A Terminátor 2. zárójelenete nemcsak a drámaisága miatt vált kultikussá, hanem annak a lenyűgöző látványnak is köszönhetően, ahogy a Terminátorok sorban elmerülnek az olvadt fémmel teli tartályban.
Az izzó ragyogás, a perzselő hőség és a zseniális képi világ tökéletesen átadja egy szinte elpusztíthatatlan ellenség megsemmisülésének utolsó pillanatait.
De nem furcsa valami ezen a jeleneten? Gondolj csak egy sima kerti tábortűzre, ami már csak parázslik. Jóval kevesebb hőt bocsát ki, de még ahhoz sem tudsz egy méternél közelebb menni. Szerinted hogy érezné magát az az ember, aki egy kádnyi olvadt fém mellett áll, ráadásul mindössze egy szál pólóban és rövidnadrágban?
Az acél 1370 és 1500 °C közötti hőmérsékleten olvad meg, ami azt jelenti, hogy a folyékony fém felülete elképesztő mennyiségű energiát sugároz magából. Az ilyen hőmérsékletű hősugárzást a Stefan-Boltzmann-törvény alapján lehet kiszámítani: a sugárzás intenzitása az abszolút hőmérséklet negyedik hatványával arányos.
Egy 1500 °C-ra (1773 Kelvinre) felhevült test esetében a hőáramlás teljesítménye akár az 500-600 kW/m²-t is elérheti. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy egy 10-15 négyzetméteres tartály annyi hőt sugároz ki magából, mint egy komplett ipari kemence-komplexum.
Ha ettől a hőforrástól két-három méterre állsz, egy olyan zónában találod magad, ahol a levegő hőmérséklete bőven 200-300 °C felett van. Itt a levegő annyira felforrósodik, hogy képtelenség belélegezni, a bőröd pedig azonnal megégne. Egy könnyű, nyári ruha szinte abban a pillanatban lángra kapna, a hajad pedig még ennél is gyorsabban elszenesedne. Nem véletlen, hogy az ilyen extrém hőmérséklettel dolgozó kohászok speciális, hővisszaverő védőruházatot viselnek, ami biztonságos szintre csökkenti a hőhatást.
A hősugárzás mellett ráadásul ott van még egy tényező: a konvekciós hőáramlás. Az olvadt fém felett a forró levegő hatalmas erővel áramlik felfelé, perzselő légáramlatot hozva létre. 1500 °C felett a fém-oxidok is elpárolognak, ezeknek a gőzöknek a belélegzése pedig már másodpercek alatt végzetes lehet. Ehhez képest a filmben Sarah Connor csak lazán hunyorog a melegtől, mintha egy barátságos tábortűz, nem pedig egy gigantikus olvasztókemence mellett állna.
Persze mondhatjuk azt, hogy a tartályban lévő fém talán nem is acél volt, hanem egy alacsonyabb olvadáspontú ötvözet, mondjuk alumínium (ennek az olvadáspontja 660 °C körül van). Viszont az a helyzet, hogy még ezen a „visszafogottabb” hőmérsékleten is képtelenség lenne megmaradni a közvetlen közelében megfelelő védőfelszerelés nélkül.
A valóságban, ha ilyen közel kerülnél egy ekkora izzó fémtömeghez, a másodperc törtrésze alatt életveszélyes égési sérüléseket szenvednél, és védőruha nélkül egyszerűen elpusztulnál a helyszínen. De a mozinak kell a látvány, így ebben a jelenetben a fizika törvényei fejet hajtottak a drámai hatás előtt.
Ugyanakkor, ahogy azt az ilyen témájú cikkekben mindig el szoktam mondani: a film egyáltalán nem lesz rosszabb ettől a kis túlzástól. Egyszerűen csak izgalmas és érdekes belegondolni abba, hogyan is működne a képernyőn látott jelenet a való világ fizikája szerint.
