Mindegyikük fontos volt a maga módján, és az Egy Gyűrű megsemmisítésére irányuló küldetés bizonyosan kudarcot vallott volna, ha a hősök közül akár csak egy is hiányzik.
Teljesen természetes azonban, hogy egyes szereplők hozzájárulása jelentősebbnek bizonyult másokénál. A csapat vezetőiként Gandalf és Aragorn rendkívül fontosak voltak, de ugyanilyen lényeges szerepet töltött be Frodó és Samu is, hiszen ők ketten folytatták az utat a Végzet Hegye felé, miután a Szövetség felbomlott Amon Hennél. Ez pedig azt jelenti, hogy a Szövetség többi tagja közül valakinek a legkisebb hatást kellett gyakorolnia Középfölde történelmére.
A rajongók hosszan vitatkozhatnának arról, ki volt a legkevésbé kulcsfontosságú a Szövetség sikere szempontjából, de nincs szükség rá: maga J. R. R. Tolkien tisztázta ezt a kérdést.
Ki volt a leghaszontalanabb Tolkien szerint?
A „Befejezetlen regék Númenorról és Középföldéről” egyik részletében a tündék Harmadkorban betöltött szerepéről értekezett, és ezt írta:
„Valószínűleg Legolas tette a legkevesebbet a Kilenc Őrző közül.”
A válasz meglepő, különösen Peter Jackson filmjeinek rajongói számára. Trilógiájában ugyanis Legolas a Szövetség legügyesebb harcosaként jelenik meg, aki segít megfordítani az olyan ütközetek menetét, mint a pelennori csata. Mégis, ha összevetjük Legolas teljesítményét társai érdemeivel, Tolkien megjegyzése értelmet nyer – különösen, ha felidézzük a regény azon részleteit, amelyek kimaradtak a filmekből.
A „Gyűrűk Urában” tényleg kevesebbet tett a társainál
Bár Legolas rendkívül hasznos szövetségesnek bizonyult, különösen a harcban, magát a küldetést alig befolyásolta. A kulcsfontosságú döntéseket Gandalf, Aragorn, Boromir és Frodó hozták meg, Legolas pedig csupán követte őket. Ez nem volt hiba – inkább a hűség és a szerénység jele –, ám azt jelentette, hogy szerepe a küldetésben nem volt annyira fajsúlyos.
Nézd csak:
- Nem ő vitte a Gyűrűt, mint Frodó és Samu.
- Nem áldozta fel magát, mint Gandalf és Boromir.
- Ráadásul, bár Thranduil király fia volt, Legolas nem volt politikai vezető.
Sőt, a Gyűrűháború után Aragorn Gondor királya lett, Gimli a Csillogó Barlangok Ura, a hobbitok pedig – legalább átmenetileg – vezető tisztségeket töltöttek be a Megyében. Legolas viszont nem örökölte meg apja trónját, és bár rávette társai egy részét, hogy telepedjenek le Ithilienben, hivatalosan nem uralkodott felettük.
A történet szempontjából Legolas szintén alig fejlődött. A Szövetség más tagjai mély átalakuláson mentek keresztül: Gandalf Fehér mágussá vált, a hobbitok felnőttek és felelősségteljesebbek lettek, a tünde azonban a kaland során ugyanaz maradt, aki volt. Bár leküzdötte a történelmi ellentéteket azzal, hogy összebarátkozott Gimlivel, a „Gyűrűk Ura” kettejük barátságában inkább a törpre helyezi a hangsúlyt.
Tolkien gyakran használta Legolast a tünde kultúra bemutatására, de egyéniségét ritkán bontotta ki. A regényben a neve ritkábban bukkan fel, mint a Szövetség bármely más tagjáé, kivéve Boromirt, aki a történet első harmadában meghalt. Peter Jackson a „Hobbit”-trilógiában adott ugyan Legolasnak egy saját történetszálat, de ez nem szerepelt a könyvben, és még a „Gyűrűk Ura” eseményei előtt lezárult.
A Szövetségben töltött ideje csupán az élete töredéke
A gondolat, hogy Legolas volt a Szövetség legkevésbé jelentős tagja, bántónak tűnhet, de Tolkien ezzel nem akarta őt lekezelni. Ez inkább egy általános észrevétel volt a tündék természetéről. Ugyanabban a részletben Tolkien arról írt, hogy a tündék a döntő pillanatokban gyakran a háttérben maradtak.
Gondoljunk csak például Galadrielre: minden hatalma és bölcsessége ellenére szinte az egész Gyűrűháború alatt tétlenül maradt Lothlórienben. Ilyen volt a tünde természet. Mivel halhatatlanok, ritkán siettek bárhová is. A halandók viszont Tolkien legendáriumában sokkal tevékenyebbnek bizonyultak, hiszen igyekeztek a lehető legtöbbet véghezvinni a Középföldén töltött rövid életük alatt.
Maga Legolas is beszélt erről: „A tündék számára a világ halad, s egyszerre halad nagyon gyorsan és nagyon lassan… Nekik nem kell számon tartaniuk a múló éveket… Az évszakok váltakozása csupán ismétlődő fodrozódás a hosszú-hosszú folyamban.”
Tolkien nem adta meg Legolas pontos életkorát, de a tünde valószínűleg több száz, ha nem több ezer éves lehetett (a Jackson-filmekhez kapcsolódó anyagokban a 2931-es szám szerepel). Élete jóval a Gyűrű-küldetés előtt kezdődött, és sokáig folytatódott utána is. Lehetséges, hogy miután elhajózott a Halhatatlan Földekre, Legolas végül sokkal többet vitt véghez, mint amennyit halandó barátai egész életük során tehettek volna.
