Kívülről az épület monumentálisnak tűnik, bár a homlokzaton lévő „blokkok” láthatóan csak díszítőelemek. A lakás, amit ma mutatok, a földszinten és a mínusz egyedik szinten helyezkedik el. Íme a földszinti alaprajz:
Ezt a bejárati ajtó melletti teret, ami leginkább egy előszobára hasonlít, ők lakószobának hívják. Tudom, neked is abszurdnak tűnik ez az állítás első hallásra – nekem is annak tűnt –, de később sem találtam egyetlen olyan sarkot sem, amit akár csak jóindulattal is lakótérnek nevezhetnék:
Ahhoz, hogy lemenj az alsó szintre, el kell haladnod a bejárati ajtó mellett:
Meg is érkeztünk a mínusz egyedik szintre, itt található a konyha és a fürdőszoba. Ez a rész egész jól néz ki, annak ellenére is, hogy pincehelyiségről van szó.
Ha nem gondolod túl, nincs is baj a lakással, de ha jobban belegondolsz… Az építész logikája szerint a lakó a küszöbről egyből a „nappaliba” lép, de ha kezet akar mosni vagy vécére menne, akkor át kell vágnia az egész szobán, le kell mennie a lépcsőn, és még a konyhán is át kell gyalogolnia… De miért kell ezt ennyire túlbonyolítani? Pontosan emiatt neveztem ezt a lakást furcsának és kissé bugyutának! Jóval többet ki lehetett volna hozni belőle, ha egy kicsit alaposabban megtervezik.
Mit gondolsz, igazam van? Írd meg a véleményed kommentben.
