Kezdjük egy idevágó, tanulságos viccel:
Egy családban két fiúgyermek volt, nagyjából egykorúak. Az egyikük egy született optimista, vidám srác, aki mindent pozitívan fogott fel a világban. A másik pont az ellentéte: egy igazi kis pesszimista, akinek akármit is csináltál, soha semmi sem volt jó.
A szülők úgy döntöttek, tesznek egy próbát. Karácsonykor a fa alá a pesszimista fiúnak egy hatalmas halom ajándékot tettek – mindent megkapott, amit csak akart, sőt, még annál is többet. Az optimistának viszont csak egy apró dobozt raktak oda, amibe – elnézést a kifejezésért – egy jókora adag lócitromot tettek.
Reggel a gyerekek berohantak a nappaliba, és elkezdték bontogatni az ajándékokat. A pesszimista azonnal hisztizni kezdett: „Nem ilyen tabletet akartam, a játékkonzolnak kicsi a memóriája, a roller nem jó színű, a bicikli meg nem is mountain bike!” Az optimista viszont ragyogó arccal, teli torokból felkiált:
– Hurrá! A szüleim egy igazi, élő lovat vettek nekem, csak csinált egy kupacot és elszaladt!
Régebben gyakran mondogatták, hogy „kettesben szép az élet, akár egy kunyhóban is”, bár azért halkan mindig hozzátették: feltéve, ha az a kunyhó legalább kétszobás és összkomfortos. Manapság egy családi édenkert kialakításához már édeskevés egy kétszobás lakás. Az emberek igényei megnőttek, és mindenki valami kétszintesre, egy jó 800 négyzetméteres telekre, garázsra, szaunára, filagóriára, medencére és grillező sarokra vágyik.
Ugyanakkor gyakran megesik, hogy megvan a ház, a hőn áhított kétszintes, ott áll a kocsi, a medence, a garázs és a „polgári jólét” minden egyéb kelléke, a valódi kényelem mégis hiányzik. A ház valahogy nem nyújtja azt a bizonyos otthonos érzést, és a boldogság annyira hiányzik, hogy legszívesebben elsírnád magad!
A szomszédban meg ott él egy család egy aprócska, talán harmadakkora házikóban, mégis elégedettek, boldogok, békességben élnek, és a házukból csak úgy sugárzik a boldogság.
Meglepő módon a svédek is pontosan egy ilyen helyzetben találták magukat! A helyzet az, hogy hosszú ideig ők voltak a leggazdagabbak az összes skandináv nép közül. Szó szerint fürödtek a pénzben, az ország virágzott. De miután a királyuk, XII. Károly ujjat húzott I. Péter orosz cárral, az ország jóléte drasztikusan visszaesett, és a 18–19. századra a svédek Európa legszegényebbjei lettek.
Kénytelenek voltak addig nyújtózni, amíg a takarójuk ért. A szűkös körülmények között eltöltött hosszú évek során a svédek kidolgoztak egy sor szabályt az otthonuk berendezésére – egy olyan rendszert, ami garantálja, hogy boldogság legyen ott élni. Ezt a szabályrendszert gyakran „lagom”-nak nevezik, ami annyit tesz: épp elegendő, pont jó (amikor csak az van a házban, amire a mindennapi élethez tényleg szükség van). Valójában azonban a svédek otthonteremtési megközelítése ennél sokkal izgalmasabb.
És most pont 5 ilyen érdekességről szeretnék mesélni neked:
1. Külön fürdőszobák (egy fürdőre maximum 2 fő jut)
Mivel a svéd családok általában nem túl nagyok – a nagycsaládosok ritkák, mint a fehér holló –, igyekeznek különválasztani a szülők és a gyerekek fürdőszobáját, illetve vécéjét. Ha nincsenek gyerekek, gyakran külön férfimosdót és női mosdót alakítanak ki.
Nem kell várakoznod, ha „szólít a természet”. Amikor van egy saját, privát kis helyiséged, ahol könnyíthetsz a lelkeden, az otthon kényelme rögtön a többszörösére nő. Ebben a szobában nyugodtan bedobhatod a zoknidat a sarokba, vagy egyszerűen ledobhatod a ruháidat a földre, és senki sem fog utánad mászkálni és zsörtölődni.
Mellesleg, a svéd férfiaknak hivatalos joguk van a zoknijuk sarokba hajításához!
Reggel senki sem tartóztat fel senkit. Ha viszont csak egy fürdőszoba van, igyekeznek azt jó nagyra építeni, és annyi mosdókagylót beszerelni, ahányan a házban élnek. Így mindenkinek megvan a saját mosdóhelye, ami egyszerűen zseniális!
2. Az előszoba, mint pihenőhely
Az előszobának nemcsak a családtagok holmijának tárolását kell biztosítania, hanem pihenőhelyként is funkcionálnia kell. A fogasokon mindig csak az éppen aktuális, évszaknak megfelelő ruhák lógnak, minden mást egy hatalmas szekrényben rejtenek el. Mindenkinek megvan a maga polca, így szigorúan kordában tartható, kinek mije hol van.
Nemcsak a magyarok, hanem a svédek is szeretnek „leülni egy percre indulás előtt” (vagy épp megérkezés után). Az előszobai nagy szekrények mellett a svédek gyakran beállítanak egy hosszú padot is, hogy ülve lehessen bekötni a cipőt, vagy kényelmesen meg lehessen várni, amíg a család többi tagja is elkészül. Néha még néhány könyv is hever egy ilyen padon.
3. Étkező és külön nassoló sarok
Bizony, jól látod: a nappali, az esti, sőt még az éjszakai nassolás a svédeknél is létező fogalom! A svéd otthonokban általában van egy nagy étkezőrészleg, és mellette egy külön hely a gyors falatozáshoz. Ebben a zónában gyakran ott figyel a kávéfőző, és gyorsan be lehet kapni valamit anélkül, hogy a tányérokat be kellene cipelni a nagy étkezőbe.
Ezt az „egyéni etető” funkciót sokszor egy konyhasziget tölti be, amit bárszékek vesznek körbe. A svédek imádják a söröcskét és a halat, különösen a heringet. Este, vagy akár éjszaka leülni egy doboz sörrel és egy kis sós hallal – ez bizony egy kőbe vésett svéd hagyomány.
És még valami: az éjszaka közepén felkelni és razziaszerűen rájárni a hűtőre egy kis joghurtért vagy valami édességért… hát, ezt a svédek is legalább annyira szeretik, mint mi. Szóval a nassolós saroknak tényleg jó oka van.
4. Elvonulós kuckó a házban (és a kertben)
Ez egy nagyon fontos sajátossága a svéd házaknak: a közös terek mellett gyakran kijelölnek egy kis helyet az üldögélésre, lazításra, olvasásra. Egyfajta nyugalom szigete ez, ahova bármikor beugorhatsz, lehuppanhatsz egy fotelbe, és csak bámulhatsz ki az ablakon.
Gyakran az egyik ablaknál alakítják ki ezt a helyet: extra széles ablakpárkányt építenek, hogy rá lehessen ülni, és egy bögre forró puncs vagy gyógytea kíséretében lehessen nézelődni. Bár az elsőt (a puncsot) jobban csípik.
A svédek nagyon szeretik az alacsony alkoholtartalmú italokat, és ezt nem is tartják ivászatnak. Náluk 18 éves kortól lehet inni, de egy apa simán leülhet meginni egy forró puncsot a fiával akkor is, ha a srác még csak 14 éves. Sokszor egy kis tévét is beraknak ezekbe a sarkokba, hogy együtt tudják nézni a kedvenc műsorukat.
Ugyanezt a zónát a kertben is gyakran kialakítják. Általában ez egy apró kis folt a ház mögött, ami rejtve marad a kíváncsi szomszédok szeme elől. Kényelmes kis fotelek állnak ott, természetesen meleg takarókkal. Ki lehet ülni, és nyugodtan olvasni egy könyvet.
5. A fészer, mint a cuccok menedéke
Na, most elárulok neked egy „féltve őrzött” titkot. Észrevetted már, amikor a skandináv enteriőröket nézegeted, hogy mekkora minimalizmus uralkodik bennük? Mintha senki nem is lakna azokban a helyiségekben.
Pedig néhány év alatt egy család annyi cuccot tud felhalmozni, hogy költözéskor az ember nem is érti, hogyan fért el ez az egész korábban. Ha meg gyerek(ek) is van(nak), a ház szépen lassan annyi holmival nő tele, hogy simán nyithatnál egy turkálót.
A svédek ezt a problémát pofonegyszerűen oldották meg. A ház mellett szinte minden svédnek van egy… fészere, ahová az összes lomot behordják. Gondosan bedobozolják, és ott tárolják, amíg újra szükség nem lesz rá. Pontosan ezért van olyan kevés cuccuk a házban, nem pedig azért, mert ne lennének dolgaik!
Az az igazság, hogy a svédek megrögzött gyűjtögetők: a fészereikben a lyukas zokniktól kezdve egy űrhajó első fokozatáig bármit képesek tárolni (jó, ez utóbbi nyilván csak vicc).
CSAK A BIZTONSÁG KEDVÉÉRT!
Az örökösök meg aztán a nagypapa fészerében rábukkannak egy gondosan lekonzervált, 50-es évekbeli autóra, amiben összesen 15 kilométer van. Néha a fészer egyben műhely is, meg egy hely, ahol az ember egyedül lehet a gondolataival… no meg egy pohárnyi belső melegítővel.
Összességében tehát Svédországban az egész ház arra van kitalálva, hogy leülj és élvezd az életet, ahelyett, hogy fenékkel felfelé görnyedve a kertben döntenél rekordokat a 800 négyzetméteres telked szépítésében. Lehet, hogy pont így kellene csinálni: többet pihenni, olvasni, és egyszerűen csak érezni, ahogy telik az idő.
