Akkor nézd meg, mi a helyzet Kínában, ahol a hivatalos adatok szerint már majdnem 1,5 milliárd lakos él. És nekik mind el kell férniük valahol. Ezért építik a kínaiak rohamtempóban a lakónegyedeiket a városokban. Szeretnéd látni, mi van egy 2 négyzetméteres lakás belsejében? Elmesélem, hogyan élnek az átlagos kínaiak – először elborzadsz, aztán örülni fogsz.
A kínai „emberhangyabolyok” nemzeti sajátosságai
Rögtön az elején, hogy ne legyen kavarodás: Kína népszerű régióinak lakásairól írok, főleg a délkeletről. Itt nagy a zsúfoltság, minden drága és zajos. De a kínaiak tudják: vidéken semmi jó nem vár rájuk, kevés a munka, és azt is rosszul fizetik. Ezért a fiatalok többsége az ipari központokba, az ország déli részébe költözik. Ahol van ugyan munka és szórakozás, de a lakhatás drága, és nem mindig lehet örökre megvásárolni az ingatlant. Hogy mit jelent ez?
Kínában van egy különleges tulajdoni forma: megveszed a lakást, de nem örökre. Ez általában a ház építésének kezdetétől számított 70 évre szól. De van előnye is: a szerződésben szerepel, hogy a lakónak elővásárlási joga van. Képzeld el: vettél egy lakást egy 2015-ben épült házban, és csak 70 év múlva, azaz 2085-ben válhatsz a teljes jogú tulajdonosává. És a ház építésének dátuma egyáltalán nem befolyásolja a lakások árát.
Érted? A teljes összeget azonnal kifizeted, de nem rendelkezhetsz a tulajdonnal, csak lakhatsz benne. Ez egyfajta keleti ravaszság – nagyjából ilyen, az európai észjárás számára felfoghatatlan módszerekkel üzletelnek a kínaiak.
Most már érthető, miért olyan rámenős és ravasz a legtöbb kínai. Pontosan tudják, hogy az államtól semmi nem hullik az ölükbe, és szó szerint minden követ meg kell mozgatniuk, hogy „vigyék valamire”: megkeressék a pénzt egy tisztességes lakásra, vagy legalábbis legyen lehetőségük egész életükben bérelni egyet.
Kínai ház kívülről: Isten ments, hogy összedőljön
Az egész világot bejárták a ledőlt kínai házakról készült elképesztő fotók. Hihetetlen, de ezek a házak egyben dőltek el, mint a dominók, anélkül, hogy darabokra törtek volna. Csak képzeld el: ezekben a házakban már laktak emberek, megvették a lakásokat, költöttek a felújításra, aztán huss – a ház eldőlt. Természetesen az átlagemberek semmilyen kártérítést nem kaptak.
Azokra a házakra pedig, amelyek olyan megapoliszokban állnak, mint Hongkong vagy Sencsen, ránézni is rossz. Ezek egyszerűen magas beton dobozok, minimális környező területtel. Fejlett infrastruktúráról szó sem lehet. És olyan modern játszóterek, mint amilyenek nálunk vannak, az Égi Birodalomban az átlagos kínaiak számára nincsenek – hiszen hely is alig van.
De a legérdekesebb, hogy a kínai házakban minden lakószoba mindig délre néz – ezt a szabályt rögzítették az építési előírásaikban is. És valóban, a legtöbb kínai ház kelet-nyugati tájolású, hogy a lakóhelyiségek a déli oldalra nézzenek. Ez a hagyomány valószínűleg a Fengsuj tanításából ered.
Ennek a „déli” tájolásnak az eredménye a problémás belső elrendezés lett. A lakáson belüli folyosó gyakran össze-vissza kanyarog, a nappali akár ablak nélküli is lehet, cserébe a hálószoba déli fekvésű – de gyönyörű! Emiatt minden nem lakáscélú helyiség északra néz: a liftek, a tárolók, a lépcsőházak és így tovább.
Körömnyi konyha
Valamilyen ismeretlen oknál fogva Kínában kicsik a konyhák. Különösen a 90-es évek előtt épült házakban. Néhány lakásban pedig egyáltalán nincs is konyha. A dolog nyitja az, hogy a dolgozó kínainak nincs ideje a tűzhely mellett állni. Korán elmegy munkába, este ér haza, és főzni már nincs sem ereje, sem kedve.
Ráadásul az Égi Birodalomban fejlett a vendéglátás, minden pénztárcához igazodva. Utcai ételt mindenhol árulnak. Ebédelni vagy reggelizni fillérekért – azaz jüanokért – lehet. Vagy akár házhoz is lehet rendelni. Ezért a fiatal kínaiak egyre inkább lemondanak a konyháról, és átalakítják azt például hálószobává vagy gyerekszobává.
Ahol pedig mégis van konyha, az minden luxust nélkülöz. Épphogy elfér benne a legszükségesebb: tűzhely, asztal, mosogató és némi konyhai gép, mint a mikró és a vízforraló. Egy ilyen 2–5 négyzetméteres konyhában még leülni sem lehet hova. Menet közben vagy állva esznek.
A legérdekesebb, hogy még a modern, akár 100 négyzetméteres lakásokban is csak 5–8 négyzetmétert szánnak a konyhára. Hát, nem szeretnek a kínaiak konyhatündérkedni na, egyszerűen nincs rá idejük.
Ráadásul a kínai konyhákban a sütő ritka vendég. Ezt a kulináris szokások befolyásolják. Az Égi Birodalom lakói szeretnek mindent wokban – abban a hatalmas serpenyőben – készíteni, vagy pedig párolni, mint például a híres töltött tésztáikat.
Hogy még jobban elborzadj: Hongkongban vannak olyan lakások, amelyek alapterülete alig éri el az 5 négyzetmétert. Hogy ott hogyan élnek, rejtély, de még ezeket a lakásokat is viszik, mint a cukrot. Mindez azért van, mert Hongkong a pénz központja, itt könnyen milliomossá lehet válni, vagy egyszerűen csak jól keresni.
Járólap a padlón és semmi kád
A kényelem a kínaiak legfőbb elvárása a lakhatással szemben. A járólapot könnyű felmosni és porszívózni. Ezért az Égi Birodalomban mindenhol csempe van, a lakásokban is. Hogy pedig ne fázzon a lábuk, padlófűtést szerelnek be.
Sőt, sok modern lakásban kád sincs. Túl sok értékes helyet foglalna el, ráadásul a legtöbb kínai jobban szereti a zuhanyzást. Ezért a zuhanykabinok sokkal elterjedtebbek. Bár a kínaiak számára a zuhany nagyrészt egy, a falból kiálló gégecsövet és a vécé melletti padlóösszefolyót jelenti. Sajnos a lakások az Égi Birodalomban drágák, és nem mindenki engedheti meg magának a modern kényelmet.
A kínai vécé szokatlan lehet és sokkoló hatást kelthet. Különösen a szállodákban. Itt megesik, hogy a vécét közvetlenül a szobában helyezik el – egy méterre az ágytól –, és átlátszó fallal kerítik el. Hogy miért átlátszóval? Megint csak: a hagyományok miatt.
Régen Kínában nem volt minden házban vécé, a szegények a „bokrok alá” vagy a kertbe jártak elvégezni a dolgukat. Amikor pedig megjelentek az illemhelyek, minden gazdag azzal dicsekedett: íme, nézzétek, nekem még vécém is van a házban!
Nincs 4. emelet, ahogy 13., 24. és 14. sem
Ha egy kínai liftbe lépsz, könnyen sokkot kaphatsz, különösen, ha figyelmesen megnézed az emeletek számozását.
A helyzet az, hogy az Égi Birodalomban a „4”-es szám hagyományosan mindenféle rosszat jelent, és a kínaiak jobban félnek tőle, mint mi a „13”-astól. Ezért a kínaiak könnyű szívvel kihajították a négyes után az összes olyan emeletet is, amelyben szerepel ez a számjegy, például a 14-est és a 24-est. És 13. emelet sincs – hogy miért, azt senki sem tudja érthetően elmagyarázni, de ez is egy rossz szám.
És természetesen ilyen számú lakások sem léteznek. A külföldiek megdöbbennek ezen a hozzáálláson, a kínaiak viszont elégedettek: eltüntették szem elől a rossz előjeleket, és az élet máris jobb lett.
Zárásként pedig vess egy pillantást erre a fenti fotóra, ami tökéletesen összefoglalja a kínai „emberhangyabolyok” világát. Látod ezeket a házak között, a magasban húzódó gyaloghidakat?
Nálunk ilyesmi elképzelhetetlen lenne, de ott, ahol ekkora a zsúfoltság és gyakran nehéz a terep, ez egy teljesen hétköznapi megoldás a közlekedésre. Ezek az „égi járdák” kötik össze a lakótornyokat, vagy vezetnek ki egy másik utcaszintre. Ahogy a lakásoknál, úgy itt is látszik: nem a szépség a lényeg, hanem a kőkemény praktikum.
