És most nem a túlsúlyról beszélek. A múlt században alapvetően kevesebb volt a túlsúlyos ember. Ráadásul a nőknél a felesleg általában nem a hasra hízik. Itt egyszerűen csak a nagy hasról van szó, ami nem feltétlenül jelent elhízást.
Mostanra ez sokkal ritkább lett! Hogyan ismerheted fel a normális női hasat:
- Ez jelenik meg utoljára, miután a csípő már kikerekedett. Sokkal több a „körte” alkatú nő, mint a született „alma”. Vagyis a normál hízás először a test alsó részén látszik – a nők egyszerűen így működnek. A has pedig sokáig kicsi maradhat.
- Puha, inkább vízszintes, redőre vagy hurkára hasonlít. Ha kicsit előre hajolsz, akkor „össze is gyűrődik”. Körülbelül ilyen hasa van a híres szobrocskának, a paleolit Vénusznak.
A kóros has közvetlenül a mell alatt kezdődik, általában szögletes, kemény, és nem gyűrődik össze. Mellette simán lehet valakinek karcsú lába és vékony karja.
Régen, ha jól emlékszem, a legtöbb nőnek már korán ilyen hasa lett. Kivéve talán azokat, akik rendszeresen sportoltak. Szerintem ezek lehetnek az okai:
Táplálkozás. Persze szó sem volt bőséges, természetes élelmiszerekkel teli Kánaánról. Volt viszont hús-, hal- és gyümölcshiány. Zöldségből is kevés volt, leginkább csak krumpli. A túró is hiánycikknek számított, sokan otthon készítették, ha gyerek volt a háznál. És a nők… nekik csak a maradék jutott! A családokban általában a gyerekeket és a férfiakat próbálták jól lakatni. A nők csak a „maradékelv” alapján ettek. Az étel családon belüli igazságtalan elosztása annyira elterjedt jelenség, hogy külön kutatások foglalkoznak vele.
A fehérjehiányos táplálkozás pedig izomgyengeséget okoz, miközben a bőr alatt vizenyő és zsír halmozódik fel.
Női problémák. Régen a nőgyógyászat borzalmas volt. Szinte minden nő életét többszöri abortusz kísérte végig. Ez pedig állandó gyulladásveszélyt jelentett, beleértve a krónikus gyulladásokat is. A hormonális zavarokra még nem volt megfelelő kezelés, mivel sok gyógyszert egyszerűen csak később találtak fel.
Idősebb nőktől hallottam azt a nézetet is, hogy nőgyógyászhoz csak a terhesek jártak (terhesgondozásra), vagy a ri**ncok (nemi betegségeket kezeltetni). Egy tisztességes nőnek, ha nem terhes, semmi keresnivalója ott. Érthető a hozzáállás – úgysem gyógyították volna meg őket.
Izomgyengeség. Ezek a hasak akkor düllednek ki, ha a hasizmok és a gátizomzat nem működnek megfelelően. És hogyne lenne baj velük, amikor nehéz volt az élet? Sokkal több nő végzett fizikai munkát. Az otthoni teendők is megterhelőek voltak. Hazacipelni 10 kiló krumplit – az milyen már? Pedig legalább ennyit cipeltek, mert nem volt szokás apránként vásárolni.
A gátizomzat megnyúlik a terhességektől, különösen a nehéz szülésektől. A szülés utáni szövődményeket sem kezelték.
Ráadásul a test izmai nem a súlyok cipelésétől erősödnek megfelelően – ha így lenne, a rakodómunkások lennének a legegészségesebbek. Hanem a helyes, mértékletes testedzéstől.
Ezért is emeltem ki, hogy azoknak, akik sokat sportoltak, síeltek, túráztak, általában nem volt ilyen hasuk. A mértéktelen és ésszerűtlen terheléstől viszont az izmok nem erősödnek, épp ellenkezőleg. Szétnyílik a hasizom vagy szervsüllyedés alakul ki.
Ezek a problémák ma is aktuálisak: sokan egyszerűen nem kapnak időben megfelelő orvosi segítséget, vagy nem is tudják, hogy szükségük lenne rá. Azonban ahogy az életünk és a javakhoz való hozzáférés általában véve könnyebbé vált, a nők mégiscsak kevesebbet szenvednek ettől.
- Egyre több nő jár edzeni.
- Egyre népszerűbb az egészséges étkezés. A sok hülye koplalós diéta már a feledés homályába veszett. Népszerű lett egyszerűen az egészséges táplálkozás, szigorú tiltások nélkül, amit nem nehéz betartani.
- Ha valamilyen szülés utáni komplikáció lép fel, könnyebb orvost találni a kezelésére. Világos, hogy az állami rendelésen senki nem fog ezzel foglalkozni. De legalább pénzért már van rá lehetőség.
- 40, sőt 50 évesen is ugyanúgy kinézni, mint fiatalon – ez lett a norma. Köszönet a közösségi médiának, amely megadja a mércét és az irányt.
- Nincs többé az a szabály, hogy férjhez mentél, szültél, meghíztál, és most életed végéig úgy jársz-kelsz, mintha egy léggömb lenne a hasadban.
Semmiképpen sem szeretnék egyetlen nőt sem bántani az alakja miatt. Egyszerűen csak jó érzés látni, hogy az élet jó irányba változik. Különösen a mi életünk, a nőké…
