Legutóbb (a mostani utazás előtt) 2022-ben nyaraltunk a tengernél. Akkoriban óriási élmény volt: sokat úsztam, feküdtem a napon – egyszóval tökéletesen kikapcsolódtam.
Aztán az elmúlt években inkább a hegyeket jártuk és városokat néztünk: voltunk Bécsben, Prágában, túráztunk a Magas-Tátrában, bejártuk Erdélyt, a Dunakanyart és a Bükköt… Tavaly viszont végre úgy döntöttünk: ismét el kell menni a tengerhez, süttetni a hasunkat. Hát, elmentünk.
Az első négy napban mindennek örültem! A medencének, a napsütésnek, az animátoroknak, a tengernek, az ételeknek, a koktéloknak és az esti sétáknak a szálloda körül. De az ötödik napon rájöttem, hogy a klasszikus tengerparti nyaralás már nemcsak hogy nem tetszik, de egyenesen idegesít!
És az elkövetkező években biztosan nem akarok tengerpartra menni. Még a régi nagy álmom, a Maldív-szigetek is elhalványult: hiszen ott is 100%-os strandolás várna rám. Minek nekem ez, ráadásul annyi pénzért? De miért? Miért alakult ez így, amikor régen annyira élveztem?
Kiábrándultam a napozásból
Harminc felett az ember sokkal komolyabban kezdi venni a bőrét és az egészségét. A bőrgyógyászok és az orvosok pedig ma már kórusban mondják: a napozás káros!
Régebben imádtam ezt, egész nyáron úgy mászkáltam, mint egy csokimikulás, télen pedig rendszeresen jártam szoláriumba. Most viszont egyáltalán nem akarok kockáztatni, ezért a strandon töltött idő 90%-át az árnyékban kell töltenem.
Nincs kedvem egész nap feküdni
Míg régebben élveztem a napozóágyon való döglést, most valami megváltozott. Valószínűleg a hegyi túrák és a városnézések egy másfajta – sokkal aktívabb – pihenéshez szoktattak hozzá. És bár ezen a nyaraláson is kétszer béreltünk autót, hogy egész napra kiszabaduljunk a szállodából, ez kevésnek bizonyult. Az elmúlt három évben észrevétlenül megváltoztam, így a régi szokások már nem okoznak örömet. Vagy csak egyszerűen egy ilyen „nem tengerparti” korszakomat élem. 😄
De a legfontosabb talán ez: Beleszerettem a hegyekbe.
Tudod, ez az örök ellentét. Halászlé tésztával vagy anélkül? Bejgli diósan vagy mákosan? Balaton vagy Adria? Hegyek vagy tenger? Az elmúlt 3 évben négyszer is jártam a hegyekben, és biztosan állíthatom: elrabolták a szívemet! És a májusi pihenés után kristálytisztán tudom, hogy százszor is inkább a hegyeket választom a tenger helyett. Ott a kikapcsolódás teljesen más, minden más!
Őszintén szólva, még egy kicsit sajnálom is a pénzt, amit egy olyan nyaralásra költöttünk, ahová a lelkem mélyén nem is vágytam. De hát ki figyelt erre? Elvégre „minden normális ember” tengerpartra megy nyaralni, mi miért lennénk kivételek? 😂 Mindig mondom magamnak, hogy ne álljak be a sorba, de mint látod, ez nem mindig jön össze.
Kiábrándultam a szállodai kosztból
A svédasztalos étkeztetésről már írtam korábban, de ennek a témának a keretein belül muszáj újra megemlítenem: egyáltalán nem okozott örömet, hogy állandóan egy tányérral a kezemben kell mászkálnom az ételek után.
Tisztában vagyok vele, hogy vannak más koncepciójú tengerparti hotelek is, de azért lássuk be, a legtöbben az „all inclusive” utakat és a svédasztalt választják. Engem ez a tömegétkeztetés teljesen lefárasztott!
Amikor 14 éves voltam, mindig furcsán néztem azokra a 30 körüli „fura felnőttekre”, akik nem tudtak nyugodtan megülni a strandon, és állandóan menniük kellett valahová. Hol túrázni, hol kirándulni, hol ejtőernyőzni… És most én is pont ilyen lettem! 😅
Nem azt mondom, hogy a tengerparti nyaralás rossz, és mindenkit le akarok beszélni róla. Dehogyis! Egyszerűen csak nekem ment el tőle a kedvem, és beláttam, hogy abba a korba léptem, amikor teljesen más az elképzelésem egy „pihentető” nyaralásról.
