A vendégek 12 szokása, amitől a hotel- és szállodaszemélyzetnek tikkelni kezd a szeme

Minden hotelszobában megszálló vendég a maga módján különleges. Mindegyikük egyedi tulajdonságokkal rendelkezik, amelyek feldobják a hotelszemélyzet mindennapjait. A tapasztalt recepciósok és menedzserek könnyedén meg tudják állapítani, honnan érkezett a vendég, és milyen „örömökre” számíthatnak tőle, még mielőtt az megszólalna vagy bemutatná az útlevelét.

Összegyűjtöttük, hogyan tudja egy vendég felborítani bármelyik hotelszemélyzet lelki békéjét, és jó nagy adag negatív karmát bezsebelni.

„Jaj, elnézést, hibáztam a foglalásnál”

Sokan egyszerre több szobát is lefoglalnak a hotelben, és csak néhány nappal az utazás előtt döntenek, hogy melyikben szeretnének megszállni. Ráadásul néhányan egyszerűen elfelejtik lemondani a többi foglalást, és ezzel már csak érkezéskor kell foglalkozniuk.

Mások a legolcsóbb opciót foglalják le, még akkor is, ha a másik csak 4 dollárral drágább. Végül panaszkodnak, sóhajtoznak, és különféle kifogásokkal próbálják meggyőzni a személyzetet, hogy költöztessék át őket. A főszezonban pedig nincs hova áthelyezni ezeket a szerencsétleneket.

Egyszer egy vendég a nevén több szobát is lefoglalt a hotelünkben. Ráadásul mindegyik foglalás nem visszatéríthető volt. Megpróbáltuk megtudni tőle, hogyan szeretnének elhelyezkedni: egymáshoz közel, vagy sem. Kiderült, hogy csak egy szobára volt szüksége, egyszerűen nem tudott dönteni, melyik tetszik neki a legjobban. Szerencsére időben kiderült, és a feleslegeseket le tudtuk mondani.

„Hát, mi itt alszunk egyet”

A legtöbb hotelben a bejelentkezés ideje meglehetősen pontosan meg van határozva – általában délután 2 óra. Természetesen a légitársaságok és a vasúttársaságok nem ehhez igazítják a menetrendjüket, így a vendégek néha korábban érkeznek. Ettől függetlenül nem mindig lehet őket 2 óra előtt beengedni a szobákba. A kijelentkezés pedig reggel 11 órakor van, és a vendégeknek eddig az időpontig ki kell jelentkezniük. Különben a szobalányoknak egyszerűen nem lesz idejük kitakarítani.

A vendégek néhány órával a hivatalos bejelentkezési idő előtt érkeztek. A szoba még nem volt kész, ezért megkértem őket, hogy várjanak a kanapékon. Nem bánták, gyorsan elővették a takaróikat, elhelyezkedtek, és elaludtak. A többi vendég zavartan nézett rájuk, és megpróbált suttogva beszélni.

„Én mindent kifizettem”

A legtöbb hotelben különféle kiegészítők várják a vendégeket – ingyenesek és fizetősek. Az előbbiek közé általában a szappan, a sampon, a tea, a kávé stb. tartozik. Az utóbbiak a törölközők és a fürdőköpenyek. És bár az emberek kifizetik a szobában való tartózkodásukat, ez nem jelenti azt, hogy automatikusan megvásárolnak mindent, ami benne van.

Amikor a vendég távozik, és magával visz mindent, amit csak be tud pakolni a bőröndjébe, nemcsak azt kockáztatja, hogy a hotelből egy csomó dühös üzenetet kap, hanem azt is, hogy megismerkedik a helyi rendőrséggel. Ha a fürdőköpeny tényleg megtetszett, mindig meg lehet kérdezni az árát, és meg lehet venni emlékbe.

Két bájos hölgy egy egész hónapig lakott nálunk a hotelben. Minden nap udvariasan megkérték a szobalányokat, hogy hozzanak még samponos és szappanos flakonokat. Mivel ezek az apróságok benne voltak a szoba árában, odaadtuk nekik. Az utolsó napon kis ajándékokkal mentem hozzájuk, hiszen ilyen sokáig voltak nálunk. És hogy meglepődtem, amikor 40 darab samponos és tusfürdős flakont láttam, zacskókba csomagolva a bőröndjükben. Nem lehetett könnyű nekik a fél világon keresztül hazacipelni.

„Jaj, hát mi 6-an vagyunk 2 helyett. De elférünk”

Amikor a várt pár helyett 4 vendég jelenik meg a recepciónál, a recepciós haja lassan őszülni kezd. Ilyenkor ugyanis általában egy hosszú beszélgetés vár rá. A vendégek biztosítják, hogy nincs szükségük pótágyakra, van elég hely, remekül elférnek a szobában az egész csapattal, ezért nem is kell többet fizetniük. Sajnos sem a bútorok, sem az ágynemű, sem a fürdőszoba nem szokott bírni ekkora terhelést.

2 vendég helyett 4 érkezett. Örömmel felajánlottam nekik egy második szobát, de nem kellett nekik. „Mi vékonyak vagyunk, mindannyian elférünk” – csiripelték a lányok. És hiába magyaráztam, hogy négyen nem lehetnek egy szobában, a vendégek kifárasztottak. Ennek eredményeként a szoba a kijelentkezéskor úgy nézett ki, mint egy hurrikán áldozata.

„Azt hittem, ez egy rongy”

Néhány vendég közömbös a hotelszoba berendezési tárgyai iránt. A díszpárnák és a takarók a földre kerülnek, az arctörlőkkel a cipőjüket tisztítják, a strandtörölközőket a bejárati ajtó elé dobják, és a lábukat törlik velük. Vagy a sminkjüket mossák le velük.

Ez nemcsak arra kényszeríti a hoteleket, hogy több pénzt költsenek mosásra és új textíliák beszerzésére, hanem meglehetősen kellemetlen érzést is hagy maga után.

Egy lány bejelentkezett a hotelbe, és másnap reggel kérte az ágynemű cseréjét, mert nagyon koszos volt. És valóban. A párnahuzat furcsa narancssárga foltokkal volt tele. A szobalányokkal sokáig próbáltuk kitalálni, mi lehet a baj, hiszen bejelentkezéskor minden tökéletes volt. Amíg fel nem figyeltünk arra, hogy a vendég hajszíne egy éjszaka alatt fantasztikus módon megváltozott. A barna hajból élénkvörös lett. A foltok pedig a festéktől maradtak. Természetesen az ágyneműt nem sikerült kimosni – ki kellett dobni.

„Úgy érzem magam, mintha otthon lennék”

Sokan a hotelszobát második otthonuknak tekintik. És maguk a hotelek is igyekeznek ezt az üzenetet közvetíteni, akár reklámfüzetekben, akár magában a névben. Ez a kifejezés nem más, mint művészi túlzás. Amikor a vendégek elkezdik átrendezni a bútorokat, szögeket verni a falba, hegyekben álló edényeket halmozni fel az étteremben – az enyhe irritációt okoz a személyzetnek.

Bejelentkezett hozzánk egy kedves pár, és kértek egy fogast. Megígértem, hogy hozok nekik néhányat. A vendégek legyintettek – azt mondták, hogy nem gond. Másnap reggel dörömbölést hallottam a szobájukból. Bementem megnézni, hogy minden rendben van-e. Kiderült, hogy az ügyes úriember szögeket vert a falba, hogy felakaszthassa rájuk a ruháikat.

„Hát, ez csak egy kis nassolás”

Sok hotelben tilos ételt bevinni a szobába, és ez nem véletlen. Először is, az étkezés nyomai megjelenhetnek a padlón és az ágyneműn is. Másodszor, a morzsák vonzzák a hangyákat és más rovarokat, amelyeket aztán lehetetlen kiirtani.

Néhány vendég a szobában szeret főzni. Leggyakrabban ezek a kísérletek a vízforralóknak ártanak. Nem igazán alkalmasak ugyanis spagetti, gombóc és garnélarák főzésére. És az illatok aztán a hotel többi lakója életét is megkeserítik.

Egy dühös vendég érkezik a recepcióra, és azt állítja, hogy a szobájában a vízforraló elromlott. Megígértem, hogy kicserélem, és kértem, hogy adja oda a rosszat. Odanyújtja a vízforralót, amiben garnélarákok úszkálnak. Félkész állapotban. A következő beszélgetés zajlott:

• Asszonyom, mit keresnek a garnélarákok a vízforralóban?
• Hát, ebédre akartam elkészíteni.
• Asszonyom, de a vízforraló erre nem alkalmas.
• Akkor mire való?

• A vendégek szobájában beindult a tűzjelző. Pánik tört ki, a vendégek rohangálnak, én is gyorsan futok, hogy megnézzem, mi a baj. A szobában egy zavarodott család ül, idegesen összerezzenve a sípolástól. Az ágy mellett egy Primus túrafőző áll, rajta pedig egy serpenyő serceg hússal. Sokáig próbáltam elmagyarázni, hogy a szobában nem lehet húst sütni. Egyáltalán.

„Hát én megyek a medencébe”

Néhány vendég annyira otthon érzi magát a hotelben, hogy abban járkál a szálloda területén, amit a lehető legkényelmesebb ruházatnak tart. Különösen a tengerparti hotelek szenvednek ettől. Itt a vendégek strandruhában sétálgatnak a területen, nem igazán törődve azzal, hogy hol tartózkodnak éppen: a medence mellett vagy az étteremben. Ez nemcsak a személyzetet, hanem a többi vendéget is zavarba hozza.

Egy impozáns vendég érkezett a szobába. Drága zakó, bőrönd, elegáns cipők. És kora reggel úgy döntött, hogy még lenyűgözőbb öltözékkel ajándékoz meg minket. Reggelire fürdőnadrágban vonult be. A többi vendég még rágni is elfelejtett ekkora látványosság láttán. A legnagyobb sajnálattal kellett megkérnem, hogy a közös helyiségekben valamivel öltözöttebben jelenjen meg.

„Olyan szörnyű itt, hogy tovább szeretnénk maradni, de jó lenne egy jobb szoba is”

Néha a hotelben való tartózkodás néhány vendég számára izgalmas küldetéssé válik: „hogyan kaphatok még kedvezményt?”. A személyzet hajlandósága az engedményekre és a különféle bónuszok felajánlására, csak hogy a vendég elégedett legyen, egyesek számára igazi gyötrelemmé válik.

A vendég 2 éjszakára foglalt szobát, de másnap este 7-kor el kellett utaznia. Nagyon meglepődött, hogy nem térítjük meg a második éjszaka árát. Ezt egyszerűen nem értem. Az étteremben sem kéri vissza senki az étel árának a felét, ha nem ette meg. © kukuboy17

„Szerezzen nekem egy piros virágot, vagy egy Szörnyeteget”

Néhány vendégre sokáig emlékeznek a váratlan kéréseik miatt. Úgy tűnik, ők azért mennek nyaralni, hogy teljesítsék azokat a titkos álmokat és szeszélyeket, amelyeket a hétköznapi életben nem engedhetnek meg maguknak.

Egy vendég kávét rendelt. Nem instant, hanem igazi kávét. Odaviszem neki az americano csészét, gyanakodva nézi a folyadékot, és azt mondja: „De ez nem igazi kávé.”

• Elnézést, asszonyom?
• Kávéfőzőből készült kávét szeretnék.
• Igen, asszonyom, ez kávé, és kávéfőzőben készült.
• Nincs is kávéfőzőjük.
• De hát itt van, asszonyom (a hátam mögött egy ipari kávéfőző áll).
• Nem, ez nem az, főzzön kávét egy másikban, vagy adja vissza a pénzem.
• Asszonyom, örömmel visszaadom a pénzt, de akkor meg kell kóstolnia a kávét, és panaszkodnia kell az ízére. Mert itt a kávéfőző, itt a kávébab, és itt a kávébabból készült kávé, a kávéfőzőben elkészítve. A kezében tartja.

„Jaj, minek nekem mosoda? Inkább kimosom magam”

A vendégek szorgalma és önállósága csodálatos dolog. De sokan túlzásba viszik, és igyekeznek nem okozni további kellemetlenséget a személyzetnek. Ahelyett, hogy a ruháikat a mosodába adnák, néhányan inkább kézzel mossák ki őket, majd a megfelelő felületekre teregetik ki.

Körbejártam a hotelt, és hirtelen valami szokatlanra lettem figyelmes. Közelebbről megnéztem. Az egyik házikóból kiinduló internetkábelen valami rejtélyesen lengedezett. Kiderült, hogy a vendégek frissen mosott ruhái. Pólók, nadrágok, ruhák, és egyúttal a fehérneműjük is. Mivel nem találtak ruhaszárító kötelet, a vendégek úgy döntöttek, hogy erre a célra a kábeleket használják. Szerencse, hogy a kábel nem szakadt el.

„Nem látták a gyerekem?”

Érthető, hogy a szülők teljes kényelemben és kikapcsolódásban szeretnék tölteni a nyaralásukat. És egy kisgyerekkel ez néha nehézkes. Ilyenkor érdemes egy nagy hotelt választani, ahol külön animátorcsoport és gyerek klub van. A kisebb hotelekben egyszerűen nincs ilyen szolgáltatás. De a gyereket felügyelet nélkül hagyni a medencében vagy a játszótéren semmiképpen sem szabad. A személyzetnek fizikailag sincs ideje rájuk vigyázni.

A hotelünkben volt egy kis játszótér. Műanyag házikó, pár csúszda – semmi különös. Egyszer elsétálok mellette, és látom, hogy az egyik 5 éves gyerek a házikó tetején ül, a másik, 7 éves pedig teljes erőből veri a falakat, hogy leessen onnan. A többi gyerek visszafogott kíváncsisággal figyeli az eseményeket. Elindultam a szülők keresésére. Ők élvezettel kávéztak a strandon. „Elnézést” – mondom -, „de a gyerekeik tönkreteszik a játszóteret. És valamelyikük meg is sérülhet közben.” Az anya üveges és kétségbeesett tekintettel nézett rám, és ezt mondta: „Jaj, hát úgy döntöttünk, hogy hagyjuk őket maguktól meghúzni a határokat. Meg kell tanulniuk, és maguknak kell megérteniük a hibáikat.” Felsóhajtottam, és azt válaszoltam: „Asszonyom, nagyon szorgalmasak a határaik tesztelésében. Attól tartok, hogy az új játszótér költségét a számlájukra kell terhelnünk. És őszintén remélem, hogy a gyerekeknek van egészségbiztosításuk.”