- Először is, nyilvánvaló, hogy egy Éva kosztümjében lévő rabszolganő sokkal jobban felkelti a potenciális, tehetős férfi vásárlók figyelmét. Hiszen nyilvánvaló, hogy a női rabszolgákat leggyakrabban nem csupán szolgálónak vásárolták, hanem ágyasnak is.
- A rabszolgákat nem csupán közszemlére tették, hanem arra is kényszerítették őket, hogy megmutassák a fogukat, ugráljanak és fussanak a vevők előtt. Mindezt ugyanazzal a céllal tették, amiért ma te is megvizsgálsz bármilyen árucikket a boltban: nehogy valami bóvlit sózzanak rád.
- Végül, de nem utolsósorban: egy teljesen meztelen rabszolganőnek vagy rabszolgának sokkal nehezebb megszöknie az eladótól, kihasználva a piaci forgatagot. Ráadásul így a rabszolgatartónak nem kellett ruhára sem költenie az „áruja” számára.
- A nyilvános meztelenség emellett erőteljesen hatott magára a rabszolgára, nemtől függetlenül. Mélyen megalázta, lelkileg megtörte, és sokkal engedelmesebbé, az új urak kemény akaratának kiszolgáltatottabbá tette.
- A ruházat hiánya a rabszolganőkön továbbá garanciát jelentett arra, hogy vele együtt nem kerülnek át az új gazdához élősködők vagy veszélyes fertőző betegségek.
Szinte bármely korszakban: legyen szó az ókori Rómáról vagy a jóval későbbi, XVII-XVIII. századi oszmán korról. A rabszolganők szinte mindig anyaszült meztelenül állnak előtted.
De miért is van ez így? Erre nagyjából tucatnyi magyarázat létezik. Az alábbiakban részletesen elmondom neked.
A meztelen rabszolganő emellett szemléletesen megmutatja minden testi adottságát – a potenciális vevőnek így sokkal könnyebb szemügyre venni és felmérni a szépségét, egészségi állapotát. Az eladónak pedig így sokkal nehezebb elrejtenie élő árujának fizikai fogyatékosságait.
Nem véletlen, hogy számos ókori görög, római és arab törvény előírta, hogy mindkét nembeli rabszolgát meztelenül kell áruba bocsátani. Sőt, ha a rabszolgának valamilyen rejtett hibája volt, az ókori Rómában a vevőnek teljes joga volt egy hónapon belül visszaszolgáltatni őt az eladónak.
A vevők különösen figyelmesen szemlélték a rabszolgákat, de elsősorban mégsem az élő áru testi fogyatékosságait keresték. Hanem például a korábbi büntetések nyomait a rabszolgán vagy rabszolganőn, az öngyilkossági kísérletek hegeit, a vétségekért, bűncselekményekért kapott bélyegeket. Ha ilyen nyomokat fedeztek fel, ráadásul nagy számban, akkor a rabszolga – nyilvánvalóan – rendkívül ellenszegülő volt. Minek is vennél meg egy ilyen „problémás egyént”?
Ráadásul a rabszolgák meztelenül való mutogatását gyakran a meleg éghajlat is lehetővé tette – a legtöbb rabszolgát történelmileg déli területek piacain adták-vették: Itáliában, Görögországban, Törökországban, Egyiptomban. Sőt, maguknak a rabszolgáknak sem volt így annyira melegük, amikor egész nap egy emelvényen kellett állniuk a tűzforró piacon.
Élt egyfajta ősi szokás is: a rabszolgának „önmagában”, minden nélkül kellett átkerülnie egyik tulajdonostól a másikhoz. Azaz, korábbi ruházata nélkül. Évszázadokkal később hasonlóan, szimbolikusan „meztelenül” adtak át hercegnőket is egyik államból a másikba: mint például az emlékezetes Mária Antóniát.
A BEJEGYZÉS A HIRDETÉS ALATTI GOMBBAL FOLYTATÓDIK
