A posztjaim egyik állandó műfaja a már megjelent toplisták és válogatások kitárgyalása. Ez nagyon kényelmes, hiszen nem kell semmit magamtól kitalálnom, és ezzel megúszom a kommentelők haragját is – mert olyanok úgyis mindig lesznek, akik nem értenek egyet. Ezért gyakran fogok már kész toplistákat, és bedobom őket közös megvitatásra – természetesen a saját fűzéseimmel kiegészítve. Csináljuk ezt ma is!
A mai napirendünkön olyan használt autók listája szerepel, amelyek erősen túlértékeltek, és egyáltalán nem érik meg az árukat. Legalábbis a népszerű brit autós magazin, az Auto Express szakértője, Paul Barker szerint. Lássuk tehát, melyik használt német, japán vagy koreai modellekről gondolja a szakember, hogy nem érik meg azt a pénzt, amit elkérnek értük. És persze vitassuk is meg a dolgot. Készen álltok? Akkor csapjunk is bele mindenféle felesleges huzavona nélkül!
Toyota RAV4
Az első helyre a szakértő a leglegendásabb japán márka egyik ikonikus modelljét tette. Igen, ez a RAV4. Mivel vívta ki a nemtetszést? Paul Barker legfőbb problémája ezzel az autóval a CVT (fokozatmentes) váltó.
Egészen pontosan nem is magával a váltóval van a baj, hanem azzal a ténnyel, hogy egy 10 éves SUV ebből a modellből átlagosan is egy komolyabb vagyonba (átszámítva nagyjából 9-10 millió forintba) kerül. Eddigre ráadásul az autóban jó eséllyel már legalább 150 ezer kilométer lesz.
És ez még a legjobb eset! Sőt, mondhatnám, hogy kivételes, hiszen én magam is beleteszek egy kocsiba 100 ezer kilométert 5 év alatt, pedig csak a városban és a megyében autózom. Tehát lássuk be, már ahhoz is hatalmas szerencse kell, hogy egyáltalán kifogjunk egy ilyen „kevés” kilométert futott példányt. A fokozatmentes váltók pedig sosem a kiemelkedő megbízhatóságukról voltak híresek. Az automata váltók közül ezek a legkényesebbek – és a kényes a legjobb szó ide, mivel maga a váltó konstrukciós szempontból egyáltalán nem rossz.
Simán el is mehet mondjuk 250 ezer kilométert. De ehhez nagyon fontos, hogy az előző tulajdonos ne pörgesse ki a kerekeket, ne vontasson utánfutót, és kerülje a hirtelen gyorsításokat. A CVT váltók ugyanis ezeket egyáltalán nem tolerálják. Egy ilyen váltó javítása vagy cseréje pedig csillagászati összegekbe kerül. Ahogy mondani szokás: ilyenkor már egyszerűbb venni egy vadonatúj autót, és nem idegeskedni tovább.
Kia Rio
A szakértő úgy döntött, hogy ezt a koreai szedánt (vagy ferdehátút) is felveszi a listára. Miért? Mert műszakilag alig különbözik testvérmodelljétől, a Hyundai Solaristól, átlagosan mégis komoly felárat (kb. 500 ezer forintot) kérnek érte a használtpiacon.
Magam sem tudom, hogyan alakult ez így, de a Riót valamiért sokan a Solaris egyfajta „prémium” változatának tekintik. Pedig a két autó lényegében azonos, a választás inkább csak ízlés kérdése. Talán a Rio utastere dizájn szempontjából egy fokkal érdekesebb, de ennél tényleg nem tud többet.
Ebben maximálisan egyetértek a szakértővel. Semmi értelme felárat fizetni a Rióért. Ha ott áll előtted ez a két autó ugyanolyan állapotban és felszereltséggel, sokkal racionálisabb döntés a Solarist választani. Egészen egyszerűen azért, mert nagy valószínűséggel olcsóbb lesz.
Hyundai Tucson
A crossoverek kategóriájában viszont pont a fordítottját láthatjuk. A szakértő szerint, ha összehasonlítunk egy hasonló állapotú Tucsont és egy Kia Sportage-t, az előbbi valamiért az esetek többségében drágább. Annak ellenére is, hogy ismét egy kategóriájú, sőt, lényegében ugyanattól a gyártótól származó autókról beszélünk.
Ha ismét abba a helyzetbe kerülsz, hogy két nagyjából azonos állapotú és felszereltségű modell között kell választanod, de a Tucson kizárólag azért drágább, mert az egy Tucson, akkor megint csak semmi értelme kifizetni a felárat. Ebbe én sem tudok belekötni.
Sosem értettem, mi a jó abban, ha pusztán egy márkanévért fizetünk többet. Mit ad ez hozzá a mindennapokhoz? A valóságban semmit. Egyébként ebben az esetben még csak a szó szoros értelmében vett márkafelárról sincs szó, hiszen a két koreai márka teljesen egy szinten van. A Tucson valamiért mégis drágább (kb. 400-600 ezer forinttal). Egyszerűen így hozta a piac.
Skoda Octavia
A szakértő az Octaviát is felvette erre a listára. De vajon mihez képest van túlértékelve? A hasonló évjáratú Volkswagen Jettához képest. Úgy véli, ha ezt a két autót egy nagyjából 5 millió forintos árkategóriában nézzük, a cseh autó drágább lesz, mint a német.
És mivel műszakilag ismét nagyon hasonlóak, a szakértő szerint nem éri meg a felárat. Na, ezzel az állítással viszont én nem értek egyet! Igenis van értelme többet fizetni. Méghozzá a liftback (ötajtós ferdehátú) karosszéria miatt. És a maximálisan praktikus ötödik ajtó miatt, ami elképesztően megkönnyíti a csomagok bepakolását.
A Jetta egy klasszikus szedán, így ezt az opciót nem tudja kínálni. Szóval nagyon is van értelme egy kicsit többet rászánni az Octaviára.
Toyota Corolla
Toyotával kezdtünk, és Toyotával is zárjuk a sort. Bár fontos hangsúlyozni, hogy Paul Barker itt kifejezetten a modell tizenegyedik generációjáról beszél. Rögtön hozzá is teszi: egy átlagos (átszámítva 6 millió forintos) költségkeretnél az ilyen évjáratú Corolla érezhetően drágább, mint a konkurencia modelljei.
Ráadásul kisebb is, és ismét csak CVT váltóval van szerelve. Pusztán a márkajelzésért felárat fizetni pedig – ahogy azt már az előbb is megbeszéltük, és ebben egyet is értek a szakértővel – elég furcsa ötlet.
De tényleg ennyire rossz a helyzet a fokozatmentes váltókkal? Azért CVT és CVT között is van különbség. Normál, kíméletes használat mellett simán elmennek addig, mint a robotizált váltók. Sőt, talán még tovább is. Szóval egy 150 ezer kilométeres futásteljesítmény önmagában még nem jelenti a világ végét számukra.
A következőképpen summáznám a dolgot: igen, pusztán a márkanévért plusz pénzt kiadni butaság. De egy autót csak a CVT váltó miatt kapásból leírni, azért túlzás.
Ti mit gondoltok erről, srácok? Egyetértetek a szakértővel?
