Miért őrültség az Everest megmászása, és miért kellene azonnal betiltani

Megpróbálom röviden elmagyarázni, miért nem is érdemes ezen gondolkodnod.

Az Everest meghódítása valódi őrültség és téboly. Az egész történelem során kevesebb mint ötezren hódították meg ezt a csúcsot. Hivatalos adatok szerint legalább háromszázan haltak ott meg. De nagy a valószínűsége, hogy ezeket a számokat meg lehet szorozni kettővel.

Az átlaghőmérséklet a mászás teljes ideje alatt -35 Celsius-fok körül alakul, és ez még májusban, a kedvezőbb hónapban van így. A feljutást viharos szél kíséri. A leereszkedés és a feljutás különböző szakaszaiban még hidegebb lehet, a hőmérő higanyszála könnyedén -60 fokig is süllyedhet.

Maga a mászás az elejétől a végéig több mint hatvan napig tart. Sokan büszkélkedhetnek közületek ilyen hosszú szabadsággal? Biztos vagyok benne, hogy nem. Több hónapon keresztül teljes koszban és mocsokban fogsz élni. A higiéniáról teljesen meg kell feledkezned. Minden egyes vécére menet kész kaland lesz.

A mászás több szakaszában is hetekig tartó akklimatizáción kell átesned, hogy hozzászokj a hegyi levegőhöz. Ötezer méter felett már nincs elég oxigén. A szervezet túlterhelődik, az étel, amit megeszel, rosszul emésztődik meg.

Az állandó szédülés ehhez képest semmiség lesz, pedig a csúcsig még több mint három kilométer van hátra. Különböző gyógyszereket kell majd szedned, hogy stabilizáld az állapotodat.

A fel- vagy lejutás során rengeteg, különböző súlyosságú egészségügyi probléma adódhat. Ha az egészséged amúgy sem tökéletes, akkor a hegyek egyáltalán nem neked valók. A statisztikák szerint minden második embernél fellépnek nehézségek és szövődmények.

Ha a halottak száma nem nyűgözött le, akkor gondolj bele: minden nyolcadik ember, aki megpróbál feljutni, maradandó sérülést szenved vagy egy sor új betegséggel tér haza.

És a legfontosabb: ez az egész „élvezet” több mint 100 ezer amerikai dollárba kerül.

Ezek az emberek vagy valódi őrültek, vagy egyszerűen csak dúsgazdagok, akiknek könnyen jön a pénz, és készek feláldozni magukat. Másképp lehetetlen megmagyarázni, mi hajtja azokat, akik ennyi pénzt költenek erre. Ha az év 12 hónapjából 2-3 hónapot hajlandóak a mászásra áldozni, ahol csak tétlenkednek és szörnyű körülmények között élnek. Érthetetlen, hogy ezek az emberek mikor és hol dolgoznak, hogy ilyen fizetést kapjanak.

Nyilvánvaló, hogy ez az aranyifjak vagy egyszerűen a tehetős emberek kiváltsága. Nem szabad megfeledkezni a felszerelésről sem, amelynek az ára a mászás teljes költségének a felét is kiteszi.

Arról se feledkezzünk meg, hogy oxigénmaszkot és palackokat is vinned kell magaddal, mivel a közel kilencezer méteres csúcson brutális oxigénhiányt fogsz átélni. Erre egyszerűen nincsenek szavak – mindezt egy hegyi szelfi kedvéért. Ennél őrültebb emberi cselekedetet talán nehéz elképzelni. Az egész út során sok holttestet fogsz látni, olyan emberekét, akiknek a fel- vagy lejutása tragédiával végződött. Az a helyzet ugyanis, hogy a lehozatalukat a hegyről senki még csak nem is tervezi.

Erkölcsi, etikai és lelki szempontból ez teljesen felfoghatatlan. Sőt, ezeknek az embereknek még valamilyen sajátos kódexük is van, amely szerint ha hirtelen rosszul leszel, senki sem fog segíteni, egyszerűen sorsodra hagynak.

Bármilyen furcsán hangzik is, a világ közvéleménye ezt helyesli. Az Everestre tartók fotózkodnak az úgynevezett Szivárvány-völgyben, ahol a legtöbb holttest fekszik – emberek, akik már évtizedek óta ott vannak.

Ráadásul az Everesthez vezető egész út tele van szemetelve tonnányi hulladékkal, amit ezek a bátor kalandorok hagytak ott, akik tudatosan teszik ki magukat és másokat is óriási kockázatnak. Szóval, az Everestre való felmászás nagyon ostoba dolog, amit nem érdemes követned, magát a rá történő felmászást pedig egyszerűen be kellene tiltani.

Ha már annyira látni akarod a csúcsot, és megvannak hozzá az anyagi lehetőségeid, fizess be egy nepáli repülős túrára, és szállj fel oda. Az egész környéket láthatod majd, szenvedés és károsodás nélkül.