Egy pszichológus szerint az a gyereked idegesít legjobban, aki a leginkább hasonlít rád

Mi az a „kivetítés” a pszichológia szerint?

A pszichológia szerint a kivetítés egy emberek által alkalmazott védekezési mechanizmus, mely akkor lép életbe, amikor az egyik személy a másiknak tulajdonítja a saját gondolatait és attitűdjét, amelyeket nem tud elviselni. Más szóval, amikor olyan érzelmeket vetítünk ki valaki másra, amelyeket nem tudunk sajátunkként elfogadni. Ez általában azért történik, mert ha elfogadnánk őket, akkor kikerülnénk a komfortzónánkból, ami szorongást vagy stresszt okozna.

A negatív aspektusok el nem fogadása megakadályozza az illetőt abban, hogy továbblépjen, és legyőzze azt, ami kellemetlenséget okoz számára. Néhány embernek könnyebb az érzéseit valami külső dologra áthelyezni (pl. egy másik emberre), és haragot érezni iránta, mintsem szembenézni a valósággal.

A gyerekek utánozzák szüleik viselkedését

Marta Segrelles pszichológus szerint az emberek sok attitűdöt a szüleiktől örökölnek. A gyerekek már gyermekkoruktól kezdve megfigyelik, hogyan viselkednek a szüleik a különböző helyzetekben. Különösen serdülőkorban, amikor az emberek személyisége kezd kialakulni, a gyerekek gyakran átveszik a szüleik viselkedését, akár a beszédmódjukban, akár a viselkedésükben. Éppen ezért az anya vagy az apa hangulata képes akár befolyásolni is a gyermekeik érzelmi fejlődését.

Normális, hogy az emberek az életükben visszatekintve elégedetlenek néhány döntésükkel, vagy azzal, ahogyan egy nehéz helyzetre reagáltak, és azt kívánják, bárcsak változtathatnának rajta. Ezért van az, hogy amikor szülőkké válunk, és látjuk, hogy a gyermekünk ugyanazokat a hibákat követi el, mint mi, automatikusan ki akarjuk javítani, hogy megkíméljük őt a bajtól.

Hogyan oldjuk meg ezt a helyzetet?

Segrelles pszichológus szerint a szülőknek fel kell ismerniük saját konfliktusaikat, és meg kell oldaniuk azokat először ahhoz, hogy sikeresen útba igazíthassák utána a gyermekeiket. Ugyanakkor azt is elmondta, hogy még ha sikerül is maguk mögött hagyni a múltat és fejlődni, el kell fogadni, hogy a gyerekek nem feltétlenül fogadják majd meg az ő tanácsaikat. A gyerekeknek így vagy úgy, de végül maguknak kell meghozni a döntéseiket és a hibáikat, melyek aztán szerves részét képezik a személyes tanulási folyamatuknak.

• Mielőtt hibáztatnánk valakit valamiért, próbáljuk meg objektíven elemezni a problémát. Képzeld magad a másik helyébe, mielőtt ítéletet mondasz.
• Figyelj arra, hogyan beszélsz a gyermekedhez, milyen hangnemben és milyen szavakat használsz.
• Ha nem úgy követi a tanácsaidat, ahogy kellene, grimaszol, vagy kerüli a tekinteted, ne feledd, hogy valószínűleg te is ugyanígy reagálnál. Próbáld meg nem felhúzni magad emiatt.
• Ha vitába torkollik a dolog, és olyan szavakat mondtok, amik megsérthetik a másik érzéseit, a legjobb, ha szünetet tartotok, és később folytatjátok a beszélgetést.
• Fontos, hogy uralkodj az érzelmeid felett. Minél nyugodtabb vagy, annál többet tudsz majd közvetíteni a másik félnek. Másrészt, ha feldúlt vagy, a gyermeked is feldúlt lesz, mivel átveszi a hozzáállásodat.
• Tölts minőségi időt a gyermekeddel. Fontos, hogy egészséges kötődést alakíts ki a pozitív emlékeken keresztül.

Hogyan tanuld meg elfogadni azt, ami kínoz?

• El kell fogadnod magad, és be kell ismerned, hogy vannak dolgok, amiken nem tudsz változtatni. Azoknak a dolgoknak, amiken nem tudsz változtatni, a múlté kell válniuk. Kizárólag a fejlődési lehetőségeidre koncentrálj.
• Nem töltheted minden idődet mások megítélésével. El kell fogadnod, hogy nem minden ember egyforma, és meg kell tanulnod tolerálni a különbségeket.
• Azonosítsd, hogy mi zavar téged a másik emberben, és miért váltja ki ezt nálad pontosan..
• Nem feltételezhetsz. Ha valamiben nem vagy biztos, jobb, ha megkérdezed, és megbizonyosodsz róla.
• Szánj néhány percet a napodból arra, hogy meditálj. Ez segíteni fog abban, hogy szétválaszthasd azokat a jellemzőidet, amelyeket szeretsz magadban, és azokat, amelyeken javítani szeretnél.
• Légy önmagad! Ne rejtsd el mások elől a tulajdonságaidat és a hibáidat. Végső soron minden jó és rossz tulajdonságod határozza meg azt, hogy ki vagy és milyen ember is vagy pontosan.

Egyetértesz ezzel a tanulmánnyal? Van olyan gyereked, akivel gyakrabban vitatkozol, mint a többivel? Szerinted lehet az az oka, hogy túlságosan hasonlít rád? Meséld el nekünk hozzászólásban.