Pedig 25 évvel ezelőtt Európában még minden kissrác tudta, ki az a Samy Naceri. Naceri sorsa a tökéletes példa arra, hogyan kaphat valaki egy zseniális esélyt a világhírnévre, és hogyan képes azt elb… – szóval ostoba módon elpuskázni az egészet.
Saïd Naceri 1961 nyarán született, idén lesz 65 éves. Anyja francia, apja algériai származású. Nagycsaládban nőttek fel – 7 gyerek volt –, és nem éppen ideális körülmények között éltek.
Saïd már gyerekkorától kezdve a színészi pályáról álmodozott, így 16 évesen otthagyta az iskolát. Hogy eltartsa magát, éveken át alkalmi munkákból tengődött, miközben folyamatosan próbált utat törni magának a mozifilmek felé.
Az első szerepét csak három évvel később kapta meg. Na de milyen szerep volt ez… Statisztaként villant meg a nálunk is jól ismert Fürkész felügyelő című film tömegjelenetében, aminek Coluche és Gérard Depardieu voltak a főszereplői.
Legközelebb csak durván 9 évvel később sikerült újra statisztaként bekerülnie egy filmbe. Újabb 5 év múltán egy egészen pici szerepet is kapott „Az ötödik részleg” című alkotásban. Senki sem akart szerepet osztani egy Saïd nevű színészre. Naceri ezért megváltoztatta a keresztnevét Samyre, és láss csodát, a trükk bevált: egyre gyakrabban keresték meg, és egyre nagyobb szerepeket kapott. 1994-ben aztán sor került a sorsfordító találkozásra Luc Bessonnal.
Igaz, Naceri kezdetben nála is csak statiszta volt: a híres Leon, a profi című filmben egy kommandóst alakított, ráadásul maszkban, úgyhogy az arca nem is látszott. De 1995-ben jött a váratlan áttörés: Thomas Gilou rendező megadta neki az első valódi esélyt, és rábízta Nordine szerepét a Paradis (Paradicsom) című filmben. Naceri lenyűgözte a kritikusokat, és két díjat is nyert (a Locarnói Nemzetközi Filmfesztiválon és a Párizsi Filmfesztiválon). Minden bizonnyal ekkor ugrott be Bessonnak a korábbi statisztája. Pontosan ekkor indult el egy új projekt, a Taxi című akció-vígjáték előkészítése. Naceri sikeresen átment a válogatáson, és megkapta élete első főszerepét.
A film bemutatója után Naceri, ahogy mondani szokás, egy nap alatt sztárrá vált. Azonnal megkapott mindent, amiről gyerekkora óta álmodozott: pénzt és hírnevet. Imádták a nézők, felismerték az utcán, autogramot kértek tőle, és mindenki vele akart közös képet. Úgy tűnt, itt a hatalmas esély! Ennél jobban nem is alakulhattak volna a dolgok – hiszen Naceri ekkor már 37 éves volt, és addig semmilyen komolyabb jövőkép nem állt előtte. Gyerünk, ragadd meg a szerencsédet, hiszen maga a sors rakott létrát a lábaid elé!
De sajnos a hírnévtől megszédült Naceri nem tudott okosan bánni a sors ajándékával. Egyszerűen szólva a fejébe szállt a dicsőség, és azt képzelte, hogy neki mindent szabad. Hiszen őt mindenki imádja! Ezért úgy hitte, mindent meg is bocsátanak neki, elvégre ő a nemzet kedvence! És ezzel elindult a lavina…
2000 óta Naceri neve szinte állandóan ott virított a bűnügyi krónikákban. Verekedés, verekedés, újabb verekedés, rendőr elgázolása, ittas vezetés, erőszakos viselkedés, megint egy bunyó, jogosítvány nélküli vezetés, verekedés, késelés, fenyegetőzés… És ez ment a végtelenségig. Számtalan pénzbírság, jó néhány börtönben töltött időszak, kezelés a pszichiátrián – még egy veseátültetés sem tudta megfékezni a vad életvitelét.
Természetesen egy ilyen életmód mellett a karrierje villámgyorsan a fagypont alá süllyedt. Besson ugyan még háromszor felkérte őt a Taxi folytatásaira, de sajnos ez sem segített Nacerinek, hogy észhez térjen.
Elképesztő sebességgel rohant a vesztébe, és mintha mindent meg is tett volna ezért. Az élete olyan volt, mint egy sötét népmese: minél tovább haladt a történet, annál ijesztőbbé vált. Egyre kevesebb szerepet kapott, és azok is a legalacsonyabb kategóriájú filmek voltak, amelyek el sem jutottak a mozikba, hanem egyből DVD-re vagy streamingre kerültek – kis költségvetésű, gagyi és senkit sem érdeklő produkciók. Ma már Samy Naceri nevét szinte csak a Taxi-filmek rajongói ismerik, de valószínűleg idővel ők is elfelejtik. Örökre megmaradt egyfajta egyfilmes színésznek.
Nos, Naceri példája kiváló leckeként szolgálhat minden olyan elszállt sztárocskának, akik egyetlen sikeres szerep után rögtön mindenhatónak képzelik magukat. A hírnevet és a pénzt ugyanis rengeteg meló megszerezni, de elveszíteni pofonegyszerű.
