A lány szentül hitte, hogy ártatlan, és ezt a tisztaságot a házasságig meg is akarta őrizni. Egy rutinvizsgálat azonban fenekestül felforgatta az életét, és felszínre hozott egy olyan családi traumát, amit a „becsület” érdekében évekig elhallgattak előle.
Aurika tipikus falusi lány volt: dolgos, naiv és tisztességes. A 80-as évek elején a szexualitásról nem volt szokás beszélni, így teljes tudatlanságban nőtt fel. Egyetlen vágya az volt, hogy maga mögött hagyja a sarat, a földmunkát és a falusi létet. Városra vágyott, fehér kezekre és manikűrre, ami a gazdaságban elképzelhetetlen volt.
Amikor felvették a technikumba, boldogan költözött be a kollégiumba. Szobatársa, Kátya, egy vagány, a környékbeli bandákkal barátkozó lány volt, aki azonnal védelmébe vette a megszeppent Aurikát.
A rosszfiú és az ártatlanság mítosza
A városi élet forgatagában Aurika hamarosan megismerkedett Paskával. A fiú két évvel idősebb volt, motorral járt, és igazi „rosszfiú” hírében állt: verekedős, nagyszájú, de pokolian jóképű. Bár Aurika tudta, hogy Paska nem éppen mintaférjnek való alapanyag, a vonzalom kölcsönös volt.
A fiú ostromolni kezdte, de Aurika tartotta magát. Büszke volt az erényére, és határozott feltételt szabott: „Az ágyba csakis az esküvő után bújunk!” Paska, bár nehezen viselte, kénytelen volt elfogadni a játékszabályokat, sőt, imponált is neki a lány elérhetetlensége. Aurika pedig élvezte a helyzetet, hogy egy ilyen vad fiút is képes megszelídíteni a tisztaságával.
A vizsgálat, ami mindent megváltoztatott
A fordulat novemberben következett be, amikor Aurika az őszi szünet után betegen tért vissza a kollégiumba. Magas láza volt, így orvoshoz kellett mennie. A betegállományhoz abban az időben kötelező volt a nőgyógyászati szűrővizsgálat is.
Aurika rettegett. Soha nem járt még nőgyógyásznál, azt sem tudta, mi történik ott. Amikor az orvosnő felszólította, hogy vetkőzzön le, a lány zokogva tiltakozott: – Én nem vetkőzöm le! Szűz vagyok, hozzám még férfi nem ért! Inkább öljenek meg!
A doktornő először elengedte a hisztérikus lányt, de pár nappal később mentő vitte be Aurikát a kórházba. A vérteszt eredménye ugyanis gyanús volt (mint kiderült, a láz miatt álpozitív szifilisz-gyanú merült fel). A kórházban már nem volt mese: két orvos is megvizsgálta.
A diagnózis sokkoló volt. – Hölgyem, maga nem őszinte velünk, de mi látjuk, amit látunk. Maga már rég nem szűz.
Aurika világa összeomlott. Nem értette. Hogyan lehetséges ez? Soha nem feküdt le senkivel, soha nem ivott annyit, hogy ne emlékezne rá. A szégyen és a kétségbeesés teljesen felemésztette. Hogy nézzen így Paska szemébe, akit hónapok óta hiteget?
A szülők sötét titka
Hétvégén hazarohant a szüleihez. Először a húgának, Irinának öntötte ki a szívét, majd ketten álltak a szülők elé. A drámai beszélgetés során az anyja sírva fakadt, az apja pedig komoran maga elé meredt. Végül kibökték az igazságot.
– Hatéves voltál – mondta halkan az anyja. – A szomszéd fiú, Nyikolaj… akkor volt tizenhat. Ő tette.
Kiderült, hogy a szomszéd megerőszakolta a kislányt, aki az ijedségtől és a sokktól elvesztette az eszméletét, és az agya teljesen törölte az emléket. Az apja megtalálta őket, félholtra verte a fiút, de a rendőrséget nem hívták.
– Miért?! – üvöltötte Aurika. – Miért nem került börtönbe?! – Mert az szégyen lett volna a családra – felelte komoran az apja. – A faluban mindenki megtudta volna, a szájukra vettek volna, soha nem mentél volna férjhez. Elrendeztük csendben.
Aurika gyomra felfordult. Éveken át élt a szomszédban a bántalmazójával. Nyikolaj minden nap rámosolygott a kerítés felett, szerelte a biciklijét, kedvesen köszönt neki, miközben ő semmire sem emlékezett. A szülei pedig mindvégig tudták.
A bosszú és a menekülés
A dühöngő Aurika legszívesebben felgyújtotta volna a szomszéd házát, de végül visszament a városba. Paskának mindent elmondott. A fiú meglepő módon nem szakított vele, sőt, azt mondta, szereti őt, és nem érdekli a múlt. Végül lefeküdtek egymással, de a kapcsolat rémálommá vált.
Paska féltékenysége betegessé fajult. Mindenkitől tiltotta a lányt, verte, terrorizálta. Aurika végül a szülei segítségével, titokban iratkozott át egy másik iskolába, Kisinyovba, hogy megszabaduljon tőle.
De Paska nem adta fel. Hónapokkal később megtalálta Aurikát a nővére lakásánál. A lány lélekjelenléte mentette meg: a nővére jegygyűrűjét felhúzva azt hazudta, férjhez ment. Paska másnap késsel fenyegette meg a buszmegállóban, kényszeríteni akarta, hogy vele menjen, de Aurika osztálytársainak felbukkanása megzavarta a támadót. A fiú felszállt egy buszra, és soha többé nem látták.
A sors igazságszolgáltatása
Aurika nem állt bosszút a szomszéd Nyikolajon, de az élet megtette helyette. Fél évvel azután, hogy a lány megtudta az igazságot, a férfi élete összeomlott. Kirúgták, a családja tönkrement, és inni kezdett. Tíz évvel később Aurika, immár boldog feleségként és anyaként tudta meg a hírt: Nyikolaj részegen indult haza a városból, és halálra fagyott az út szélén.
Aurika története fájdalmas példája annak, hogyan teheti tönkre életek sorát a „mit szólnak majd a szomszédok” mentalitás, és hogyan kísérthet a múlt akkor is, ha nem is emlékszünk rá. De egyben a túlélés története is: a lányé, aki a traumák ellenére is képes volt felépíteni egy boldog életet.
