Jakutföldön található egy bánya, amely a műholdképeken egy szinte tökéletesen kerek ipari tölcsérnek tűnik.
Körülötte fekszik Mirnij városa, a belsejében régi utak szerpentinje kígyózik, a széleken pedig annak a gigantikus munkának a nyomait láthatod, amely évtizedeken át hozta felszínre a gyémántokat a fagyott földből.
Egy népszerű történet szerint a „Mir” bánya felett kifejezetten veszélyes helikopterrel repülni, mert a tölcsér szabályosan „beszippanthatja” a gépet.
Ez persze csak legenda, de van valóságalapja – a veszély ugyanis tényleg fennáll.
Egy ilyen gigantikus medence bizonyos körülmények között teljesen megváltoztathatja a légáramlást: helyi turbulenciát okozhat, megtörheti a szeleket a peremeknél, és igencsak kellemetlen meglepetéseket okozhat a kisgépes repülés számára.
A „Mir” kimberlitkürtőt 1955. június 13-án fedezték fel az Amakinszkaja expedíció geológusai. A külszíni fejtést 1959-ben kezdték meg. Több mint negyven évig tartott, és végül 2001-ben fejeződött be. Ezt követően a történet a föld alatt folytatódott: a „Mir” földalatti bánya egészen 2017-ig működött.
Mirnij városa nem egy kényelmes kikötőnél vagy egy nyüzsgő kereskedelmi csomópontban épült fel. Egyenesen a lelőhely köré húzták fel, ami a szovjet Jakutföld gyémántszívévé vált.
A méret, ami becsapja a szemet
A méretek itt elképesztőek: a bánya körülbelül 525 méter mély és nagyjából 1,2 kilométer átmérőjű. A külszíni fejtés évtizedei alatt több mint 350 millió köbméter kőzetet termeltek ki a bányából.
A peremeken futó szerpentinutak nem dísznek voltak ott. A működés utolsó éveiben a hatalmas bányadömpereknek majdnem nyolc kilométert kellett megtenniük ezen a spirális úton, hogy feljussanak a fenékről a felszínre.
Pontosan itt találták meg 1980 decemberében Oroszország legnagyobb gyémántját, amely 342,5 karátos, és több mint 68 grammot nyom. A drágakövet az „SZKP XXVI. kongresszusának” nevezték el, és ma is a Kreml Gyémántalapjának egyik legfőbb kiállítási tárgyaként őrzik.
Tényleg beszippanthat egy helikoptert a bánya?
A népszerű legenda így szól: ahogy a helikopter elrepül a bánya felett, a levegő hirtelen lefelé húzza, a gép pedig rohamosan veszít a magasságából.
A szó szoros értelmében véve a „Mir” persze nem szippant be senkit. A bányának nincs semmilyen varázsereje, amely láthatatlan kézként megragadná a helikoptert a talpainál fogva, és a mélybe rántaná.
De a legendának bizony kőkemény fizikai alapja van, ezért a repülés errefelé egyáltalán nem ajánlott.
A hirtelen tátongó mélység felett a szél már nem egyenletes. A légáramlat leszakadhat a peremről, megörvényesedhet a falak mentén, bezuhanhat, és brutális turbulenciát okozhat. Ráadásul a bányafalak, a mélyben lévő víz és a környező felszín eltérő felmelegedése további helyi, függőleges légmozgásokat hoz létre.
Hasonló logika érvényesül a hegyekben is: amikor a szél átbukik egy hegygerincen, amögött leáramlások és rotorok keletkeznek. A bánya lényegében egy „kifordított hegy”, és ez a drasztikus domborzati változás ugyanúgy csúnyán megtöri a légáramlást.
Ne feledd, hogy a helikopter számára a levegő nem üresség, hanem maga a munkaközeg. A rotor lefelé nyomja a levegőt, ezáltal felhajtóerőt generál. Ha maga a levegő már eleve lefelé mozog, ráadásul löketszerűen és örvénylően, a gépnek jóval több energiát kell felhasználnia, a pilótának pedig drasztikusan lecsökken a reakcióideje.
A bánya pont azért nagyon veszélyes, mert a felette lévő levegő pont ott válhat kiszámíthatatlanná, ahol a pilótának stabil és megbízható áramlásra lenne szüksége.
Miért ennyire sebezhető a helikopter?
A helikopter különösen azért sebezhető, mert gyakran olyan helyeken dolgozik, ahol egy repülőgépnek esélye sem lenne: egyhelyben lebeg, lassan halad, ereszkedik, különböző objektumok közelében manőverezik, és emiatt sokkal kisebb sebességtartalékkal rendelkezik.
Ha a gép egy erős, lefelé irányuló légáramlatba kerül, a pilóta komoly süllyedést tapasztalhat. Ha a bánya falai veszedelmesen közel vannak, kevés a magasság és fogy az idő, a helyzet pillanatok alatt életveszélyessé válhat.
A helikopterek egyik különleges csapdája az úgynevezett örvénygyűrű-állapot. Ez nem feltétlenül a bánya miatt alakul ki, hanem olyankor, amikor a gép szinte függőlegesen süllyed, nagyon alacsony előrehaladási sebességgel, és elkezd belesüppedni a saját maga által felkavart légáramlatba. De lássuk be: az alacsony sebesség, a süllyedés, a magassághiány és a turbulens levegő együttesen pontosan az a halálos kombináció, amit minden helikopterpilóta messziről elkerül.
Nem véletlen, hogy a bánya felett néhány kilométeres sugarú körben szigorú repülési korlátozások vannak érvényben a helikopterek és a kisgépes repülés számára.
Mi a helyzet most a „Mir” bányával?
2017 augusztusában a földalatti bányát egy hatalmas vízbetörés után elöntötte a víz. A tragédiában nyolc bányász vesztette életét. Az orosz környezetvédelmi, technológiai és nukleáris felügyelet később tervezési hibákat és komoly iparbiztonsági szabálysértéseket állapított meg.
Ma a „Mir” bánya azonban korántsem csak egy elhagyatott lyuk a földben. Természetes úton telik fel talajvízzel, és úgynevezett „nedves konzerválás” alatt áll. A hatalmas víztömeg csökkenti a falak mállását, és folyamatos nyomást gyakorol a peremekre, stabilizálva azokat.
A bánya állapotát nemrég „megbízhatónak” minősítették, a létesítmény konzerválásának idejét pedig hivatalosan is meghosszabbították 2047. január 1-jéig.
