- Szomatikus (fiziológiai). Ilyen tüneteket okozhatnak endokrin rendellenességek (cukorbetegség, pajzsmirigy-alulműködés), emésztőrendszeri betegségek (bélflóra-rendellenességek és májfunkciós zavarok), szív- és érrendszeri betegségek (szívritmuszavar, angina, vérnyomás-rendellenességek, szívkoszorúér-betegség) stb.
- Mentális. A lustaság a pszicho-emocionális erőforrások hiányának tünete lehet neurotikus zavarok (szorongásos, fóbiás, pánikbetegség) vagy hangulatzavarok (szorongásos-depressziós zavar, depressziós zavarok, bipoláris zavar stb.) hátterében.
- Beteges perfekcionizmus. Ebben az esetben a „lustaságunk” titokban a rejtegetett kudarctól való félelem, félelmeink és komplexusaink megnyilvánulása. A túlzottan magas elvárások és a magunkkal szemben támasztott túlzó követelmények miatt egyszerűen félünk cselekedni, mert „mi van, ha nem lesz tökéletes?”.
- Külső orientáció. Ez a szokás, hogy a környezetünk véleményére koncentrálunk. És a „lustaság” akkor kapcsolódhat be, amikor külső hatás miatt ellenállsz valamilyen munkának. Például nem akarsz olyan dolgokat csinálni, amelyeket más erőltet rád, vagy olyan dolgokat akarsz csinálni, amelyek ellen a szeretteid tiltakoznak.
- Felelősségvállalás megtagadása. A halogatás egy másik oka az, hogy nem akarunk személyes felelősséget vállalni a cselekvés eredményéért. És itt nem csak a kudarctól való félelemről van szó. A munka jó eredménye is problémákat okozhat, ha ezzel együtt nőnek a környezetünk elvárásai és követelményei.
- evés
- biztonság
- szaporodás és az utódok gondozása
A lustaságot általában károsnak, szégyellnivalónak és eredménytelennek tartjuk. A közösségi médiában rengeteg hiperproduktív és rendkívül sikeres embert látunk, akik „mindent egyszerre” csinálnak – és látszólag egyáltalán nem lustálkodnak.
De valójában a lustaság állapota a pszichénk nagyon fontos eszköze. És a javadra fordíthatod – ha tudod, mire figyelmeztet a lustaság. Egy biokémikus tanácsai alapján elmagyarázzuk, hogyan teheted a lustaságot a hűséges segítőddé.
Mi is az a „lustaság”?
Kezdjük azzal, hogy nincs olyan, hogy lustaság. Valójában ez egy általános társadalmi konstrukció: így nevezik azt, hogy valaki nem akar valamit csinálni, amikor megtagadja a cselekvést és a munkát.
Vagy a lustaság a tunyaság szinonimája, mint jellemvonás – a munka rendszeres megtagadása és az a törekvés, hogy mások tevékenységét kihasználjuk anélkül, hogy cserébe bármit is adnánk.
Általánosságban elmondható, hogy a lustaság csak egy kényelmes szófordulat, amely mögött komoly jelenségek egész sora rejtőzik.
És ez már érdekes: a cselekvéstől való vonakodás és a kollektív „lustaság” érzése ugyanis az önismeret egyik indikátora. Így a lustaság könnyen az előnyünkre fordítható.
„Lustaság” – tünet
Ha a lustaságodat krónikus energiahiányként, fokozott fáradtságként, koncentrációhiányként és a semmittevés miatti önmarcangolásként írod le, akkor komoly belső zavarok állhatnak a háttérben:
Ezért ha a lustaság állandó jelleggel gyötör hosszú ideig (több mint két hétig), és ehhez fokozott fáradtság, egyéb fizikai és pszichológiai tünetek társulnak, érdemes orvoshoz fordulni. Ez segít észrevenni a rendellenesség kialakulását, és időben megkezdeni a kezelést.
„Lustaság” – halogatás
A lustaság mögött halogatás is rejtőzhet – az a törekvés, hogy öntudatlanul elhalaszd a fontos dolgokat. De az ember ilyenkor sem feltétlenül „semmittevéssel” tölti az idejét – egyszerűen csak más feladatokra tereli a figyelmét, amelyek gyakran kevésbé fontosak és könnyebben elvégezhetők.
A halogatás azonban nem hoz megkönnyebbülést, nem segít pihenni. Továbbra is a halogatott dolgokkal kapcsolatos rögeszmés gondolatok kísértenek, amelyek állandó háttérszorongást alakítanak ki.
És leggyakrabban az ilyen „lustaság” ellenállás. A halogatás gyakran egészségtelen kognitív-viselkedési modellekkel függ össze:
„Lustaság” – az optimalizálás iránti igény
A lustaság egy másik fontos oka a motiváció hiánya.
A helyzet az, hogy az agyunk motivációs rendszere egy evolúciós konstrukció, amire a túléléshez van szükségünk. Kutatások kimutatták, hogy az agyunk folyamatosan elemzi, mire fordítjuk az energiánkat. És elég világos prioritásai vannak:
Ezekre a célokra a motivációs rendszer elég bőkezűen „juttat” energiát – biztosítja a „kielégülési hormon”, a dopamin kis mennyiségű felszabadulását, ami serkenti a mozgási és kognitív aktivitást, javítja a hangulatot. És amikor elérjük a hőn áhított célt, még nagyobb dopaminlöketet kapunk.
De már régóta fejlett civilizációban élünk, és sokkal több szükségletünk van, mint az evés, a biztonságos pihenőhely és az utódok gondozása. Új dolgokat is szeretnénk tanulni, növelni a szakértelmünket, fejlődni az általunk választott területeken, alkotni, sikereket elérni és elismerést szerezni a társadalomban. Önkifejezésre vágyunk.
De az agy és a psziché még nem áll készen ezekre az újdonságokra, ezért az ilyen tevékenységeket túlságosan energiaigényesnek minősíti – és előnyben részesíti azokat az „alapvető” szükségleteket, amelyek gyors dopaminfelszabadulást biztosítanak.
Egyébként innen ered a dopamin függőség jelensége is – a gyors élvezetek iránti vágy. Édességekre és gyorséttermi ételekre, a közösségi média hírfolyamának böngészésére és más apró „örömökre” tereljük a figyelmünket ahelyett, hogy a munkánkat végeznénk.
De térjünk vissza a „lustaságra”. A motivációs rendszer működésének egy másik titka az agy számára érthető célokban és ösztönzőkben rejlik.
A motiváció – és a dopamin felszabadulása – nem jelenik meg, ha az agyunk nem tudja teljesen felfogni, hogy miért van szükségünk egyik vagy másik unalmas, bonyolult és időigényes cselekvésre.
Ahhoz, hogy a motiváció „működjön”, meg kell értenünk a cselekvés hasznát. Konkrétan, egyszerűen és érthetően, világos „képpel” az eredményről. Például:
Rossz: „Le kell ülnöm és angolul kell tanulnom, mert ez fontos és hasznos.”
Jó: „Le kell ülnöm és angolul kell tanulnom, mert így már szeptemberben előléptetést kapok a munkahelyemen, magasabb lesz a fizetésem, és több ételt, jobb lakást engedhetek meg magamnak \ mert fél év múlva elmehetek álmaim utazására, új barátokat szerezhetek, vagy akár megtalálhatom a másik felemet.”
És ha gyakran lustálkodsz, mert nem tudod konkretizálni és vizualizálni magadnak a cselekvés hasznát, az okot ad az elgondolkodásra. Lehet, hogy a vágyaidat és törekvéseidet kívülről erőltetik rád – rokonok, barátok, bloggerek a közösségi médiában, társadalmi sztereotípiák stb.
„Lustaság” – jelzés a pihenésre
És végül, a lustaság a belső erőforrások kimerüléséről is árulkodhat.
Manapság sokan esünk áldozatul a „toxikus produktivitás” propagandájának. És gyakran megfigyelhető, hogy a „sikerkultusz” hívei a pihenés természetes igényét nevezik „lustaságnak”.
Bármilyen erős is a cselekvésre irányuló motivációnk, megfelelően kell pihennünk. És ez szó szerint fiziológiailag megalapozott – még az érzelmi és szellemi terhelés esetén is.
A helyzet az, hogy minden folyamathoz – fizikai, szellemi, érzelmi – energiára van szükség. Ennek forrása az ATP molekulák, az adenozin-trifoszfát. Minden ATP molekula 3 foszfátból (energiaforrás) és adenozinból áll – az idegrendszerünk egyik fő „gátló” anyagából.
Amikor valamilyen tevékenységet végzünk, az ATP molekuláink felhasználódnak és az idegrendszer jelet kap, hogy lassítson. Ez azt jelenti, hogy semmit sem kell tennünk, hogy pihenjünk és feltöltsük az ATP tartalékokat.
Ebben az állapotban már nem tudunk megfelelően koncentrálni bizonyos feladatokra, fáradtságot vagy akár álmosságot érzünk, a vérnyomásunk csökken, a légzésünk és a szívverésünk lelassul. Ismerős a lustaságod leírása?
Ezért a gyakori „lustaság” annak a jele lehet, hogy felborult a munka/pihenés egyensúlya.
Természetesen bizonyos rövid távú cselekvéseket így is elvégezhetünk ezekkel a természetes mechanizmusokkal dacolva – például leadhatjuk a negyedéves jelentést „gyufaszálakkal kiékelt szemhéjakkal”, de hosszú távon a megfelelő időben történő és teljes értékű kikapcsolódás hiánya krónikusan csökkenti a termelékenységünket – és nem engedi elérni azokat a célokat, amelyek kedvéért annyira szeretnénk feláldozni a pihenést.
Ezért mindig prioritásnak kell lennie a teljes értékű alvásnak, a kiegyensúlyozott táplálkozásnak, a pszichostimulánsok (koffein, nikotin) túlzott fogyasztásának elkerülésének – és a passzív pihenésnek a közösségi média görgetése és a maratoni sorozatnézés helyett.
Te gyakran találkozol a lustasággal? Oszd meg a tapasztalataidat hozzászólásban!
A BEJEGYZÉS A HIRDETÉS ALATTI GOMBBAL FOLYTATÓDIK