Ez ugyanis szembemegy a józan ésszel, a gyártók logikájával, és ami még fontosabb, az alapvető biztonsági elvekkel is. De kiderült, hogy az autósok egy bizonyos körében ez a szokás nemcsak létezik, hanem élénk vita tárgya is egyben. Úgy döntöttem, alaposan utánajárok a dolognak, több oldalról is megvizsgálom a témát – és íme, ez sült ki belőle.
Mik azok a forgásirányos gumiabroncsok, és miért van egyáltalán szükség az irányra?
Kezdjük az alapokkal. A forgásirányos (directional) abroncsok olyan különleges, szimmetrikus futófelületi mintázattal rendelkeznek, amelyeknek határozott forgásirányuk van. Ez a minta leggyakrabban „halszálkás” vagy V-alakú. Minden ilyen gumi oldalfalán található egy nyíl „Rotation” felirattal, amely azt mutatja, merre kell forognia a keréknek előremenetben.
Mire jó ez az egész? A válasz egyszerű: ez a futófelületi kialakítás kiválóan elvezeti a vizet az érintkezési felületről, így csökkenti a vízenfutás (aquaplaning) kockázatát. Ez különösen nagy sebességnél fontos, ahol a biztonság minden apróságon múlhat. Ráadásul a forgásirányos minta javítja az egyenesfutást, és kiszámíthatóvá teszi az autó viselkedését gyorsításkor és fékezéskor.
De akkor miért szerelik fel egyesek szándékosan „fordítva”?
Az érdeklődésemet egy ismerősömmel történt eset keltette fel, aki egy legendás Niva tulajdonosa. Ahogy rápillantottam a kerekeire, azonnal kiszúrtam, hogy a minta „rosszfele néz”. Először azt hittem, hiba történt: talán a gumisok nézték be, előfordul az ilyen. De nem – kiderült, hogy ő maga ragaszkodott ehhez a megoldáshoz. Állítása szerint látott egy videót a neten, ahol azt mondták, hogy ez javítja a terepjáró-képességet nehéz körülmények között. Különösen a felázott földutakon, mocsaras részeken, agyagos talajon és laza hóban.
A módszer híveinek érvelése nagyjából így hangzik: ha „hátrafelé” szereljük fel a forgásirányos gumikat, akkor ahelyett, hogy kifelé szórnák a sarat és a havat, a kerekek elkezdik „maguk alá húzni” azt. A rajongók szerint pont ez ad jobb tapadást olyan helyzetekben, amikor a gumi normál működése csak kipörgéshez és az autó elásásához vezetne.
Logikusnak tűnik. De mit mutat a gyakorlat?
Terepes valóság: tévhitek a tények ellen
Hogy objektív képet kapjak, olyan sofőrökkel beszéltem, akik tényleg gyakran járnak terepen. Ők nem fotelszakértők, hanem igazi „sárdagasztók”, akik rendszeresen indulnak off-road versenyeken, expedíciókon, és imádják az erdőket és árkokat járni. A vélemények megoszlottak, de a tendencia egyértelmű: a többségük vagy kipróbálta már a gumik megfordítását, és elvetette az ötletet, vagy eleve fel sem merült bennük ez a lehetőség.
Elmondásuk szerint a fő probléma a fordított gumikkal az öntisztuló képesség elvesztése. Rendeltetésszerű használatnál a „halszálka” kirepíti a rátapadt sarat, köveket és havat, így a futófelület viszonylag tiszta marad. Ha viszont fordítva teszed fel, a sár beleszorul a barázdákba, és a kerék egy sima „slick” gumivá válik. Ilyenkor tapadásról már szó sem lehet.
Ráadásul a „fordított” minta rosszabbul tartja az autót oldaldőlésnél, és kiszámíthatatlanul viselkedhet fékezéskor, főleg nedves agyagon vagy vizes hóban. Néhányan konkrétan arról számoltak be, hogy nehéz terepszakaszokon teljesen elvesztették az uralmat a jármű felett emiatt a „tuning” miatt.
Mit mondanak a gyártók és a mérnökök?
A gumigyártók mérnökei általában csak a fejüket fogják az ilyen kísérleteket látva. Hangsúlyozzák, hogy a forgásirányos mintázatot rengeteg tényező figyelembevételével tervezik: a blokkok formájától kezdve a csatornák dőlésszögén át az oldalfalak merevségéig. Minden abroncs komoly teszteken esik át, és a geometria nem a dizájn miatt olyan, amilyen, hanem a tapadás, a kopásállóság, a zajszint és a biztonság közötti egyensúly miatt.
A gyártók nyíltan kimondják: ha nem a nyílnak megfelelően használod a forgásirányos gumit, az összességében rontja a teljesítményt – különösen esőben. Lehet, hogy száraz aszfalton alig veszed észre a különbséget, de vizes úton vagy bizonytalan tapadási viszonyok között a következmények súlyosak lehetnek.
És még valami: ha fordítva szereled fel, a futófelület sokkal gyorsabban kopik. Különösen a vállrészek sínylik meg. Vagyis, még ha elméletileg nyernél is egy kicsit a terepjáró-képességen, a gumi hamarabb tönkremegy – ez pedig már pénztárcakérdés.
A „fordított gumik” mítosza kizárólag internetes videókon és egyes sofőrök szubjektív érzésein alapul. Sem a gyártók, sem a komolyabb off-road klubok, sem a műszaki laboratóriumok nem igazolták vissza ennek a módszernek a hatékonyságát. Sőt, rengeteg bizonyíték van arra, hogy a helytelen felszerelés rontja a tapadást, csökkenti a biztonságot és gyorsabb kopáshoz vezet.
Egyszerű és őszinte tanácsom a következő: mindig kövesd a gumi oldalfalán található jelzéseket. Ha tényleg javítani szeretnéd az autód terepjáró-képességét, inkább ruházz be egy rendes sárgumira (M/T), csörlőre, homokvasra, és tanuld meg a terepvezetés csínját-bínját. A gumik megfordítása inkább babona, mintsem ésszerű döntés.
