Bármennyire is fejlett a világ, a globális kereskedelem még mindig nem működhetne a hatalmas, kisebb település méretű konténerszállító hajó nélkül. Nap mint nap rengeteg konténert mozgatnak a különböző tengeri és óceáni útvonalakon, amiken időnként akkora hullámok és olyan viharok vannak, hogy a konténerek elveszítése egyszerűen elkerülhetetlen.
Nem vagyok a konténerszállító hajók szakértője, de tudomásom szerint az ilyen hajók nem képesek kiemelni a vízbe esett konténereket, ehhez speciális hajóra és emelőszerkezetre lenne szükség. De mi történik akkor ilyenkor?
A konténerszállító hajók ilyenkor figyelmeztetést küld a többi hajónak, hogy elvesztett egy (vagy több) konténert az adott koordinátával jelölt helyen. A közelben haladó hajók ezt tudomásul veszik és ha szükséges, akkor irányt váltanak, hogy elkerüljék a víz felszínén úszó konténerekkel való ütközést.
A konténer a rakomány súlyától és úszóképességétől függően lebeg vagy elsüllyed a vízben. A legtöbb konténer egy idő után így is úgy is megtelik vízzel, de vannak olyan esetek, amikor az áramlatoknak köszönhetően előbb érnek partot, minthogy elsüllyedjenek a vízben.
A konténereknek is meg kell felelniük bizonyos követelményeknek. Az egyik, hogy szél- és vízállóak, illetve jó állapotúak legyenek – ne legyenek túl régiek vagy elhasználtak. Fontos, hogy szorosan záródjanak, és nem lehetnek rozsdásak, azzal ugyanis veszélyt jelentenének a hajón nem csak magukra, de a környékükre pakolt többi konténerre is.
Egy ilyen jó állapotú konténer tehát sokáig képes lebegni, ha csak a rakomány súlya miatt el nem süllyed. A vízfelszínen úszó konténerek komoly veszélyt jelentenek minden hajóra, ezért feltétlenül megpróbálják kiemelni őket a vízből. Ez nem mindig sikerül, mert előfordul, hogy mire a vihar elvonul, a konténerek már olyan messzire sodródnak a szállítóhajók által megjelölt helyről, hogy nem tudják megtalálni őket a keresőcsapatok. Egy ilyen kültéri konténer élettartama egyébként 20+ év, tehát üres állapotban rendkívül sokáig veszélyt jelenthetnek a vízen.
A víz felszínén úszó konténereket csak akkor hagyják veszni, ha a parttól olyan messze esnek vízbe, hogy a kihalászásuk túlságosan költséges lenne. Ilyen esetben a konténereket előbb-utóbb partra mossa valahol a víz. A víz mélyére süllyedt konténerek kiemelése szóba sem jöhet, ehhez nem is nagyon van megfelelő technika, és ami van, azt olyan költséges lenne bevetni, amihez képest az elveszett konténerek értéke elenyésző.
Történt egy vicces eset a Hansa Carrier konténerszállító hajóval 1990-ben. Heves viharba keveredett az óceán közepén, miközben Dél-Koreából Los Angelesbe vitt rakományt. A vihar során a hajó huszonegy konténert veszített el, melyek közül öt Nike cipőkkel volt tele – ez körülbelül nyolcvanezer sportcipőt, túrabakancsot és gyerekcipőt jelentett.
Nyolc hónappal később, 1991. januárjában, kétezer kilométerrel odébb, Nike cipőket kezdett partra mosni a víz Vancouver-szigetén. A szél és a dagály elvonulása után több ezer pár cipőt sodort partra a víz Oregonnál, pár kilométerre csupán a Nike főhadiszállásától.
További érdekesség ebben a történetben, hogy a partra sodort cipők alapján a tudósok meglehetősen pontosan tudták modellezni és tanulmányozni az óceáni áramlatok mintázatát ezen a területen.
A BEJEGYZÉS A HIRDETÉS ALATTI GOMBBAL FOLYTATÓDIK
