- De hát ezen lehetne keresni! – gondolta egy London környéki iparmágnás, bizonyos Stevenson. Majd az üveggyárában elkezdett gyártani…
Köztudott, hogy az igazi angolszászok az emberi evolúció csúcsa – ezt állítólag maga Charles Darwin is mondta. Darwin professzor hangsúlyozta, hogy az emberek nem a majmoktól erednek (ezt tévesen hiszik azok, akik nem olvasták az írását), hanem egy közös, majomszerű ősre vezethetőek vissza. Az emberek helyes irányba fejlődtek, míg a majmok letértek az útról.
És Darwin szerint az összes ember közül csak az igazi angol úriemberek haladnak a helyes irányba, míg a többiek… nos… valami nincs rendben velük, ide-oda hánykolódnak. Ezután teljes pompájában felmerül a kérdés:
Miben különbözik az igazi angol úriember a többi embertől?
El sem hinnéd! Az uborkája!
Egy igazi angol úriember uborkája egyenes, sima, egyenletes, göbmentes és… legalább 50 cm hosszú kell, hogy legyen.
Ha most esetleg valami másra gondolsz, mint amiről éppen beszélek, akkor hadd mondjam el, hogy nagyot tévedsz. Most tényleg az uborkáról beszélünk.
Az uborka körülbelül a 14. század elején jelent meg Angliában, amikor az óceánt átszelő angol hajók Kínából hozták ennek a csodálatos zöldségnek az első magjait. És ha arra gondolsz, hogy az országban uborkabumm tört ki, akkor… teljesen igazad van.
De ez egy nagyon érdekes „bumm” volt: valami rejtélyes okból kifolyólag az uborkát csak a köznép fogyasztotta: szolgák, parasztok, munkások. A kevés műtrágya és napfény miatt az uborkák kicsik, görbék és göcsörtösek voltak. Ezért úgy gondolták, hogy ilyen zöldséget csak állatok (uborkával etették a teheneket) vagy szegények ehetnek. Az arisztokraták rangon alulinak tartották, hogy ilyet egyenek.
Sőt, azokat az arisztokratákat, akiknek ízlett az uborka a hagyományos angol whisky mellé, megvetették és kerülték. Egyszóval, az arisztokrata számára az uborka egyenes út volt a társadalmi mélységbe, sőt, a legmélyére. Lehettél iszákos, megcsalhattad a feleséged, elkártyázhattad a vagyonod, de ha uborka érte a szádat, az már a végső mélypont volt.
Eközben a ködös Albionban az uborkák nagyon jól érezték magukat. Bőséges termést hoztak, és fontos táplálékot jelentettek a szegények számára, akiknek az asztala nem bővelkedett finomságokban.
Ez a szegény uborkafogyasztók és az arisztokraták közötti ellentét évszázadokig fennállt, mígnem a 19. század második felében a „mélyből” egyenesen a királyi palotába nem kopogtattak.
Mint kiderült, Viktória királynő rákapott… az uborkára! Ez hallatlan botrány volt! Hogy lehet ez, hol a királynő és hol az uborkát zabáló csőcselék!
Azonban a kínos helyzetre találtak megoldást: kiderült, hogy a királynő asztalára nem közönséges, görbe uborkák kerültek, hanem válogatott, tökéletesen egyenes, sima szépségek. Szinte vízmértékkel ellenőrizték őket, nem lehetett eltérés. Ezeket az egyenes uborkákat szeletelték fel, megszórták borssal, néhány csepp ecettel ízesítették, és pirított kenyérre helyezték.
Természetesen az arisztokraták nem hagyhatták cserben a „bűnbe esett” királynőjüket, ezért Londonban hirtelen divatba jöttek az „egyenes” uborkák. Az igazi hölgyek és úriemberek csak tökéletesen egyenes és sima uborkát ehettek, melyek görbülete nem haladta meg a hosszúságuk tizedét.
Azonban az „egyenes” uborkából nem jutott mindenkinek, Anglia éghajata nem kedvezett az uborkatermesztésnek, a napközbeni hirtelen hőmérséklet-ingadozások miatt az uborkák gyakran görbék lettek. Az „egyenes” és „görbe” uborkák aránya 1:70 volt. Még a monumentális, dupla üvegezésű és tégla alapozású angol üvegházak sem segítettek.
UBORAKIEGYENESÍTŐK A VALÓDI ÚRIEMBEREK SZÁMÁRA! – hirdette a reklám.
Ha egy fiatal uborkát üvegformába helyeznek, akkor az érésre tökéletesen egyenes és sima lesz, megszabadulva az „arisztokrata-ellenes” göcsörtöktől. Egyszóval, tökéletesen meg fog felelni egy igazi angol arisztokrata státuszának.
Ráadásul George Stevenson versenyt hirdetett a leghosszabb és legegyenesebb uborkáért az úriemberek között, bármilyen kétértelműen is hangzik ez. A díj igen értékes volt: a győztes 50 font pénzjutalmat kapott. Mai értéken ez körülbelül 1,5 millió forintnak felel meg. A győztes Daniel Marlowe arisztokrata kertész lett, akinek tökéletesen egyenes uborkája közel 60 centiméter hosszú volt.
Az üveg egyenesítők körülbelül 5-6 évig voltak kaphatók, de idővel kimentek a divatból, mert a kertészet Angliában olyan fejletté vált, hogy az egyenes, arisztokratikus uborkák aránya a görbéhez képest elfogadható 1:3-ra javult. Ráadásul csak a nagyon vagyonos „kertészek” engedhették meg maguknak ezeket az eszközöket, és túl sok munka is volt velük.
Mindazonáltal, Viktória királynő uralkodásának kora óta, Angliában szigorú szabály van érvényben: csak olyan uborkák kerülhetnek forgalomba, melyek görbületi szöge nem haladja meg a hosszúságuk tizedét. Ezt a szabályt később az egész EU-ban bevezették, és a mai napig érvényben van.
Komolyan, Guglizz rá nyugodtan.
A BEJEGYZÉS A HIRDETÉS ALATTI GOMBBAL FOLYTATÓDIK
