Hatalmas mennyiségű hamu emelkedett a légkörbe, ami olyan sűrűn borította be az eget, hogy a következményeit még hosszú éveken át az egész világon érezni lehetett.
A kitörés ereje katasztrofálisnak bizonyult.
A különböző becslések szerint körülbelül 71 ezer ember vesztette életét. A robaj olyan erős volt, hogy még 2000 kilométeres távolságból is hallani lehetett. A vulkán öt napon keresztül folyamatosan tört ki, minden élőt elpusztítva a szigeten. A következmények azonban nem korlátozódtak csupán arra a régióra.
Már a következő évben, 1816-ban Európa és Észak-Amerika egy szokatlan jelenséggel nézett szembe: a nyár a feljegyzések történetének leghidegebb nyara lett, a bolygó átlaghőmérséklete pedig körülbelül 2,5 fokkal csökkent.
A hirtelen lehűlés oka a légkörbe kerülő hatalmas mennyiségű kén-dioxid volt. Az USA északkeleti régióiban furcsa, száraz ködöt figyeltek meg, amely sem az esők, sem a szél hatására nem oszlott el. Ez egy sztratoszférikus szulfátaeroszol volt, amely visszaverte a napsugarakat, és megakadályozta a Föld felszínének normális felmelegedését.
Az időjárási anomáliák több éven át tartottak: a fagyok már júliusban vagy augusztusban megérkeztek, szeptemberben pedig akár a hó is leeshetett. Ez a rendkívül hideg nyár hatalmas terméskieséshez vezetett. Az élelmiszerárak a tízszeresükre nőttek, Európában pedig a burgonya-, a zab- és a búzatermés szinte teljesen elpusztult.
A következmények nemcsak a mezőgazdaságot, hanem az emberek egészségét is érintették. Úgy tartják, hogy a szélsőséges éghajlati viszonyok hozzájárulhattak a kolera kórokozójának mutációjához. Az Indiában felbukkanó betegség rengeteg brit katona életét követelte, 1830-ra pedig Oroszországot is elérte, ahol hatalmas járványt okozott. Ebben az időben Alekszandr Puskin épp a boldinói birtokán tartózkodott, ahol műveinek jelentős részét alkotta.
Az Egyesült Államokban ez az időszak az „ezernyolcszáz-halálra-fagyott” komor gúnynevet kapta, ami jól tükrözi, hogyan élték meg a történteket a kortársak.
A katasztrófa, amely felfedezésekhez vezetett
A zabtermés kiesése komolyan érintette még a közlekedést is, mivel a lovak eltartása nehézkessé, szinte lehetetlenné vált. Ennek eredményeként Karl Drais német feltaláló 1817-ben bemutatta a kerékpár prototípusát, alternatívát kínálva a megszokott közlekedési eszközök helyett. Egy évvel később hivatalosan is szabadalmaztatni tudta a találmányát.
Érdekes, hogy a kitörés a művészetre is hatással volt. A légkörben lévő nagy mennyiségű hamu miatt a naplementék különösen élénkké és szokatlanná váltak, ami olyan festőket ihletett meg, mint Caspar David Friedrich és William Turner. Az ebből az időszakból származó műveiket a mai napig a legkifejezőbb tájképek között tartják számon.
Emellett az 1816-os év a tudomány fejlődése szempontjából is fontosnak bizonyult. A leendő kémikus, Justus von Liebig még fiatalon arra a következtetésre jutott, hogy az ásványi anyagok használata növelheti a terméshozamot. Nitrogén-, foszfor- és káliumvegyületekkel kísérletezve bebizonyította, hogy ezek pozitív hatással vannak a növények növekedésére, ami később a modern agrokémia alapja lett.
Ugyanezen a hideg nyáron összegyűlt egy fiatal irodalmárokból álló társaság, köztük Mary Shelley, Percy Shelley és George Byron. A rossz idő miatt sok időt töltöttek a négy fal között, és egy nap úgy döntöttek, hogy egyfajta versenyt rendeznek: megnézik, ki tudja megírni a legrémisztőbb történetet.
Erasmus Darwin tudományos kísérleteinek és saját álmainak hatására Mary egy olyan emberről szóló történetet talált ki, aki testrészekből teremt élő lényt. Ebből az ötletből született meg később a híres Frankenstein, avagy a modern Prométheusz című regény, amely 1818-ban jelent meg.
Érdekesség, hogy ugyanebben az időszakban Byron is megírta az egyik első vámpírtörténetet, amely évekkel később Bram Stokert is megihlette a Drakula megalkotásakor.
Így tehát a történelem leghidegebb nyara nemcsak a súlyos megpróbáltatások ideje volt, hanem egy olyan időszak is, amely váratlanul nagy hatást gyakorolt a tudomány, a technika és a kultúra fejlődésére. Néha még a globális katasztrófák is képesek olyan folyamatokat elindítani, amelyek megváltoztatják a történelem menetét és az emberi gondolkodást.
