomozás azt is megállapította, hogy két nappal a halála előtt Lacey teljesen egyedül maradt, étel és víz nélkül. Szülei eközben egy másik államban voltak vendégségben.
Vád, tárgyalás és 300 000 dolláros óvadék
Lacey megtalálása és a nyomozás kezdeti eredményei után szülei ellen másodfokú gyilkossággal vádat emeltek. A nagy esküdtszéknek bemutatott bizonyítékok között fotók és videók is szerepeltek a nő életkörülményeiről és fizikai állapotáról. A vizuális bizonyítékok annyira hátborzongatóak voltak, hogy a tárgyalóterem ajtaja előtt mentősök álltak készenlétben arra az esetre, ha valamelyik esküdt rosszul lenne.
Az események meglepő fordulata volt, hogy Kathryn Jones kerületi bírónő ejtette a gyilkossági vádakat Lacey szülei, Clay és Sheila Fletcher ellen, a vádirat megfogalmazásának formai hibájára hivatkozva. Fletcheréket így fejenként 300 000 dolláros óvadék ellenében szabadlábra helyezték. A döntés a tárgyalás előestéjén született, amelynek eredetileg 2023 júniusában kellett volna elkezdődnie.
A vádak ejtése ellenére Sam D’Aquilla kerületi ügyész az ügyet egy másik nagy esküdtszék elé terjesztette, abban a reményben, hogy a szülőket új vádak alapján ismét letartóztatják.
Mind a mai napig senki nem érti, aki ismeri a Fletcher család ügyét, hogy miért tették ezt a szülők az egyetlen lányukkal. Az anya és az apa továbbra is ragaszkodnak ahhoz, hogy mindent megtettek Laceyért. Az orvosi szakvélemény azonban pártatlanul kimondja, hogy a nő éhen halt és halálát a teljes orvosi elhanyagolás okozta.
2024 márciusában egy több mint hat órán át zajló tárgyalás után a bíróság végül 40 év (20 év letöltendő és 20 év felfüggesztett) börtönre ítélte a Fletcher házaspár mindkét tagját
A BEJEGYZÉS A HIRDETÉS ALATTI GOMBBAL FOLYTATÓDIK