Képzeld el: lefeküdtél aludni rögtön napnyugta után, felébredtél éjjel kettőkor, egy órácskát imádkoztál, kicsit beszélgettél a szomszédokkal, aláírtál pár fontos dokumentumot. Aztán újra álomra hajtottad a fejed hajnalig.
Furcsának tűnik? A középkori emberek számára ez teljesen megszokott volt! Felejtsd el a megszokott „8 óra alvást” – régen az alvás sokkal érdekesebb és változatosabb volt, mint gondoljuk.
Nézzük meg, miért aludtak így régen az emberek. És hogy mit gondol erről a modern orvostudomány.
A középkor éjszakai titkai
Villany és internet nélkül a hosszú téli éjszakák végtelennek tűntek. Amint a nap lenyugodott, az élet elcsendesedett. Mit tehettek a parasztok, szerzetesek, sőt még a királyok is? Hát persze – aludni mentek.
Azonban az emberek próba-szerencse alapon kialakítottak maguknak egy szokatlan napirendet. Felébredtek négy óra alvás után, és körülbelül három órán át ébren maradtak.
Ezt az éjszakai „szabadidőt” bármire használhatták – imádkozástól és elmélkedéstől kezdve a szomszédok meglátogatásán át egészen a gyerekek nemzéséig. Az orosz arisztokraták – igaz, ez már a középkor után volt, Nagy Péter cár idejétől kezdve – például szerettek ilyenkor egy kicsit a hivatalos iratokkal bíbelődni.
Nemcsak a közemberek szerettek kétszer aludni éjszakánként. A cárok és hercegek sem vonták meg maguktól ezt az örömöt. Például I. Péter nagyon korán, hajnali 4–5 órakor kelt, ebéd után pedig beiktatott egy kétórás pihenőt. Kortársai megjegyezték, hogy éjszakai gondolatai és reformötletei pont ebben az alvások közötti időszakban születtek meg benne.
Ez az ébrenléti időszak mindig nagyon csendes volt. Mivel korántsem ébredt fel mindenki. Ráadásul ilyenkor nyugodt tevékenységeket végeztek – például olvastak vagy iratokkal foglalkoztak. Ezért nem volt felesleges zajongás. Azok számára, akik szeretnek csendben elmélkedni, ez volt a tökéletes időszak.
Az éjszaka – a kreativitás és a bűnözés ideje
A középkorban az éjszaka nemcsak az imák és a filozófiai elmélkedések ideje volt.
A történészek érdekes tényekre bukkantak: Nagy-Britanniában ebben az időszakban az egekbe szökött a bűncselekmények száma. Az angolok kihasználták ezeket az éjszakai órákat a bűncselekmények elkövetésére – elvégre, ha mindenki alszik, ez a legjobb idő az „üzletre”.
Az a helyzet azonban, hogy sokan ébren voltak, mivel a kétfázisú alvás módszere igen elterjedt volt. Ezért a bűnözők is gyakran pórul jártak – nagyon gyakran elkapták őket ebben az időszakban.
A városi tanácsok sem szunyókáltak: Toulouse-ban például szívesebben üléseztek éjszaka, hogy a legfontosabb döntéseket friss fejjel hozhassák meg.
A szerzetesek pedig tökéletesnek tartották az éjszakát a könyvmásolásra. A középkori kéziratok több mint 40%-a pont ebben az időszakban készült. A csend és a nyugalom kedvezett az ihletnek.
Mit gondolnak a tudósok?
Az 1990-es években Thomas Wehr pszichiáter úgy döntött, megvizsgálja, mennyire természetes ez az ember számára. Mármint akkor, ha villanyfény nélküli környezetbe kerül.
Önkénteseket helyezett teljes sötétségbe napi 14 órára. És íme a meglepetés – néhány hét múlva az emberek elkezdtek felébredni az éjszaka közepén, követve őseink alvási mintáját!
Ráadásul ebben az ébrenléti időszakban aktívan termelődött a prolaktin – egy hormon, amely csökkenti a stresszt és segíti a szervezet regenerálódását. Ezt „női” hormonnak tartják, amely szülés után termelődik. Valójában azonban ez egy fontos hormon, amely erősen befolyásolja az anyagcserét. A kísérlet résztvevői arról számoltak be, hogy sokkal jobban és energikusabban érezték magukat.
Normalizálódott a melatonin hormon szintje is. Ez az úgynevezett alváshormon. Többek között aktívan befolyásolja a regenerációs folyamatokat is. Az alacsony melatoninszint pedig a szervezet gyorsabb öregedéséhez vezet.
Modern kutatások szerint a kétfázisú alvás javítja a memóriát és a koncentrációt – állítja a Kaliforniai Egyetem (Irvine) kognitív tudományok professzora.
Sőt, azt is kimutatták, hogy ez az alvásminta még a magas vérnyomás kockázatát is csökkenti.
Churchill, da Vinci és más hírességek, akik kétszer aludtak
Sok híres személyiség is híve volt a kétfázisú alvásnak. Winston Churchill például éjszaka csak öt órát aludt, de ezt egy kétórás nappali „sziesztával” pótolta. Azt állította, hogy ez segít neki megőrizni a józan eszét a második világháború stresszes helyzeteiben.
Leonardo da Vinci pedig egyenesen rövid szakaszokban aludt. Nikola Tesla sem szeretett időt pazarolni az alvásra. Kétfázisú rendszert alkalmazott, hogy kevesebb mint nyolc óra alvással is kipihenje magát.
De miért felejtettük el ezt a szokást?
Egyszerű a válasz – a villamosság és az iparosodás a „hibás”. A mesterséges világítás megjelenésével az éjszakai ébrenlétek eltűntek, a világ pedig átállt a megszakítás nélküli alvás rendjére. Ma az éjszakai pihenést akkor tekintjük normálisnak, ha nem szakad meg.
Volt egy időszak az életemben, amikor egy ideig magam is a kétfázisú alvást gyakoroltam. Nem azért, mert kísérletezni akartam – egyszerűen a munkahelyi és a másodállásom melletti időbeosztásomhoz így jött ki jobban a lépés. Az én esetemben azonban ez zsákutcának bizonyult – krónikusan kialvatlan voltam, még akkor is, ha összességében sikerült hét órát aludnom.
Érdemes-e neked is kipróbálnod ezt a módszert? Erre nincs egyértelmű válasz – a kétfázisú alvás nem való mindenkinek. De ha az időbeosztásod engedi, tegyél egy próbát. Ki tudja, talán pont egy éjszakai ébredés során pattan ki a fejedből egy zseniális ötlet, ahogy Leonardónál.
Végül is, a dupla alvás dupla öröm, nem igaz?
A BEJEGYZÉS A HIRDETÉS ALATTI GOMBBAL FOLYTATÓDIK
