A régi mondás úgy szól: „Olcsó húsnak híg a leve”. Néha azonban a túlzott spórolás sokkal többe kerül, mint gondolnánk.
Minden évben ezrek döntenek úgy, hogy saját maguk javítanak meg bonyolult eszközöket, vagy fognak bele olyan felújításokba, amikhez valójában képzett szakember, pontos útmutató és több évnyi tapasztalat kellene. A legtöbb ezermester egy-egy ilyen baki után megússza egy kis ijedtséggel, tönkrement alapanyagokkal vagy némi elpazarolt idővel.
Vannak azonban olyan „zsenik”, akik egy teljesen hétköznapi szerelés közben is képesek fűbe harapni, ráadásul olyan abszurd módon válnak világhírűvé, hogy egyből a híres Darwin-díj jelöltjei vagy egyenesen nyertesei lesznek. Ezt a virtuális elismerést minden évben azok kapják, akik a fizika és a józan ész alapvető szabályait figyelmen kívül hagyva a lehető legostobább és legmeggondolatlanabb (halálos) cselekedeteket hajtják végre.
Íme egy válogatás a legelképesztőbb esetekből, amikor a szerelőn való spórolás azonnali és teljesen abszurd végzethez vezetett.
1. Darren és a kenyérpirító
Egy 33 éves hampshire-i lakos, Darren úgy döntött, hogy saját maga javítja meg a konyhai kenyérpirítóját, amiben véglegesen beragadt a rugó és egy szelet kenyér. Ahelyett, hogy kihúzta volna a kábelt a konnektorból, ahogy azt a józan ész és minden biztonsági előírás megköveteli, a férfi a saját kezébe vette a dolgokat.
Fogott egy hosszú, élesre fent acél húsvágó kést, és belenyúlt vele a működő készülékbe, hogy kipiszkálja a beragadt szerkezetet. Amint a penge hozzáért a feszültség alatt lévő fűtőszálhoz, Darrent hatalmas áramütés érte.
A Darwin-díj szakértői neki ítélték a kitüntetést. Szerintünk is teljesen megérdemelte.
2. A zseniális Phil
2003-ban Új-Zélandon egy Phil nevű férfi úgy határozott, hogy a ház udvarán maga javítja meg az autója alvázát, mert a szervizben túl magas árat mondtak neki.
Miután egy emelővel megemelte a kocsit, Phil egy fizikai akadályba ütközött: a karosszéria és a föld közötti rés túl kicsi volt, testesebb alkata miatt pedig nem fért be az alváz alá. Ahelyett, hogy stabil fadarabokat, téglákat vagy speciális fém támasztékokat tett volna az emelő alá, úgy döntött, hogy abból főz, ami épp kéznél van. Kiemelte az autóból a nehéz akkumulátort, letette a földre, és az emelőt egyenesen az aksi törékeny műanyag tetejére állította.
Phil ismét magasabbra emelte a járművet, és mindenféle extra biztosítás nélkül bemászott a karosszéria alá. De amint elkezdte csavarni az anyákat, és a kocsi egy kicsit megmozdult, az akkumulátor vékony műanyag burkolata borítékolhatóan megroppant a nehéz pickup súlya alatt. Hogy mi történt ezután, azt már te is el tudod képzelni.
A legironikusabb az egész történetben az, hogy a férfi több mint 10 éven át hivatalosan is professzionális munkavédelmi mérnökként dolgozott egy nagy gyárban, és az ő feladata volt a munkások balesetvédelmi oktatása.
A saját szakmája szabályainak teljes semmibevételéért Phil vita nélkül megkapta a Darwin-díjat.
3. Marko és az őrült kéményseprés
2005 januárjában egy Zágráb melletti faluban az 55 éves horvát Marko egy klasszikus háztartási problémával szembesült. A kályhája kegyetlenül füstölt, a csövet pedig sürgősen ki kellett tisztítani. A kémény régi volt, szűk és nagyon magas – a boltokban kapható szabványos, rövid kefe egyszerűen nem ért le a dugulásig.
Ezért Marko úgy döntött, hogy szakembert hív. Legnagyobb meglepetésére azonban kiderült, hogy Horvátországban egy okleveles kéményseprő kihívása drága mulatság. A profi kiszállási díjat, diagnosztikát és a hivatalos árlista szerinti munkadíjat követelt. Marko úgy gondolta, hogy a kéményseprők „elszállt zsarolók”, akik egy sima, piszkos munkáért húzzák le az embert.
A férfi úgy döntött, hogy ő maga is meg tudja oldani a problémát.
Csak rögzíteni kell a kefét egy lánchoz, és rárakni egy nehéz súlyt, ami áthúzza az egészet a csövön. A műhelyben meg is találta a tökéletes súlyt: egy kompakt, nehéz fémtárgyat, praktikus karikával a végén.
A probléma csak az volt, hogy ez a tárgy egy igazi kézigránát volt.
Őt ez azonban (a nyomozók legnagyobb megdöbbenésére) cseppet sem zavarta és nem is gondolkodtatta el. Hogy stabilan a lánchoz rögzítse, Marko bekapcsolta a hegesztőt, és elkezdte hozzáhegeszteni a gránátot a szerkezethez. Néhány másodperccel később hatalmas robbanás rázta meg a házat. Az egyetlen dolog, ami sértetlen maradt, pont maga a kémény volt, amit Marko ki akart tisztítani.
Emberi génállományból való ilyen őrült kilépéséért Marko hivatalosan is a 2005-ös Darwin-díj egyik nyertese lett.
4. A profi vízvezetékszerelő
Spanyolországban egy családi ház tulajdonosa tipikus háztartási problémával találta szembe magát: eldugult a lefolyó, emiatt nem lehetett használni a mosogatókat és a WC-t. A 100 eurós vízvezetékszerelői munkadíjat a férfi túl soknak találta, különösen azért, mert hétvégére esett.
Így hát elhatározta, hogy maga oldja meg a gondot.
Először megpróbálta mechanikusan kitisztítani a csövet, de a dugulás túlságosan makacsnak bizonyult. Ekkor egy radikális megoldást választott: egy palackból sűrített oxigént engedett a rendszerbe, abban bízva, hogy a nyomás majd „kipréseli” a dugót.
A férfi rácsatlakoztatta a palackot a hálózatra, és elkezdte a gázt a csatornába engedni. Odabent azonban szerves hulladékok, zsírok és gázok elegye volt. A zárt térben egy hirtelen kémiai és fizikai reakció zajlott le, ami a csatornarendszer pusztító robbanásához vezetett.
A házból egyedül a garázs fala maradt meg. Az túlélte. Történetünk hőse pedig természetesen megkapta a Darwin-díjat.
5. Küzdelem a rovarokkal
Egy Alfred nevű amerikai férfi is bosszantó vidéki problémával szembesült: faházát elkezdték aktívan „rágcsálni” a termeszek. De ahelyett, hogy felhívott volna egy profi rovarirtó céget, vagy vett volna valamilyen speciális vegyszert a kártevők ellen, úgy döntött, hogy saját maga veszi kézbe a dolgokat. Méghozzá egy elég szokatlan módszerrel.
Valahol azt hallotta, hogy a háztartási földgáz végzetes a rovarokra. A férfi szorosan bezárta a ház összes ablakát és ajtaját, a gázcsapokat maximumra tekerte, majd a feleségével elmentek éjszakázni az udvaron álló lakókocsiba.
Reggel az elégedett házigazda visszatért a házba, hogy kiszellőztessen. Arra azonban nem gondolt (vagy nem is tudott róla), hogy mi a felgyülemlett gáz legfőbb tulajdonsága. Amint Alfred felkapcsolta a villanyt a helyiségben, az a kis szikra épp elég volt ahhoz, hogy hatalmas robbanást váltson ki. A felesége csodával határos módon tisztes távolságban volt abban a pillanatban, épp a csomagokat pakolta ki a kocsiból.
Ezért a húzásáért a férfit természetesen Darwin-díjjal jutalmazták.
