11 misztikus festmény, amiket nem olyan egyszerű megmagyarázni

11 Ivan Kramskoy: Somnambulant (1871)

A „Somnambulant”, vagy az eredeti orosz címén „Сомнамбула” című festmény Ivan Kramskoy művész alkotása, melyet 1871-ben festett. A kép egy fiatal nőt ábrázol, aki elmerülten sétál egy éjszakai város utcáin, miközben aluszik.

Annak ellenére, hogy a festmény egy nagyon híres műalkotás, a „Somnambulant” titokzatos maradt a művészettörténészek számára, több okból is kifolyólag. Először is, Ivan Kramskoy maga nem adott semmilyen részletes magyarázatot a festményről. Nem voltak feljegyzései vagy levelei, amelyek segítettek volna megérteni a kép mögötti jelentést. Ennek eredményeként sok elmélet és magyarázat kering a festményről, de egyik sem teljesen biztos.

Másodszor, a kép általános hangulata titokzatos, sötét és misztikus. Az utca, amelyen sétál, homályos és halvány, ami azt sugallja, hogy valami nyugtalanító történik. Végül pedig a képen látható nő olyan állapotban van, amelyet általában nem szoktunk látni. A somnambulizmus (álomjárás) ritka állapot, amikor valaki alvás közben sétál és tevékenységeket végez anélkül, hogy tudna róla. Ez a tény önmagában is rejtélyessé teszi a képet. Összességében tehát a „Somnambulant” egy rendkívül titokzatos festmény maradt mind a mai napig, és továbbra is sokat vitatkoznak a mögötte álló jelentésről és üzenetről.

10 Henry John Stock: A pale and glimmering light appeared before him (1879)

A brit festő által készített hátborzongató hangulatú akvarell festménye egy jelenetet illusztrál a Carl Theodor Körner „A hárfa” című művéből. A történet egy ifjú pár, Edward és Josephine szerelmi történetéről szól, akik szeretnek esténként fuvolázni és hárfázni. Azonban boldogságuk rövid életű, mert Josephine megbetegszik és Edward megözvegyül.

Edward bánatában megőrzi a szobát úgy, ahogy Josephine hagyta, és amkor egy éjszaka belép oda, hogy eljátssza a kedvenc fuvola dallamát, hirtelen megjelenik halvány szellemként a kedvese, a hárfa pedig magától kezd játszani. Ezt a pillanatot ábrázolja a festő.

9 Alekszej Szavraszov: Autumn forest. Kuntsevo. Damn place. (1872)

A festmény egy olyan helyet ábrázol, amely Moszkva nyugati részén található. A művész annak az okát szerette volna megérteni, hogy miért nevezik „elátkozottnak” ezt a helyet, ezért útnak indult Kuntsevo felé.

Kuntsevohoz kapcsolódik néhány legenda. Az egyik ilyen szerint ezen a területen állt egy templom, amely egy éjszaka során egyszerűen eltűnt a föld színéről. A másik ilyen szerint a településhez közeli patakmedrekben még ma is számos „ördögujjnak” nevezett kövület – belemnit – található. A művész erről a holt mocsaras helyről alkotott benyomását tükrözte vissza a képen.

8 Henry Fuseli: A rémálom (1790)

Ez egy négy hasonló festményből álló sorozat. Egy elmélet szerint a művész az alvási paralízisből merített ihletet. Fuseli felfedezte, hogy ezek az élmények kapcsolódnak bizonyos folklór hiedelmekhez, mint például a germán tündérmesék a démonokról és boszorkányokról, akik meglátogatták az egyedül alvó embereket. Ezért Új-Fundlandban az alvásparalízist „az öreg boszorkány szindrómájának” nevezik.

Érdekes, hogy ez a festmény hatással lehetett Mary Shelley-re, és arra inspirálta őt, hogy megírja a Frankenstein című regény egyik jelenetét. Edgar Allan Poe is említette a festőt „Az Usher-ház vége” című novellájában. Ott a hős összehasonlítja a házban lévő képet Füseli munkájával, és azt mondja: „Fokozatosan fékezhetetlen remegés fogta el a testemet; és végül egy teljesen indokolatlan szorongás ült a szívemben.”

7 William Waterhouse: The Lady of Shalott (1888)

Waterhouse festményét Alfred Tennyson „The Lady of Shalott” című költeménye ihlette. A vers egy lány történetét meséli el, akit elátkoznak és egy toronyban ragad, ahol örökké egy hosszú vászont sző. Tilos elhagynia a tornyot, még az ablakon sem nézhet ki. A szobájában azonban mindig lók egy hatalmas tükör, amely visszatükrözi a környező világot. Egy nap meglátja, ahogy Sir Lancelot éppen lovagol, ezért odaszalad az ablakhoz, hogy megnézze. Ebben a pillanatban beteljesedik az átok, szétfoszlik a vászon és megreped a tükör.

A hősnő ebben a pillanatban rádöbben, hogy mekkora hibát követett el, ezért elmenekül a toronyból. A folyó partján talál egy csónakot, és elindul vele a folyó mentén, miközben egy szomorú dalt énekel. Waterhouse ezt a pillanatot ábrázolja. A lány előre látja a sorsát, és tudja, hogy nem vár rá sem boldogság, sem szerelem az életben.

6 Marianne Stokes: A halál és a lányka (1908)

A képen egy sötét angyal látható, aki női alakban jelenik meg, és elbeszélget egy fiatal lánygyermekkel. A pislákoló lámpás, a beteg leányt ölelő szárny és a lehullott virágok egyértelművé teszik, hogy milyen események fognak történni ezután. Egyúttal ezek adják ennek a képnek a maga keserű, csendes borzalmát.