A legkülönfélébb filmekben – például a klasszikus vadnyugati sztorikban – Hollywood imádja látványos effektekkel ábrázolni a gőzmozdonyok indulását
A kerekek csikorognak és kipörögnek, szikrák repkednek, a gőz pedig sűrű gomolyagokban árad. Ez azonban mind egy hatalmas, látványos és nagyon elterjedt tévhit.
A valóságban ez a jelenség úgy működne, mint egy ipari zúzógép: másodpercek alatt megolvasztaná a síneket, és szó szerint megsemmisítené magát a mozdonyt is.
Azt a mozdonyvezetőt, aki a valóságban ilyet csinálna, valószínűleg már azelőtt kirúgnák, hogy a vonat egyáltalán elhagyná a fűtőházat. A vasúti világban ezt a jelenséget kerékkipörgésnek nevezik. A sikeres indulás helyett ez a vonóerő katasztrofális elvesztését jelenti.
Az acélsíneken nyugvó acélkerekek tapadása meglehetősen alacsony, a hatalmas hajtókerék és a sín tényleges érintkezési felülete pedig nagyjából akkora, mint egy tízforintos érme. Induláskor a mozdonyvezetőnek elegendő erőt kell átvinnie ezeken a parányi érintkezési pontokon ahhoz, hogy legyőzze a több ezer tonnás szerelvény tehetetlenségét.
Ha a mozdonyvezető túl gyorsan, túl sok gőzt enged a hengerekbe, a forgatónyomaték meghaladja a kerék és a sín közötti tapadási súrlódást. Amint a kerekek elveszítik a tapadást és pörögni kezdenek, fellép a csúszási súrlódás, ami ebben az esetben szinte semmilyen hatással nincs az előrehaladásra. A vonóerő hirtelen a nullára zuhan. A vonat megáll, és a kerekei csak egy helyben pörögnek.
Ez a hiba súlyos károkhoz vezethet. A pörgő kerekek intenzív súrlódása szó szerint kivájja a síneket. A mozdony belsejében az ellenállás hirtelen megszűnése miatt a nehéz acéldugattyúk és hajtórudak kontrollálatlanul felgyorsulnak. Ez erős rázkódást okoz a gépezetben, ami könnyen elgörbítheti a hajtórudakat, vagy akár a hengerfejeket is leszakíthatja a motorblokkról.
A kipörgő kerekek miatti hirtelen gőzkilövellések akár olyan erős huzatot is generálhatnak, ami egyszerűen felkapja az izzó szenet a tűztér rostélyáról, beszippantja a kéménybe, és ezzel teljesen felborítja a kazán belső nyomását.
Mindegyik tényező önmagában is hatalmas probléma, ami gyakorlatilag ócskavassá tud változtatni egy vadonatúj gőzmozdonyt is. Az akkori gépezetek a magas fordulatszám miatt könnyen tönkrementek. Mivel a mozdonyvezető nem tudta másodpercre pontosan kontrollálni ezt a folyamatot, az ilyen helyzeteket egyszerűen nem engedhették meg. Ha a kerekek egy kicsit is megcsúsztak, minden létező eszközt bevetettek a megállításukra. A legkülönfélébb módszereket alkalmazták: a sínekre szórt tapadásnövelő homoktól kezdve egészen a lehető legfinomabb, legóvatosabb indulásig. Amit a filmekben látsz, az a valóságban bármelyik profi mozdonyvezető legrosszabb rémálma lenne.
Ahhoz, hogy a vonatot mozgásba hozzák, a valódi mozdonyvezetők rendkívül finoman és óvatosan jártak el – és nagyon is ügyeltek arra, hogy véletlenül se történjen meg az, amit a filmek a gőzmozdonyok indulásának „menő” védjegyeként mutatnak be.
