A természet rengeteg ilyen példát ismer (vegyük csak a mi félelmünket a kis pókoktól vagy patkányoktól). A cápák pedig pánikszerűen félnek… a delfinektől.
Igen, igen, pont azoktól a delfinektől, akik elragadják a nézőket a delfináriumokban és absztrakt képeket festenek a uszonyaikkal. Azoktól, akiket habozás nélkül választanál a jófiú szerepére egy óceáni összecsapásban.
A delfinek nem tűnnek olyan veszélyesnek. A cápák nyilvánvalóan nem az ő zsákmányuk. De ennek ellenére a cápák mindenképpen igyekeznek elkerülni őket. Nézzük meg, miért történik ez.
Ha feltesszük a kérdést – melyik a két tengeri ragadozó közül a menőbb – a cápa vagy a delfin –, a legtöbben habozás nélkül azt válaszolják: „Hát persze, hogy a cápa!”. Ő nagyobb, erősebb, hatalmas fogai vannak – olyan érzés, mintha egy speciális biolaboratóriumban fejlesztették volna ki őket, hogy pusztítsanak.
És a delfin? Hát, aranyos, okos, a delfináriumokban karikán ugrál át.
De a természetben nem ilyen egyszerű a helyzet. A cápák valóban félnek a delfinektől. És nem azért, mert a delfineknek valami titkos szupererejük van. Egyszerűen az evolúció során a delfineknél kialakult néhány olyan tulajdonság, ami rendkívül kellemetlen ellenfelekké tette őket.
Nézzük meg, miért nem szívesen kerülnek összetűzésbe a tengerek királyai ezekkel a kedves emlősökkel.
A csapat ereje az egyénnel szemben.
A cápák magányos vadászok. Hozzá vannak szokva, hogy csak magukra támaszkodjanak: titokban a zsákmány közelébe lopakodnak, hirtelen támadnak és győztesen távoznak.
A delfinek éppen ellenkezőleg, csapatjátékot játszanak. Csapatokban élnek és fejlett kommunikációs rendszerrel rendelkeznek. Ha egy cápa „idegen területre” téved és úgy dönt, hogy támad, azonnal tengeri összecsapás kezdődik. És ez nem az ő javára történik.
Képzeld el, hogy bemész egy bárba, ahol senki sem ismer. Úgy döntesz, hogy furcsán nézel valakire, és hirtelen ennek a személynek a baráti társasága gyűlik köréd. Ráadásul mindannyian tudják, hogyan mozogjanak gyorsan, hogyan üssenek fájdalmasan és hogyan működjenek együtt. Lesz kedved kötözködni? Aligha.
Így van ez a cápákkal is – számukra egy delfincsoporttal való találkozás komoly sérülésekkel végződhet.
Ha egy cápa hirtelen megpróbál megtámadni egy delfint, a fajtársai azonnal a segítségére sietnek. A delfinek körülveszik a cápát és összehangoltan támadni kezdik minden oldalról. A támadási taktikájuk pedig meglehetősen fejlett, erről a következő fejezetben lesz szó.
Harcitaktika: nem csak a fogak, hanem az értelem is.
A cápák fizikailag erősek. De a delfinek ravaszsággal és más tulajdonságok kombinációjával győznek. A fő fegyvereik a sebesség, a manőverezőképesség és az erőteljes ütések a megfelelő helyre a megfelelő időben.
Először is, a delfinek akár 50 km/h sebességre is felgyorsulhatnak – nem olyan könnyű elkapni őket ilyen sebességnél. A legtöbb cápa lassabb zsákmányhoz szokott. És manőverezőképességgel sem büszkélkedhetnek. A delfin sokkal gyorsabban tud irányt váltani a vízben.
Másodszor, a delfineknek kiforrott ellentámadási taktikájuk van: a kopoltyúkra és a puha részekre céloznak. Az oldalba mért erőteljes orrcsapás a cápánál belső szervi sérüléseket okoz, és a delfinek ezt nagyon jól tudják.
A második támadó manőver alulról felfelé irányul, mint egy felütés. Csak míg az embereknél az ütés az állkapocsra irányul, a cápák esetében a has területére. Ez pedig nagyon fájdalmas, és nem minden cápa tudja egy ilyen után folytatni a harcot.
Ráadásul a delfinek fizikailag erősebbek, mint amilyennek látszanak. A testük erőteljes és rugalmas, a farkuk pedig egy igazi fegyver, mint egy lovag buzogánya. Egyetlen hirtelen farokcsapás komoly sérüléseket okozhat a cápának.
Felderítés és koordináció.
A delfinek nem csupán tengeri atléták, hanem kiváló felderítők is.
A felderítés fő eszköze az echolokáció. Ennek segítségével a delfin könnyen észreveszi a cápát már jó előre.
A cápa viszont csak vizuálisan tudja megállapítani, hogy a közelben delfinek vannak. Vagy a víz mozgásából érzi a közeledésüket. A delfin viszont ekkor már rég letapogatta a terepet és készen áll a támadásra.
Emellett a delfinek gyorsan megosztják egymással az információkat. És ha veszélyt éreznek – azonnal figyelmeztetik egymást és csapatba verődnek.
Képzelj el egy cápát, amelyik úgy döntött, hogy levadász egy magányos kis delfint, üldözőbe vette, de fél perc múlva már egy tucat dühös delfin köröz körülötte. Esély a sikerre – nulla.
Minek kockáztatni, ha egyszerűen elkerülheted a konfliktust?
A cápák a könnyű zsákmányt kedvelik. Nagyon ritkán támadnak meg olyan áldozatot, ha fennáll a veszélye, hogy ellenállásba ütköznek.
A cápák tisztában vannak vele, hogy a felesleges sérülések az óceánban éhhalálhoz vezetnek. Minden seb csökkenti a jövőbeni vadászati esélyeiket.
Egyébként ez az egyik fő oka annak, hogy a cápák nem támadnak olyan gyakran emberekre. Számukra az emberek érthetetlen zsákmányt jelentenek. Még a fogukat is beletörhetik.
A delfin is potenciális veszélyt jelent. Ezért a legtöbb cápa, ha meglát egy delfincsoportot, inkább elúszik. Minek kockáztatni, ha lehet egyszerűbb zsákmányt is keresni?
Persze néha vannak kivételek. A fiatal vagy tapasztalatlan cápák megpróbálhatnak megtámadni egy delfint, különösen, ha az elszakadt a csapatától. De amint a többi delfin észreveszi a támadást – a vadászat gyorsan rémálommá válik a cápa számára.
Tudnak együttműködni.
A cápák és a delfinek néha együtt dolgozhatnak.
Például nagyon hatékonyan támadnak nagy halrajokra. A delfinek sűrű gömbbe terelik a zsákmányt, a cápák pedig csatlakoznak a vadászathoz, alulról támadva. Így egyfajta hallgatólagos megállapodás jön létre: mindenki megkapja a maga részét a halrajból, és senki sem bánt senkit.
A cápák emellett akár távolról követhetik is a delfineket, mert azok kiváló vadászok. Gyorsabban megtalálják a halrajokat, a cápák pedig egyszerűen kihasználják ezt a helyzetet.
Persze ettől még nem lesznek barátok. Ez az együttműködés bármelyik pillanatban megszakadhat, ha a delfinek veszélyt éreznek.
Szóval ki a győztes?
Ha a fizikai paraméterek alapján ítéljük meg – a cápák erősebbek. Nagyobbak, hatalmasabbak és szó szerint fogakkal vannak felfegyverkezve. Egy az egy ellen a cápa egyértelműen erősebb.
De ha a taktikát, az intelligenciát és a csapatmunkát nézzük – a delfinek kerekednek felül. Figyelembe véve, hogy a vadonban általában csoportokban úsznak.
Szóval ebben a tengeri csatában nincs győztes. Mindenki a maga szerepét játssza az óceáni ökoszisztémában.
De ha hirtelen úgy döntesz, hogy fogadást kötsz egy delfin és egy cápa harcára… fogadj a delfinre. Minden esélye megvan a győzelemre.
A kardszárnyú delfinektől egyébként még a cápák is igyekeznek távol maradni. De már más okból. A kardszárnyú delfinek elég erősek és ők tényleg vadásznak cápákra, zsákmánynak tekintik őket. Különösen kedvelik a cápamájat. Összességében tehát kijelenthetjük, hogy nem a cápák, hanem a kardszárnyú delfinek az óceán legerősebb ragadozói.
A BEJEGYZÉS A HIRDETÉS ALATTI GOMBBAL FOLYTATÓDIK
