Hallottam már mindenféle vicces elméletet erről a dologról: a „gyártási hibától” kezdve a „díszítőelemig” mindent. Pedig valójában ez a kis észrevétlen lyuk teszi a különbséget aközött, hogy egy lakat tíz évig bírja, vagy egyetlen szezon alatt rozsdás ócskavassá válik.
Vessünk egy pillantást erre a leleményes megoldásra, és ha már itt vagyunk, nézzünk meg pár érdekességet is a lakatokkal kapcsolatban. Hiszen valaki valamikor kitalálta ezt a „zseniálisan egyszerű” dolgot!
A vízelvezető csatorna titka
Minek lyuk a lakatba, ha a burkolat elvileg zárt? A válasz egyszerre egyszerű és zseniális. Ez egy vízelvezető csatorna. A nedvesség – eső, hó, lecsapódó pára – a kulcslyukon keresztül jut be. Ha nincs hol távoznia, megreked bent, és máris kész a katasztrófa.
Nem véletlen, hogy a lakat alján ott az a lyuk. A gravitáció hatására a víz lefolyik, és távozik a szerkezetből. A mérnökök évszázadokig nézték tétlenül, ahogy a lakatokat felemészti a rozsda, mire rájöttek erre az egyszerű megoldásra. Régebben a lakatokat teljesen zártra készítették – egy-két év alatt el is rozsdásodtak. Aztán megjelent a kis furat, és az élettartamuk a többszörösére nőtt.
Minden egyes esőzéskor a kültéri lakatod megtelik vízzel. Ha nincs vízelvezetés, a szerkezet egy nedves rozsdacsapdává válik. A kengyelt emelő rugó látja először kárát: berozsdásodik, elveszíti a rugalmasságát, végül eltörik.
Minden lakat téli rémálma
Miért fagy be a lakat télen? Ez a leggyakoribb panasz.
A fizika kíméletlen. Napközben, amikor melegebb volt, befolyt a víz. Éjszaka leesett a hőmérséklet, a víz pedig jéggé fagyott. A jég kitágul, több helyet foglal, és blokkolja a rugókat meg a csapokat. Próbálod elfordítani a kulcsot, de hiába. A szerkezet teljesen összefagyott.
Az átmeneti időszakok a legveszélyesebbek, mint például a kora tavasz a változékony időjárásával. Ilyenkor folyamatos a páralecsapódás, ami megfagy, majd újra elolvad. Ilyen körülmények között a lakat sokkal gyorsabban rozsdásodik.
– Nappal plusz, éjjel mínusz: ez nem időjárás, hanem orosz rulett a fém számára.
A lakat alján lévő lyuk ebben is segít. Ha a víz ki tud folyni, nem tud jéggé fagyni odabent. De előfordul, hogy a lyuk eltömődik kosszal, vagy maga a nyílás fagy be – ilyenkor kezdődnek a bajok. Ezért érdemes néha egy vékony tűvel kitisztítani.
Hogy miért kezd el akadni, majd törik el a zár? Általában a tulajdonosok tehetnek róla. A legnagyobb hiba, ha erővel próbálod kinyitni a befagyott lakatot.
– A lakatok leggyakoribb haláloka nem a fagy, hanem az emberi türelmetlenség.
Nem fordul a kulcs? Sokan ilyenkor nyomják, feszegetik, amíg el nem törik a rugó. A helyes megoldás az, ha meleg vízzel vagy hajszárítóval felmelegíted a lakatot, és hagyod, hogy a jég elolvadjon.
A régi szovjet lakatok évtizedekig bírták
– A régi szovjet lakatok évtizedekig bírták.
Mégpedig azért, mert úgy gyártották őket, mintha magát a Vasfüggönyt kellene bezárni velük. A titok egyszerű: minőségi anyagok és konzervatív tervezés.
Semmi forradalmi kísérletezgetés, csak a jól bevált rugós mechanizmus, edzett acél és sárgaréz alkatrészek.
Kenőcsatorna
Hogyan olajozd meg a lakatot anélkül, hogy szétszednéd? Pontosan azon a lyukon keresztül! Ez a vízelvezető második funkciója, amiről kevesen tudnak.
Fogsz egy vékony csöves sprét, a csövet a lyukhoz illeszted, és befújod az anyagot. A kenőanyag bejut a belsejébe, és bevonja a rugókat, a csapokat és a zárbetétet.
Gépolaj, szilikon spray, lítiumos zsír – ezek mind jók. Az étolaj és az állati zsiradék viszont szigorúan tilos! Ezek ugyanis vonzzák a port, és egy csiszoló hatású masszává állnak össze, ami gyorsabban tönkreteszi a szerkezetet, mintha egyáltalán nem is olajoztad volna meg.
– Növényi olajat tenni a zárba rossz ötlet. Olyan ez, mintha a Ferrariba húslevest tankolnál: zsírosnak zsíros, de a motornak annyi.
A művelet pofonegyszerű: bedugod a csövet a nyílásba, nyomod, amíg csurogni nem kezd, vársz 20 percet, majd néhányszor elfordítod a kulcsot. Kész is. A lakat még egy évig simán fog működni.
Az első számú ellenség: a tengeri levegő
A tengerparti vidékek maga a pokol a fémek számára. A levegőben lévő tengeri só a korrózió egyik legerősebb katalizátora. A mikroszkopikus sókristályok lerakódnak a felületen, a kloridionok pedig behatolnak az apró repedésekbe. A nedvességgel keveredve tökéletes elektrolitot alkotnak a vas elpusztításához.
A tengerparton egy hagyományos acéllakat élettartama egy-két év. Egy szárazabb, szárazföldi területen ez öt-hét év is lehet. A korrózió sebessége közötti különbség akár tízszeres is lehet. A tengeri köd állandóan ott ül a levegőben, így a lakat felülete sosem szárad meg teljesen. Ilyenkor még a vízelvezető nyílás sem mindig nyújt védelmet – ide speciális, rozsdamentes acélból vagy sárgarézből készült lakatokra van szükség.
A lakat rövid története
Az első fém lakatok az ókori Rómában jelentek meg az i.sz. 2–3. században. Fából készült szerkezeteket az egyiptomiak már i.e. 4000 körül is készítettek. A vízelvezető nyílás azonban egy későbbi találmány. A mérnökök évszázadokig figyelték, hogyan teszi tönkre a nedvesség a zárakat, mire rájöttek erre az egyszerű vízkivezető csatornára.
Kínában a Csin-dinasztia idején (265–420) találtak fel hasonló zárakat. A vikingek Skandináviában tőlük teljesen függetlenül jutottak ugyanerre a 9–10. században.
Ez is remek példa az emberi gondolkodásra: amikor az emberi elme a világ különböző pontjain ugyanazzal a problémával szembesül, gyakran nagyon hasonló megoldásokra jut.
