Az olyan apróságok, mint a fűtött vécéülőke, a beépített bidé, a szárító funkció, a szagtalanítás és a hangkeltő eszközök – amelyek a fülkéből kiszűrődő természetes hangokat hivatottak elnyomni – itt már régóta senkit sem lepnek meg.
A japán vécécsésze egyfajta iPhone a szaniter berendezések világában, hiszen az ára akár a több tízezer dollárt is elérheti.
A távirányító gombjaival te magad szabályozhatod a beépített bidé vízsugarának erősségét, irányát és hőmérsékletét, sőt, ha kell, akár gyors vizeletanalízist is végezhetsz vagy megmérheted a vérnyomásodat.
Ráadásul, hasonlóan a prémium autók üléseihez, a Felkelő Nap Országából származó vécék képesek megjegyezni és alkalmazni ezeket a beállításokat attól függően, hogy éppen ki használja őket.
Egészen a közelmúltig a japán csúcstechnológiás vécéknek csak egyetlen problémája volt: a rengeteg különböző piktogrammal ellátott gomb miatt, amelyekkel a japánok a vécéik távirányítóit felszerelték, a külföldi turisták gyakran összekeverték ezeknek a gomboknak a funkcióját. Ez pedig nemritkán vezetett kínos, sőt néha kifejezetten vicces helyzetekhez.
Ezzel a problémával komolyan foglalkoztak a japán hatóságok is. A 2021-es tokiói nyári olimpiai játékok előtt kötelezték a japán vécégyártókat, hogy szabványosítsák az okosvécék távirányítóin lévő szimbólumokat.
De hát a japánok ellentmondásos népség. A bonyolult, komputerizált rendszerek mellett itt még mindig elég gyakran találkozhatsz a teljes ellentétükkel: a padlóba süllyesztett vécékkel, vagy egyszerűbben fogalmazva, a padlón lévő lyukakkal.
Az ilyen egyszerű berendezések megszokottak sok nyilvános helyen Japánban. Igaz, néhány helyen nyugati és japán stílusú vécékkel egyaránt találkozhatsz. Ha mindkettő van, a vécé ajtaján általában egy tábla jelzi, hogy milyen típusú vécé található mögötte: WS (Western Style) – nyugati stílusú vécé, JS (Japanese Style) – japán stílusú vécé.
De itt is dilemma vár rád, turistaként. Nem elég, hogy a japán stílusú vécére nem lehet rendesen ráülni (az úgynevezett „guggoló” vagy „sas” pózt kell felvenned), de még arccal a vécé öblítőszerkezete felé is kell fordulnod, nem pedig az ajtó felé, ahogy az a „civilizált” világban szokás. Erre általában a vécék mellé kihelyezett táblák is figyelmeztetnek.
Miért ülnek a japánok arccal a vécétartály felé?
A hagyományos japán vécének sajátos kialakítása van, és legalább két fő oka van annak, hogy a japánok miért inkább arccal a tartály felé fordulva használják, és nem fordítva.
A „Washiki”-ként is ismert japán stílusú vécé formája egy papucsra emlékeztet, az elülső, kiemelkedő, kupolaszerű részét pedig „Kinkakushi”-nak hívják. Ennek az a célja, hogy megvédjen a felfröccsenő víztől öblítéskor, ezért nem is igazán lehet másképp használni, csak háttal a kijáratnak (azaz arccal a Kinkakushi felé). Így egyszerűen kényelmesebb.
Van egy másik, kulturális oka is, amelynek gyökerei mélyen a japán hagyományokba nyúlnak vissza. A vécén az ember teljesen védtelen – még inkább, mint egy fürdőben (gőzfürdőben, banja-ban). Nemcsak meztelen, de olyasmivel van elfoglalva, ami teljes összpontosítást igényel. A vécén ülve nem tudsz fegyver után kapni – egy szamuráj nem is tudott volna rendesen leguggolni, hiszen akadályozták a kardjai! Ha pedig megpróbálnál ellenállni, igencsak kínos helyzetben találhatnád magad az odasereglett emberek előtt.
Egy japán újságíró így foglalta össze:
Mit teszünk ilyen helyzetben mi – japánok? Olyan vécéket építünk, ahol a „sas pózban” ülve elfordulunk az ajtótól, ahonnan a veszély érkezhet, és hátat fordítunk az ellenségnek. Bármi történjék is, mi nem akarjuk látni, nyugodtan akarunk meghalni a vécén. Akár arccal a piszkos padlóba fúródva, de ellenállás nélkül.
Ez a régi szokás az évszázadok során mélyen beleivódott a japán jellembe és a modern mindennapokba is.
A BEJEGYZÉS A HIRDETÉS ALATTI GOMBBAL FOLYTATÓDIK