A stabilan magas teljesítmény, a megbízhatóság és a kellemes kipufogóhang jellemezte ezeket a „felfújt” motorokat, amelyeket előszeretettel építettek be a hétköznapi utcai modellekbe is. Néhány év alatt azonban szinte minden gyártó leállította a kompresszoros motorok gyártását, és inkább a turbófeltöltők mellett tették le a voksukat. Járjunk utána, hogy miért történt mindez!
A kompresszorok alkalmazásának ötlete egészen az 1920-as évekig nyúlik vissza, amikor a gyártók a motorok teljesítményének növelésére kerestek megoldásokat. Abban az időben nem értek el jelentős áttörést, így inkább más mérnöki megoldásokat részesítettek előnyben. A tervezők ekkoriban olyan módszerekkel növelték az erőt, amelyek kiegészítő feltöltők nélkül is remek eredményeket hoztak.
A ’80-as években a kompresszorok beépítésének ötlete ismét fellángolt, amiben az autósportnak is hatalmas szerepe volt. Az akkori turbók még meglehetősen megbízhatatlanok voltak, és a neves gyártók is küzdöttek az egységek megépítésével. A kompresszor szerkezetileg sokkal egyszerűbb, így a hétköznapi autókhoz szánt sorozatgyártás viszonylag hamar beindult. Már ekkoriban megjelentek a Toyota, a Nissan és a Lancia tömeggyártott modelljei.
A kompresszoros motorok aranykora a ’90-es évekre és a 2000-es évek elejére tehető. Ebben az időszakban számos nagy gyártó dobott piacra „Supercharger” modelleket, amelyekkel a mai napig gyakran találkozhatsz az utakon. A kompresszoros autók megjelentek a Mercedes, a Jaguar, az Audi, a Chevrolet, a Toyota és sok más márka kínálatában. A Nissan ráadásul kiadott egy speciális verziót is, a Micra SuperTurbo-t – ez egy olyan mini ferdehátú volt, aminek a motorját egyszerre szerelték fel kompresszorral és turbóval.
A 2010-es évek elejétől a technológia népszerűsége meredeken zuhanni kezdett, és szinte az összes gyártó lemondott róla. Kivételt csupán a Dodge és a Ford Mustang izomautói jelentettek, amiket továbbra is nagyköbcentis, kompresszoros motorokkal szereltek. A többi vállalat viszont a turbók mellett döntött, bár ennek az okai talán nem annyira egyértelműek elsőre.
Miért jobb a turbó?
Azt nehéz lenne vitatni, hogy a turbó hatékonyabb a kompresszornál. Ez ugyanis a kipufogógázokból származó „ingyen” energiát használja fel, amely amúgy is csak a levegőbe távozna. A kompresszor ezzel szemben a főtengelyhez van csatlakoztatva, és elvesz egy kis erőt, hogy cserébe sokkal többet adjon. Ha például veszünk egy 300 lóerős szívómotort, a kompresszor felemészt 40 lóerőt, de termel 150-et, vagyis összességében mintegy 110 lóerős tiszta teljesítménynövekedést biztosít. A modern turbófeltöltők azonban ennél is többre képesek, különösen a bi-turbó rendszerek esetében.
Másrészről viszont a kompresszorok legendásak a megbízhatóságukról. Nem annyira érzékenyek a kenésre, és kíméletesebb körülmények között működnek, így akár több százezer kilométert is elmennek komolyabb ráköltés nélkül. A folyamatos, stabil teljesítménynövekedés egy újabb hatalmas előny, hiszen a kompresszorok a teljes fordulatszám-tartományban aktívan dolgoznak. A turbóknál ez nincs így, ezért a gyártóknak bonyolítaniuk kell a felépítést (bi-turbóval vagy változó geometriával), hogy minimalizálják a zavaró turbólyukat. De akkor végül is miért írták le a kompresszort mint technológiát?
A gazdaságosság és a környezetvédelem döntött.
A turbó magasabb hatékonysága ellenére a mai napig sok autós gondolkodás nélkül a kompresszort választaná. Itt azonban a környezetvédelmi előírások és a gazdaságosságért folytatott harc játszotta a kulcsszerepet. Ha megnézzük az idővonalat, egyértelművé válik: a kompresszorok háttérbe szorulása teljesen egybeesett a károsanyag-kibocsátási normák szigorodásával. A gyártók tömegesen kezdtek lemondani a nagyköbcentis motorokról a kisebb hengerűrtartalmúak (az úgynevezett downsizing) javára. Ilyen felállásban pedig a turbó bizonyul hatékonyabbnak, még akkor is, ha jócskán okozhat fejfájást a tulajdonosának.
Ugyanilyen fontos figyelembe venni az eltérő piacok sajátosságait is. Nálunk, Európában a turbó használata kifejezetten kifizetődő, mivel az üzemanyag ára rendkívül magas. A mindennapi használat során a turbófeltöltő annyi pénzt spórol meg a tulajdonosának, ami bőven fedezi az esetleges későbbi motorjavítási költségeket, így a sokat fogyasztó kompresszor már jóval kevésbé tűnik vonzónak. Pontosan emiatt fókuszáltak a gyártók teljes mértékben a turbótechnológia fejlesztésére, ami végül sikeresen kiszorította a többi megoldást.
