A tuaregek egy afrikai nomád nép. Nem ismerik el a világ legnagyobb sivatagát, a Szaharát átszelő határokat. Ahogyan évszázadokkal ezelőtt, ma is a „sivatag hajóin” lovagolva vándorolnak egyik oázistól a másikig.
Hol élnek?
A rómaiak kortársai, a garamantok a mai Líbia területén éltek. Az ókori Róma azonban elpusztította a civilizációjukat, így a nép kénytelen volt a Szahara belsejébe menekülni, ami később nemcsak a menedékükké, hanem a meggazdagodásuk forrásává is vált.
Idővel a tuareg-garamantok a sivatagon áthaladó összes karavánutat az irányításuk alá vonták. A Földközi-tenger felé eladásra hurcolt fekete rabszolgákat, akiket a tuaregek raboltak el, a nomádok nem adták tovább, hanem felszabadították őket. Legtöbbjük ezután csatlakozott a tuareg törzshöz. A vegyes házasságokból született utódok magasabbak, fizikailag teherbíróbbak és feltűnően szépek lettek.
A 7–11. században az arabok kiszorították a tuaregeket Észak-Afrikából. Az arabok hatására a nép felvette az iszlámot és átvett néhány szokást, de sosem hódolt be nekik. Jelenleg mintegy 5 millióan élnek a világon. A Szahara hatalmas területén szétszóródva laknak, és sokan közülük a mai napig egyik oázistól a másikig vándorolnak.
Ezeken a területeken élnek a legsűrűbben. Emellett azonban kisebb településeik más országokban is megtalálhatók. Több ezer tuareg él például Izraelben, akik az állam teljes jogú polgárai.
A kasztrendszer
Ez a nép a mai napig szigorúan különböző társadalmi csoportokra, kasztokra oszlik.
Imharok
A „nemesek”. A tuareg arisztokrácia bizony rablókból alakult ki. Igen, jól olvasod! Távoli őseik egyetlen mestersége a rablás és a gyilkolás volt. Náluk ez egyáltalán nem számított szégyenletes dolognak. Ellenkezőleg: az ő szemükben az az ember, aki hatalmas távolságokat tett meg a sivatagban, gazdag karavánokat cserkészett be és az életét kockáztatta, mindenképpen tiszteletet érdemelt. A rablások közötti szünetekben az oázisaikban éltek, udvaroltak a nőknek, verseket írtak, vadásztak, vagy egyszerűen csak kipihenték magukat.
A tuaregek közül ők rendelkeznek a legeurópaibb vonásokkal. Magasak, vékonyak, kissé sötétebb bőrűek, szabályos arcvonásokkal. Bár a szemük többnyire barna, gyakran találkozhatsz köztük szürke vagy zöld szeműekkel is.
Iniszlimenek
A papok kasztja. Ők állnak a tuareg hierarchia második helyén. Kizárólag ebből a társadalmi csoportból lehet átlépni a „nemesek” kasztjába, ha egy iniszlimen a lányát egy imharhoz adja feleségül.
Imradok
A „pásztorok”. Ez a tuaregek harmadik, egyben legnépesebb kasztja. Szintén szabályos, európaias arcvonásokkal rendelkeznek, de alacsonyabbak, a bőrük pedig jóval sötétebb. Kicsit talán az etiópokra hasonlítanak. Az imradoknak – az imharokkal ellentétben – nem voltak tevéik, így a rablásokban sem vettek részt. Kisebb háziállatokat (kecskéket, juhokat, szamarakat) tartottak. Az imharok megengedték nekik, hogy az ő legelőiken legeltessék az állataikat, természetesen megfelelő fizetség ellenében.
Ami a legérdekesebb: napjainkra az imradok szinte gazdagabbá váltak, mint az imharok, de továbbra is hűségesek egykori uraikhoz. Ez egyszerűen a vérükben van.
Haratinok
A „földművesek”. Ők lényegében jobbágysorban éltek. Szintén az imharok földjein termesztettek gyümölcsöket, kölest és datolyapálmát. A termés egy részét kötelező volt leadniuk az imharoknak. Külsőre nagyon hasonlítanak az imradokhoz.
A nomádok lakhelye, ruházata és ételei
A tuaregek a lakhelyüket is tevéken szállítják. Amint megérkeznek egy újabb, állataik számára bőséges táplálékot kínáló oázisba, azonnal felverik a sátraikat. Ezeket a nomádok bikabőrből varrják, amit alaposan átitatnak olajjal. A bőrt ezután okkerrel is kezelik, hogy visszaverje a perzselő napsugarakat. A legnagyobb hőségben a tuaregek szalmából építenek kunyhókat, mivel ezekben sokkal elviselhetőbb a klíma. Amikor aztán a legelők kimerülnek, felszedik a tábort, és átköltöznek egy másik oázisba.
Ruházatukban a kék színeket részesítik előnyben, amelyet indigóval saját maguk festenek meg. A szövetet azonban nem áztatják be a festékbe, hanem kövekkel verik bele az indigópelyheket az anyagba. Viselés közben aztán a festék egy része lekopik és a bőrükre tapad. A testük emiatt kékessé válik, ezért is nevezik őket gyakran „kék embereknek”.
Bő nadrág, tunika és egy vastag öv – nagyjából ennyiből áll egy nomád ruhatára. A lábukon hajlított orrú szandált viselnek, a fejükön pedig egy „liszámot” – ami egy kék vagy fehér, sálhoz hasonló szövetdarab. A liszámot csak a férfiak hordják, és soha, de soha nem veszik le, még alvás vagy evés közben sem.
A nők ezzel szemben fehér vászonszoknyát, valamint kék vagy fehér inget viselnek. Hidegebb időkben egy kék gyapjú- vagy selyemkendőt terítenek a vállukra. A tehetősebbek pedig megengedhetnek maguknak egy második, mélykék indigó inget is. A nomád nők arca fedetlen. Legfeljebb egy könnyű fátylat dobnak rá, de azt is csak akkor, ha idegenek vannak a közelben.
Mind a férfiak, mind a nők csillapíthatatlan vonzalmat éreznek az ékszerek és díszítések iránt. Ebben bizony nem ismernek mértéket: lényegében mindent magukra aggatnak, amijük csak van.
A tuaregek nagyon szerényen étkeznek. Bőségesebben csak este esznek, napközben pedig beérik pusztán tejjel. Étrendjükben hús, datolya, valamint cirokból, kölesből és búzából készült kásák szerepelnek. Az asztalukon a legfontosabb helyet egyértelműen a tejtermékek foglalják el: a sajt, a túró, a tejsavó és a vaj. Míg korábban a tuaregek csak a fiatal tevék húsát ették meg, ma már a sertés kivételével szinte bármilyen húst elfogyasztanak. Hatalmas kedvencük például a pirított szöcske. Amikor felbontanak egy levágott háziállatot, a legjobb húsrészeket a nőknek adják. A férfiaknak csak a fej, a lábak, a farok és a belsőségek maradnak.
A család
Itt érdemes megjegyezni, hogy a sivatag lányai éppolyan jól forgatták az íjat, a dárdát és a tőrt, mint a legkeményebb tuareg harcosok. Náluk egyáltalán nem számít szégyennek, ha valaki még a házasság előtt elveszíti a szüzességét. Szexuális téren a tuareg nők a házasságig teljesen szabadok, és bizony gyakran az esküvő után sem vonják meg maguktól a szeretőket.
Sőt, ha egy lány teherbe esik és gyermeket szül, abból sincs semmi probléma. Amikor a kicsi egy kicsit megnő, az anyja elviszi a törzsi tanács elé. A gyermeket alaposan szemügyre veszik, hogy kire is hasonlíthat a lehetséges apák közül. Akire a többség rámutat, azt tekintik a gyermek apjának. Az ő véleményét vagy beleegyezését persze senki sem kérdezi meg.
A családban a feleség az úr. Az ifjú pár az esküvő után az anyós közelében telepedik le, hiszen ő is a család feje. Ha a férj egy másik törzsből származik, akkor köteles átlépni a felesége törzsébe. A tuareg nők a férfiakkal teljesen egyenrangú jogokkal rendelkeznek: szavazhatnak, és őket is beválaszthatják a helyi döntéshozó szervbe, a vének tanácsába. A vagyont is kizárólag ők birtokolják, nem a férfiak.
Válás esetén a férfi – ha hatalmas szerencséje van – kap egy tevét. Ám sokkal gyakoribb, hogy egyetlen fillér nélkül, teljesen nincstelenül távozik a családból. A gyerekek természetesen az anyjukkal maradnak.
Egy tuareg férfi megengedheti magának, hogy analfabéta maradjon. A nők viszont sosem! Ők kivétel nélkül írástudók. Gyermekkoruktól fogva tanítják őket az arab írásra és a saját, ősi ábécéjükre, a „tifinagra”.
Amikor egy fiú betölti a tizennegyedik életévét, egy szűk résen keresztül kezdi el szemlélni a világot. Arcát innentől egy hosszú, többnyire kék színű sállal takarja el, amelyet úgy teker a fejére, hogy csak egy apró nyílást hagyjon a szemeinek. Ez a hagyomány persze még teljesen érthető lenne, ha a tuaregek a tűzforró sivatagban utaznak, hiszen ott elengedhetetlen megvédeni az arcukat a perzselő naptól és a szél hordta homoktól. Ám az már igencsak meglepő, hogy a férfiak még alvás és evés közben sem fedik fel soha az arcukat.
Ez a különös hagyomány a távoli múltból ered. Úgy tartják, hogy a férfiak különösen sebezhetőek a gonosz erőkkel szemben. Aki pedig meglátja egy tuareg arcát – legyen az puszta véletlen is –, annak meg kell halnia. Ha a férfi nem tudja megölni azt, aki megpillantotta az arcát, köteles saját maga véget vetni az életének.
Ilyenek tehát ők, ezek a titokzatos emberek, akik a sivatagban élik mindennapjaikat. Köszönöm a figyelmedet!
