Ezek a válaszok logikusak – sokat beszélnek, írnak róluk, és filmek is készülnek ezekről. A helyes válasz azonban szinte mindig meglepetést okoz.
Ez Laosz.
Ez a kis délkelet-ázsiai agrárország vált a történelem legszétbombázottabb területévé, méghozzá nem terület- vagy lakosságarányosan, hanem abszolút számokat tekintve.
Hogy történhetett ez?
1964 és 1973 között több mint kétmillió tonna légi lőszert dobtak le Laosz területére. Ez több, mint amennyi bombát a második világháború alatt Németországra és Japánra összesen ledobtak.
És mindeközben Laosz hivatalosan nem is állt hadban.
A bombázások az úgynevezett „titkos háború” részét képezték, amely a vietnami konfliktushoz kapcsolódott. Az USA le akarta zárni a Ho Si Minh-ösvényt – azt a logisztikai útvonalhálózatot, amelyen keresztül Észak-Vietnam az erőit látta el. Ezen útvonalak jelentős része ugyanis Laosz területén haladt át.
A „titkos háború”, amiről sokáig hallgattak
A hadműveleteket az Egyesült Államok hajtotta végre, de sokáig hivatalosan tagadták azokat. Az amerikai társadalom nem volt tisztában a történések valódi méreteivel. Még az amerikai Kongresszus sem látta át a teljes képet.
Az ok egyszerű: Laosz formálisan semleges állam volt. A kiterjedt bombázások elismerése egyet jelentett volna a nemzetközi jog megsértésének beismerésével.
Ezért volt a háború „láthatatlan” – hivatalos hadüzenetek, felvonulások és hangzatos nyilatkozatok nélkül.
Számok, amelyeket nehéz felfogni
Kilenc év alatt Laoszban:
- több mint 580 ezer bombázó bevetést hajtottak végre;
- átlagosan 8 percenként történt egy bombatámadás, a nap 24 órájában, közel egy évtizeden át;
- körülbelül 270 millió kazettás bombát dobtak le. Ezen lőszerek nagyjából 30%-a nem robbant fel.
És itt kezdődik a legszörnyűbb rész.
Bombák, amelyek tovább ölnek
A hagyományos háborúkkal ellentétben Laosz számára a konfliktus nem ért véget 1973-ban. A fel nem robbant lőszerek máig ott hevernek a földben – a mezőkön, a dzsungelekben, a falvak közelében.
Ezek felrobbannak:
- földművelés közben,
- házépítés során,
- vagy amikor a gyerekek fém tárgyakat találnak.
A háború vége óta több tízezer ember halt meg vagy sérült meg a robbanások következtében. Mindezt évtizedekkel az utolsó légicsapás után.
A laoszi földművesek számára a háború nem történelmi esemény, hanem a mindennapi valóság része.
Miért nem beszélnek szinte soha Laoszról?
Ennek több oka is van. Először is, Laosz szegény ország, amely nem rendelkezik erős politikai hanggal a világ színpadán. Másodszor, a „titkos háború” sokáig kényelmetlen témának számított. Harmadszor, a konfliktus nem kapott akkora médianyilvánosságot, mint Vietnam.
Laosz története nem illeszkedik a „hősök és gonosztevők” megszokott narratívájába. Ez egy csendes, rendszerszintű katasztrófa története.
A hidegháború – egyáltalán nem hideg
Laosz esete az egyik legszemléletesebb példája annak, miért félrevezető a „hidegháború” kifejezés. A világ nagyhatalmai számára ez az idegek és stratégiák harca volt. Laosz számára azonban valóságos, pusztító és halálos háború.
Sem kiterjedt frontvonalak, sem hadüzenetek nem voltak – viszont ott volt a kolosszális mennyiségű bomba, a lerombolt falvak és az emberek generációi, akik a konfliktus nyomai között élnek.
A máig érezhető következmények
Az ország területének jelentős része a mai napig veszélyesnek számít. A tűzszerészeti mentesítés lassan halad és költséges. Szakértői becslések szerint a jelenlegi tempó mellett még több évtizedbe telhet, mire Laoszt teljesen megtisztítják a fel nem robbant lőszerektől.
Emellett Laosz továbbra is a régió egyik legszegényebb országa maradt – nagyrészt éppen a „titkos háború” öröksége miatt.
A rekorder ország, amelyről hallgatnak
Laoszról nem a háború jut az eszünkbe. Ritkán említik a tankönyvekben, és még ritkábban a népszerű történelmi vitákban. Pedig a ledobott bombák mennyiségét tekintve ez az ország tartja a rekordot.
Ez a 20. század kényelmetlen igazsága: a világ legbombázottabb országa nem volt fő hadszíntér, nem üzent hadat, és nem játszott kulcsszerepet a globális politikában.
