Kaulung, a kínai városnegyed, ahol 126 x 213 méteren 55 ezer ember élt

Kaulung Hongkong egyik városrésze a Kaulung-félszigeten, mely arról vált híressé, hogy az ember gyakorlatilag a levegőben sétálhatott, már ha elég bátor volt ahhoz, hogy az egymáshoz hihetetlenül közel található emeletesházak tetejére másszon. Ennek a városnegyednek az „utcái” igazi labirintusok voltak, a házak pedig kizárólag azért nem épültek magasabbra, mert akkor zavarták volna a le- és felszálló repülőgépeket.

A Liked.hu-nál nagyon kíváncsiak voltunk rá, hogy miért és hogyan élt ilyen sok ember ilyen kis helyen, illetve, hogy hová tűnt az egész, ezért utánajártunk a világ egyik legkülönlegesebb városnegyedének, Kaulungnak.

Kaulungban a házakat a lehető legközelebb építették egymáshoz, de ez sajnos nem adja vissza az óvárosok hangulatát: a fejünk fölé nézve nem a tetőcserepeket és a csillagos eget, hanem kizárólag kábeleket és kiteregetett ruhákat látunk. A városnegyed lakossága folyamatosan nőt, és mivel nem lehetett oldalra építkezni, mert az már egy másik ország területe volt, ezért az emberek elkezdtek felfelé építkezni.

Ennek eredményeként Kaulung egyetlen nagy épületté változott, a sűrűn épített házak felső emeleteit pedig egyszerűen összekapcsolták egymással, hogy az emberek anélkül közlekedhessenek közöttük, hogy ki kellene menniük ehhez az utcára.

Az egész városnegyed egy 126×213 méteres földterületen feküdt – el tudod ezt képzelni? Alig volt nagyobb, mint két focipálya, és mégis közel 55 ezer ember élt ezen a helyen. Kaulung eredetileg egyébként egy kínai erőd volt a Kaulung-félszigeten, amit a szomszédos állam, Hongkong határolt.

Ma már persze Hongkong is Kína egyik különleges közigazgatási területének számít, de nem volt ez mindig így, egykoron épp ezért nagyon fontos szerepe volt az idegen állam közepén található Kaulung városkának.

Amikor az Egyesült Királyság az ellenőrzése alá vette a Hongkongi szigetet (1842), a kínai hatóságok úgy döntöttek, hogy megerősítik az erődöt. 1847-re a Kaulung köré hatalmas védőfalakat húztak, ezek jelentették később a városhatárt.

1898. június 9-én a kínaiak és a britek aláírtak egy úgynevezett egyezményt, amitől a teljes félsziget 99 évre az Egyesült Királysághoz került, Kaulung kivételével, aminek a lakossága akkor körülbelül 700 fő volt. Ez a városnegyed tehát továbbra is Kína része maradt.

A 19. század végén egyébként népszerű volt a különféle országrészek bérbeadása, Oroszország, de például Németország és Franciaország is csinált hasonlót. Az első lényeges változás a második világháború elején történt, amikor a japán csapatok elfoglalták Hongkongot, ezzel semmissé téve az egészen addig meglepően jól működő brit-kínai bérleti szerződést.

A Kaulung köré épített erőd falait ekkor rombolták le a japánok, a terület fölötti hatalomátvétel után pedig repülőteret építettek a közelben, amit sokáig egyébként nemzetközi repülőtérként használtak.

Kaulung városnegyedének lakossága ekkor rohamosan növekedni kezdett, és bár még hivatalosan ekkor is kínai területnek számított, a kínai hatóságoknak voltak ennél nagyobb problémái is, ezért nemes egyszerűséggel nem vettek róla tudomást.

Ennek eredményeképpen Kaulung lakói nem fizettek adót, ami roppant vonzóvá tette a városrészt, mivel jóval olcsóbban kínált bizonyos (pl. fogorvos, fodrász) szolgáltatásokat, mint a környező Hongkong. Minden más illegális dolog is (beleértve a drogok használatát és a bordélyházakat) virágozni kezdett ekkor a városnegyedben.

A népességnövekedés azonban új lakóterületet igényelt, ám ez nem volt könnyű annak ellenére, hogy a város elvesztette a hátárát képző védőfalat. Az ott élő embereknek egyetlen lehetőségük maradt: felfelé építkezni.

Egyes források szerint 400-500 épület olvadt itt össze ekkoriban, melyeket a lehető legnagyobb helykihasználás érdekében kombináltak az emberek: például sokan a munkahelyükön laktak vagy fordítva. A lakók kutakból jutottak vízhez, de az elektromos szivattyúkhoz áramra volt szükség, és ehhez is csak illegális csatlakozással tudtak hozzájutni. Kaulung ekkorra igazi kalózvárossá vált.

Felfelé sem lehetett azonban korlátok nélkül építkezni, bármennyire is szerették volna az emberek, a közelben található repülőtér ugyanis ellehetetlenítette mindezt. Ugyanezt a repülőteret egyébként a világ legveszélyesebb repülőtereként tartották egyébként számon a közvetlen közelében található emeletesházak miatt.

A 90-es évek elejére már 50 ezer ember élt ezen a 2,6 hektáros területen. Kaulung ekkor kapta meg a világ legsűrűbben lakott városának címét, hiszen átszámítva körülbelül 2 millió ember élt itt négyzetkilométerenként. Ez a rekord a mai napig sem dőlt mg. Összehasonlításként egyébként Hongkongban, mely szintén a világ egyik legsűrűbben lakott területe 6,8 ezer ember él négyzetkilométerenként.

Ennek eredményeképpen Kaulung az anarchia városává vált és gyakran csak a „sötétség városaként” hivatkoztak rá az emberek. Ez valahol helytálló is egyébként, ugyanis napfény szinte egyáltalán nem hatol be az itt található lakások 99%-ába.

Ha az emberek friss levegőre vágytak, akkor nem is az utcára, hanem a házak tetejére mentek, ahol előbb-utóbb játszóterek és szabadtéri szórakozóhelyek jelentek meg a kikapcsolódás végett.

Az egész illegális társadalomnak azután lett vége, miután világossá vált, hogy Hongkong ismét kínai területté válik. 1984-ben hosszú tárgyalások után úgy döntöttek, hogy mivel számos probléma forrása a városrész, ezért teljesen lebontják. Ez meg is történt.

A hivatalos adatok szerint az épületek bontása 1993 márciusában kezdődött, és 1994 áprilisára már egyetlen épület sem maradt. Az embereket, akiket kitelepítettek, többnyire új házakban helyeztek el, és mivel ezzel sokat javultak az életkörülményeik, az emberek többsége nem is tiltakozott a bontás ellen.

1995 decemberében egy emlékművet állítottak fel a 100 év alatt őrült utat bejárt város tiszteletére, házakat pedig sohasem építettek többé a területen, talán azért, mert féltek attól, hogy esetleg megismétlődik a történelem.