- Papagály, hejes, szimetria. Ha ezek a szavak bántják a szemed, akkor gratulálunk: a helyesírásoddal minden rendben van. De nem etikus kijavítani mások beszédében a hibákat. Ha azonban olyan emberekkel (pl. családtagjaiddal) beszélgetsz, akikkel bizalmas kapcsolatban állsz, akkor kijavíthatod őket. És mindenképpen mosolyogva, lenéző hangnem nélkül.
- Ne próbáld meg befejezni a beszélgetőpartner mondatát, amikor nem találja a megfelelő szót. Különben beképzelt tudatlannak tűnhetsz, ráadásul kínos helyzetbe hozod őt.
- Durvaságba bárhol belefuthatsz: a tömegközlekedésen, a sorban állásnál, az utcán. És az első dolog, amit tenni szeretnél ilyenkor, az az, hogy visszavágsz. De ne tedd. Ne feledd, hogy nem kell megfelelned az illető durvaságának. Őrizd meg a méltóságodat. Ha az illető továbbra is udvariatlanul viselkedik, néha jobb egyszerűen odébb állni.
- Gyerekkorunktól fogva azt tanítják nekünk, hogy nem illik félbeszakítani másokat. De ha őszintén belegondolunk, néha ez szükséges. Például az alábbi esetekben:
– amikor nem mutattak be a beszélgetőpartnernek, és szeretnéd tudni, hogy kivel beszélsz;
– amikor fontos tisztázni egy bizonyos pontot vagy kifejezést;
– amikor meg kell akadályozni a pletykálkodást vagy valamilyen bizalmas információ kiszivárogtatását.
Ennek egyik legjobb módja, ha egyenesen azt mondod: „Elnézést, hogy félbeszakítalak, de…” vagy „Utálok félbeszakítani, de…” A lényeg az, hogy biztos legyél abban, hogy szükség van a beszélgetés félbeszakítására, és ezt a lehető legudvariasabban tedd. - Témák, amelyeket kerülni kell az ismeretlen emberekkel folytatott beszélgetésben: politika, vallás, egészségügyi problémák apró részletei, háziállatok élete, túlsúlyproblémák, életkorral kapcsolatos problémák, személyes pénzügyek, kétértelmű viccek.
- Soha ne írj üzeneteket a telefonodon, amikor másokkal beszélgetsz. Ez durva, és kellemetlen a beszélgetőpartnerednek. Ettől az a benyomás alakul ki az illetőben, hogy nem értékeled őt.
- Az olyan kifejezéseket, mint a „légy szíves, mondd meg, kérlek…” vagy „nem zavarna, ha megmondanád…”, a mindennapi kommunikációban nem ajánlott használni, mert túl fellengzősnek és oda nem illőnek hatnak. Jobb, ha ezeket a „bocsánat / elnézést, nem tudnád megmondani…” vagy „megmondanád, kérlek, hogy…” kifejezésekre cseréled.
- Vannak esetek, amikor rájössz, hogy rosszat mondtál vagy tettél, és őszintén bocsánatot szeretnél kérni. Az első dolog, amit nem szabad tenni, az a mentegetőzés. Ha van mentséged a tetteidre vagy a szavaidra, a bocsánatkérés nem tűnik őszintének. Az ilyen próbálkozás azt mutatja, hogy még mindig nem érzed, hogy hibáztál.
- Ha a liftben találkozol egy ismerőssel, de mellette vannak idegenek is, akkor csak köszönj neki. Nem illik semmit megbeszélni, mert a többi utas akaratlanul is hallja a beszélgetést.
- A jó beszélgetőpartner lenni azt jelenti, hogy tudod, mikor kell abbahagyni a beszédet. Ezért ha azt veszed észre, hogy a beszélgetőpartnered már nem néz a szemedbe, vagy rövid szótagokban válaszol, az azt jelenti, hogy be akarja fejezni veled a beszélgetést. Ennek bármi oka lehet – más dolga van, fáradtság, egyedüllétre vágyik (ami szintén normális).
- Tiszteld az ember véleményét, még akkor is, ha nem tetszik. Mindenkinek megvan a maga igazsága. Természetesen nem érthetünk egyet valamilyen véleménnyel, de a beszélgetés harmóniájának megőrzése érdekében jobb, ha nem vitatkozunk.
- Ha őszinte bókot kapsz, fogadd el, és köszönd meg a beszélgetőpartnernek. Nem illik tagadni a dicséretet és vitatkozni.
- A jó modor szabályai szerint a jó étvágy kívánása tapintatlannak minősül. A magyarázat erre egyszerű. Az étvágy az éhségérzet, a jóllakás vágya. Hogyan lehet ez az érzés kellemes? Az asztalnál való találkozás pedig elsősorban a beszélgetés, nem pedig az éhség csillapításának lehetősége, és az étel ebben az esetben csak kiegészítés. Helyénvalónak tekinthető azonban például azt mondani, hogy „Remélem, ízleni fog az étel”.
- Amikor valaki megtesz valamit a kérésedre, ne mondj utána ezerszer köszönömöt. Egyetlen őszinte köszönöm elég. Különben kellemetlenül fogja érezni magát az illető. A szívesség ajándék, függetlenül attól, hogy elfogadod vagy adod.
- Ne használj kicsinyítő-becéző képzőket (teácska, estecske, tortácska). Ez az úgynevezett „gáláns nyelv”. Régebben a gáláns üzletekben az eladók gyakran használták, ma pedig ezt a hibát gyakran elkövetik az újdonsült anyukák, akik sok időt töltenek a gyermekükkel, és nem tudnak átállni a kisgyermekkel való kommunikációról a felnőtt kommunikációra.
- Szavak és kifejezések, amelyeket el kell távolítani a szókincsünkből:
„Ne haragudj”. Az emberek általában ezt a kifejezést használják, mielőtt valami sértőt vagy rosszat mondanának. Ha sértés nélkül szeretnéd megtenni a megjegyzésedet, érdemes átgondolni, hogy mit fogsz mondani.
„Ha őszinte akarok lenni…”. Ez látszólag finoman hangzik, de valójában csak azt jelenti, hogy nem vagy igazán őszinte.
„Nincs mit”. Gyakran használják a „köszönöm” válaszra. Ez a kifejezés azonban kétértelmű. Jelentheti azt is, hogy elfogadod a köszönetet, de azt is, hogy ez némi kellemetlenséget okozott neked.
„Csak mondtam”. Ezt a kifejezést gyakran fejbiccentéssel és szemforgatással mondják, ezzel hangsúlyozva a kritikát. Az ilyen viselkedést a beszélgetőpartner szarkazmusnak vagy sértésnek tekintheti.
„Érted, miről beszélek?”. Ezt a kifejezést gyakran a mondat végére biggyesztik. De ez egyáltalán nem úgy érzékelhető, mint valamilyen valós aggodalom amiatt, hogy nem értettek meg, hanem a gondolatod fontosságának hangsúlyozásaként. - Hogyan kérdezzük meg tapintatosan: „Hol van itt a WC?”. Ez egyszerű. Elég megkérdezni: „Hol moshatok kezet?”.
- Ne félj a csöndtől. Nem kell minden percet tartalmas beszélgetéssel kitölteni. Néha a beszélgetés elhal, és ez normális. Nem kell görcsösen új témát keresni mindenáron. Sok ismeretlen ember között olykor szükség van egy kis szünetre, egy kis pihenésre. Vegyél egy mély levegőt, igyál egy kortyot valamiből, vagy csak nézz körül. Ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy a beszélgetésnek itt véget kell érnie. De még ha így is van, az sem baj.
Amikor az emberek meghallják az „etikett” szót, mindenkinek rögtön az jut eszébe, hogyan kell helyesen tartani a kést és a villát egy étteremben. Pedig az is fontos, hogy mit mond az ember, és hogyan mondja azt.
Hiszen az életben gyakran megsértjük a beszédetikettet úgy, hogy észre sem vesszük. Vagy tévesen azt hisszük, hogy helyesen cselekszünk. Például nem ajánlott a mondatokat a „légy szíves” kifejezéssel kezdeni, mert ez túl fellengzősnek és oda nem illőnek hat.
Te észre szoktad venni, amikor a beszélgetőpartnered valami illetlenséget követ el? Szóvá szoktad tenni vagy ráhagyod?
A BEJEGYZÉS A HIRDETÉS ALATTI GOMBBAL FOLYTATÓDIK