Ilyenkor lehetőség nyílik a természetben feltöltődni, félretenni a kütyüket, kitisztítani a gondolatokat és megtalálni a lelki nyugalmat.
Ennek a vágynak a jele az a sok magányos házikó és ház, amellyel itt-ott találkozhatsz. Véleményem szerint azonban a magányra vágyás igazi rekordere az a férfi, aki egy nagyon kicsi, sziklás szigetre épített házat az Atlanti-óceán közepén, tiltakozásul az amerikai társadalom teljes szerkezete ellen.
Ház a Narragansett-öbölben
Az USA-ban sok érdekes és figyelemre méltó hely van. De a Narragansett-öbölben álló ház az, ami rendre magára vonja a jachtok kapitányainak, az utasoknak és a partról figyelőknek a tekintetét.
Az épületnek saját neve is van – „Clingstone House”, és megszületésének kiindulópontja egy 1905-ös drámai esemény volt.
Joseph Wharton egy olyan ember volt, aki a hatóságok döntése miatt elvesztette a házát. A város terjeszkedett, és az ő telke egy nagyváros szélén óhatatlanul a rendszer „gőzhengere alá” került. Igen, ítéltek neki kártérítést, de az olyan kevés volt, hogy Joseph sértésnek vette.
Wharton annyira kiábrándult a hatalom képviselőiből és az őt körülvevő emberekből, akik egyáltalán nem osztották a felháborodását, hogy 1906-ban elköltözött egy teljesen lakatlan, sziklás szigetre.
Ezzel az építkezéssel kezdte meg legendás tiltakozását, és hamarosan a családját is ideköltöztette, akik örömmel osztoztak a családfő minden nehézségében és megpróbáltatásában.
A Rhode Islandhez közeli sziget
Minden a sziget megvásárlásával kezdődött – egy aprócska földdarabbal az Atlanti-óceán közepén. Az ár több mint elfogadható volt: sós víz, növényzet teljes hiánya, hatalmas sziklák – mindez teljesen alkalmatlanná tette a szigetet a normális életre és a növénytermesztésre. De Joseph nem esett kétségbe.
Elkezdte hát fokozatosan behordani az építőanyagokat és lerakni az alapokat, ehhez pedig csak egy keskeny, egyszemélyre tervezett mólót használt, ami a parttól az ő privát „szigetéig” vezetett.
Nem tudni, mennyi erőfeszítésébe és idejébe telt Whartonnak, hogy felépítsen egy teljes értékű és nagyon szép, háromszintes kő kúriát. De a környék mércéjével mérve és a maga korában valóságos kastélynak számított – 23 helyiséggel, melyből 10 hálószoba volt.
Szép és eredményes tiltakozás
A kúria gyorsan valódi családi bástyává alakult. Az épületnek számos terasza és erkélye van, ahonnan kényelmesen csodálhatod a napot, a tenger tükrét és a parton zajló, nagyon távoli nyüzsgést. A házban míves csigalépcsők és teljesen működő közművek – vízvezeték és csatorna – található.
Igen, a ház külseje kissé furcsa – szigorú, szürke és komor, ami miatt a Harry Potterben látott épületekre és házakra emlékeztethet. Cserébe viszont sikeresen átvészelhetsz itt egy „zombi apokalipszist”, és bármilyen kalóztámadást is visszaverhetsz.
Ha már a kalózoknál tartunk: a sziget mellett egy hatalmas kikötő található, tele jachtokkal és magán motorcsónakokkal. De minden magánhajó elhalad mellette – a ház jelenlegi lakói értékelik a magányukat, és ritkán engednek be bárkit is a jól bejáratott privát szférájukba.
Az egyedi ház története
Persze, Joseph már réges-régen a másvilágon van. És a ház is sok megpróbáltatáson ment keresztül az évek során. Például az 1938-as hurrikán elsodorta az egyetlen, parthoz vezető mólót, és jelentősen megrongálta a tetőt. A tengeri szellők pedig, a sós vízzel együtt, többször is sürgős javításokra kényszerítették a későbbi tulajdonosokat.
De a ház kiállta a próbát. Most Henry Wood építész és családja a tulajdonosa, aki 1961-ben költözött be ebbe a (minden értelemben) elit ingatlanba, és azóta csak a munkája miatt hagyta el a szigetet.
Az építész sokat dolgozott a sziget közművének fejlesztésén, miközben gondosan ügyelt arra, hogy ne nyúljon hozzá az épület autentikus megjelenéséhez. Így vált a „tiltakozó” kúria egy igazán kényelmes otthonná, eredeti belső kialakítással. És ahogy az új tulajdonos elmondta: ebben az épületben élni igazi élvezet, mert minden nap kellemes hangulatban és egész napra szóló, hatalmas energialökettel indul.
Te élnél egy ilyen házban? Én személy szerint – igen, igen, és még egyszer igen! És ahogy telik az idő, egyre jobban elfáradok a várostól, és egyre inkább a természetből töltődöm fel.
A BEJEGYZÉS A HIRDETÉS ALATTI GOMBBAL FOLYTATÓDIK
