Az ázsiaiak teljesen komolyan úgy gondolják, hogy egy átlagos európainak savanykás szaga van, és akármennyire is próbálja elfedni a kellemetlen szagot parfümmel vagy dezodorral, az eredmény ugyanaz marad. Mindezért pedig az izzadás sajátosságai a felelősek.
Valójában a különböző nemzetiségek képviselői nemcsak a bőrszínükben, a hajszerkezetükben vagy a szemformájukban különböznek egymástól, hanem – bármilyen furcsán is hangzik – a szervezetük általános működésében is.
Ez érthető is: a világ különböző pontjain szétszóródott népeknek meg kellett tanulniuk alkalmazkodni a legkülönfélébb körülményekhez, ami azt jelenti, hogy a szervezetük is olyan tulajdonságokat vett fel, amelyek az adott környezetben a túléléshez szükségesek voltak.
Ezért ma egy európait a fekete bőrűektől nemcsak az orrformája és a bőrszíne különbözteti meg, hanem mondjuk a verejtékmirigyek működése is – pontosabban az izzadságszaga. Ugyanez a helyzet az ázsiaiakkal is.
Mivel természetüknél fogva kifinomult a szaglásuk, nem bírják elviselni a legtöbb európai illatát, ami túl erősnek és savanykásnak tűnik számukra. Eközben maguk az ázsiaiak nem elég, hogy jóval kevesebbet izzadnak az európaiaknál, de az izzadságuknak ráadásul nincs is kifejezett szaga.
Miért ez az igazságtalanság? Nézzük a kérdés tudományos oldalát. A bőrgyógyászok a bőrben található mirigyek három típusát különböztetik meg: a faggyúmirigyeket, a klasszikus verejtékmirigyeket és ezek egy különleges fajtáját, az apokrin mirigyeket.
Ahogy sejtheted, a hagyományos mirigyekből van a legtöbb, ráadásul az ezekből származó váladékok is csak azután kezdenek jellegzetes szagot árasztani, miután a baktériumok alaposan megdolgozták őket.
Az apokrin mirigyek váladéka viszont önmagában is szagos, így alakítja ki az adott ember egyéni illatát, ami gyakran nagyon vonzóvá válik az ellenkező nem képviselői számára.
És persze az is egyértelmű, hogy az izzadsággal együtt sók, salakanyagok és felesleges nedvesség távozik az egészséges ember szervezetéből, a test hőmérsékletét pedig az izzadás szabályozza.
A mirigyek mélyen a bőrben találhatók, és a legtöbb a talpon van belőlük (nagyjából 700 darab négyzetcentiméterenként), de a hónaljban (körülbelül 150 darab), valamint a homlokon és a háton is sok található.
Egyébként az európaiak verejtékmirigyei naponta akár 10 liter izzadságot is képesek termelni! Lásd be, ez nagyon-nagyon sok, de ez azért már a véglet. Egy egészséges szervezet normális izzadságmennyisége nem haladhatja meg a napi 100-200 millilitert.
A mirigyek azonban még korántsem jelentenek mindent. Ott van még a fülzsír… Azt gondolod, mi a kapcsolat az izzadság és a fülzsír között? A lehető legközvetlenebb! A helyzet az, hogy a génállományban mind az izzadásért, mind a fülzsír kiválasztásáért ugyanaz a gén – az ABCC11 – felelős.
Megállapították, hogy a kelet-ázsiaiaknál ez a gén mutálódott, és ez valószínűleg a klímaváltozás miatt történt. Ennek kapcsán az ázsiaiak fülzsírjának és izzadságának összetétele is megváltozott. És mivel ez a mutató genetikai, ez azt jelenti… hogy örökletes is.
Ahogy fentebb már említettem, az emberi izzadság a faggyúmirigyek kivezető csöveiben élő mikroorganizmusok, a brombaktériumok és difteroidok hatására kap kellemetlen szagot.
Pontosan ezek okozzák a rossz szagú zsírsavak és fehérjebomlási termékek képződését. És itt jön a legérdekesebb rész: az ázsiaiak izzadságában a fehérjekoncentráció olyan alacsony, hogy az európaiakkal ellentétben ők simán meglehetnek dezodor nélkül is.
De ez még mindig nem minden. Annak az oka, hogy az ázsiaiaknak gyakorlatilag nincs szaguk, az európaiakhoz képest kevesebb apokrin mirigyben is keresendő. Nem fogod elhinni, de a koreaiak felének és a japánok majdnem 90%-ának egyáltalán nincsenek is ilyen mirigyei.
Ezért nincs abban semmi meglepő, hogy az ázsiaiak számára az izzadságszag valamilyen betegség jele. Hiszen az ő logikájuk szerint egy egészséges embernek nincs semmilyen szaga…
Mellesleg a kellemetlen izzadságszag nem holmi népi hiedelem, hanem egy valós diagnózis, amelyet a képzett ázsiai orvosok állítanak fel a betegeiknél. A beteg állapotának leírásába be is írják: „bűzös hónaljizzadság”. A japán orvosok pedig az erős izzadságszagot egyenesen önálló betegségként határozzák meg.
Ami azt illeti, a régi időkben Japán férfi lakosságát még a katonai szolgálat alól is felmentették, ha az izzadságuk szaga rendkívül kellemetlen volt.
Így tehát mondhatjuk, hogy a testszag kérdésében az ázsiaiaknak egyszerűen csak egy kicsit több szerencséjük volt.
