Nem, nem tanulmányoztam behatóan az életútját, és nem néztem meg minden egyes filmet, amiben szerepelt. Bevallom, engem jobban érdekelt a stílusa és a megjelenésének természetes irányvonala, mert meggyőződésem, hogy nem ok nélkül és nem véletlenül érkezünk ebbe a világba egy bizonyos külső adottsággal.
A külsőnkön keresztül mutatjuk meg – többek között – a belsőnket is. Az egyik a másik nélkül nem létezik. És nagyon különböző módon sáfárkodhatunk azzal, amivel a természet megáldott minket.
Újra elmondom, sosem rajongtam érte magáért vagy a filmes szerepeiért, de mégis volt benne valami nagyon finom dolog, ami mindig is borzasztóan vonzott.
És ez a „valami” a mai napig rengeteg embert vonz hozzá, továbbra is őszinte érdeklődést ébresztve a személye iránt, pedig a halála óta már több mint hatvan év telt el.
Volt benne valami nagyon őszinte és naiv dolog, megfűszerezve azzal a bizonyos pikantériával. Stylistként, aki a megjelenését elsősorban a stílustípusok és az apró külső nüanszok prizmáján keresztül vizsgálja, a megjelenését naiv-romantikusnak jellemezném, amelybe organikusan illeszkedtek a drámai stílusjegyei. Pontosan ez a kombó adta meg neki azt a különleges vonzerőt. Ráadásul a naivitás és a dráma ezen harmóniájában az alap maga a naivitás, a „kislányosság” volt, amit a drámai, felnőtt szexualitás fűszerezett meg – ez hozta létre azt az utánozhatatlan és „csábító” párosítást, ami a mai napig megmozgatja a fantáziát. Méghozzá a férfiakét és a nőkét egyaránt.
Továbbá, ha a stílusát a külső vonalvezetés nyelvére fordítjuk le, akkor az egyedi formulájának alapját két, lényegében ellentétes vonal adja: a természetes „laza” (nem összetévesztendő az öregedéssel járó változásokkal) és a „feszes”. A „rugalmas” vonal pedig csak tovább erősíti a hatást.
Monroe megjelenései
A legtöbbünk számára ismerős, élénk és emlékezetes szettjeit stylistok és producerek álmodták meg, akik segítettek Norma Jeane-nek kialakítani a képernyős imázsát. Még ha nem is ástad bele magad a történetébe, biztosan láttad már számtalanszor azt a bizonyos fotót – a fehér, légáramlattól fellibbenő ruhával. Ez egy nagyon könnyen felismerhető kép.
Vagy ez a „sokkoló” rózsaszín:
Ezek szintén ismert felvételek, amiket én személy szerint nagyon szeretek:
Azonban a forgatási helyszíneken kívül Marilyn élete, mondhatni, teljesen átlagos volt.
Sőt, valószínűleg nagyon is nehéz. A 36 évesen tragikusan megszakadt élete, a kudarccal végződő házasságok és románcok, a kényszerű abortuszok és vetélések – mindez aligha tette őt igazán boldoggá, a ragyogó karrier és a közönség szeretete ellenére sem. A külső csillogás és a belső megélések végtére is gyakran éles ellentétben állnak egymással.
Ő azonban zseniálisan megtanulta elmosni a határt a nyilvános és a magánélet között, olyan egyedi imázst teremtve az egész karrierje során, amely egyaránt áthatotta a médiaszereplőt és a „hétköznapi nőt”. Hogy hol ért véget az egyik, és hol kezdődött a másik, azt szinte lehetetlen volt megmondani.
Marilyn Monroe civilben készült fotói némiképp fellebbentették a titokzatos fátylat, de nem tudták teljesen felfedni a színésznő belső világát. Csak találgatni lehet, hogy ezek közül a képek közül melyek a beállítottak és mesterségesek, és melyek azok, amik ténylegesen a díva valódi életét tükrözik. A mesterségesen felépített imázs és a valóság között megmaradt egy feltáratlan, rejtélyekkel és ellentmondásokkal teli űr. Talán épp ez volt a receptje annak az intrikának és végtelen érdeklődésnek, ami a személyét övezte?
Az alábbi fotók például egyértelműen beállítottak, még ha nagyon otthonosnak és természetesnek tűnnek is. Ha jól tudom, ez volt az utolsó hivatalos fotózása a Life magazin számára (javíts ki, ha tévedek!).
Akárcsak a filmvásznon, a „hétköznapi” életében is (már ha létezik egyáltalán ilyen egy ekkora sztár esetében) Monroe szerette hangsúlyozni az alakját: olyan testhezálló ruhákat választott, amelyek előnyösen kiemelték karcsú derekát. Emellett Marilyn gyakran viselt capri nadrágot és pólót, valamint kockás nadrágot és kötött pulóvereket. Érdekesség, hogy néhány fotón selyempizsamában látható, amik jelentősen eltértek a megszokott szállodai köntösöktől. Ezeket lefekvés előtt öltötte magára, viszont aludni már ruha nélkül szeretett.
„Éjszakára csak egy csepp Chanel No. 5-öt viselek” – mondta Marilyn.
Ma szeretnék megmutatni neked néhány olyan fotót Marilyn Monroe-ról, amik szerintem kifejezetten őszintének és egyáltalán nem beállítottnak tűnnek. Hogy aztán a valóságban ez hogyan is volt – azt már senki, soha nem fogja megtudni.
Szerintem a Monroe-jelenség rendkívül érdekes. Talán nem ő a legtehetségesebb színésznő a világon, de valami leírhatatlanul csábító dolog kétségtelenül van benne. Máskülönben ez a – nem félek kimondani – őrületes siker meg sem történhetett volna.
És te mit gondolsz? Hogyan viszonyulsz Marilynhez? A sorsához? Tetszik neked a külseje? Vagy az ilyen kaliberű sztárok közül valaki más szimpatikusabb számodra? Oszd meg a véleményed hozzászólásban!
