Odakint 45 fok van, a nap meg úgy perzsel, hogy legszívesebben beadnád a felmondásodat ezen a bolygón. Te meg otthon ülsz egy trikóban, hideg vizet iszogatsz, és úgy érzed, tiéd a világ. Légkondi nélkül. Hatalmas villanyszámlák nélkül. Mert te… a föld alatt élsz.

Coober Pedy opálbányász településként indult, de idővel az extrém klímához való emberi alkalmazkodás egyedülálló példájává vált. Hogy hogyan működik a föld alatti élet, miért költöztek oda az emberek, és hasznos lehet-e ez a tapasztalat a világ számára – most részletesen utánajárunk.
A fehér ember lyuka: hogyan kezdődött minden

Coober Pedy 840 kilométerre fekszik Adelaide-től, a dél-ausztrál sivatag kellős közepén, a pokoli hőségben. A város neve a helyi őslakosoktól származik. A „kupa” gödröt jelent, a „pedi” pedig fehér embert. Vagyis szó szerint: „a fehér ember lyuka”.
Amikor az európaiak 1915-ben elkezdték túrni a földet opál után kutatva, és beköltöztek ezekbe a lyukakba, az őslakosok csak néztek és csóválták a fejüket.

Az opálláz a világ minden tájáról vonzotta a kalandorokat. Egy fiatal brit véletlenül rábukkant egy drágakőre – és ezzel be is indult az őrület. Bányászok ezrei özönlöttek a sivatagba. Ásták a járatokat, keresték az opált, aztán rájöttek valamire: ezekben az aknákban hűvösebb van, mint odafent. Sokkal hűvösebb.
Ezen a vidéken a klíma gyorsan végez veled, ha a tűző napon maradsz.
Ma itt bányásszák a világ opálkészletének 30%-át. Az opálbányászat Ausztrália számára komoly üzlet, Coober Pedy pedig a fővárosa.
A képgalériában példákat láthatsz a megmunkált opálra. Lapozz jobbra. Nagyon szép kövek.





Gyakran előfordul, hogy valaki véletlenül talál kincset a saját otthonában: amikor a lakók új helyiségeket vájnak ki vagy felújítanak, sokszor opálerekre bukkannak a falban. Az opálmezők íratlan szabálya szerint („aki megtalálta, azé”) ezeket a köveket megtarthatják maguknak.
Néhány bányász teljesen váratlanul, a saját udvarán talált opált, ami egyik napról a másikra meglehetősen gazdag emberré tette őket.
Miért élnek a föld alatt, ahelyett, hogy normális házban laknának légkondival?
Az ausztrál hőség a pokol tornácává változtatja a városokat. Nyáron a hőmérséklet eléri a 45°C-ot.

Hatalmas porviharok csapnak le a vidékre. A sivatagban a víz aranyat ér – régen tevéken hordták több tíz kilométerről. Egy rendes házat építeni? Drága. Hűteni? Még drágább.
A föld alatt viszont ott a természet tökéletes ajándéka. 8-10 méter mélyen egész évben stabilan 22-25 fok van. A föld óriási termoszként működik. A villanyszámlán akár 90%-ot is lehet spórolni.

A föld alatt élni egész egyszerűen kifizetődőbb és kényelmesebb, mint a felszínen hősiesen harcolni az időjárással.
Milyenek a föld alatti házak: nem lyukak, hanem lakások
Az ausztrál föld alatti város nem valami sötét katakomba.

A föld alatti otthonokat puha homokkőbe vájják. Tágas szobákat alakítanak ki, ahol a belmagasság a három métert is eléri. A falak a természetes homokkő meleg krémszínét őrzik. Belül megvan minden, ami kell: bútorok, tévé, konyha, fürdőszoba, internet.

A mindennapi élet egy föld alatti házban semmiben sem különbözik egy városi lakástól, leszámítva, hogy a falak kőből vannak, és a hőmérséklet mindenféle trükközés nélkül is tökéletes.
A szellőzés a felszínre vezető aknákon keresztül történik. Ezek az aknák a természetes fényt is beengedik. Hagyományos értelemben vett ablakok nincsenek, de a fénykutak kapcsolatot teremtenek a külvilággal. Áram, vízvezeték, csatornázás – minden megvan, mint a normális embereknél. A város áttért a nap- és szélenergiára, így a szükséges villamos energia 75%-át megújuló forrásokból állítják elő.

Cserébe a lakhatási körülményeiden te magad javíthatsz – a saját munkáddal, nem pedig jelzáloghitellel! A város egyik legnagyobb föld alatti házát éveken át vájta egyetlen család, folyamatosan bővítve és csinosítva azt. Ma ez az egyik legismertebb ház, amit gyakran mutogatnak a turistáknak is.
Itt az emberek gyakran nem zárják be az ajtókat – elvégre mindenki ismer mindenkit. Ez viszont a turisztikai szezonban elég vicces helyzeteket szül.
A képen a föld alatti élet „mellékterméke” látható. Amikor Coober Pedy lakói 6–12 méter mélyen vájják a házaikat és aknáikat a puha homokkőbe, a kitermelt kőzetnek valahova kerülnie kell. A termeszek módszerét követve a felszínre hordják, de nem szállítják el (mert drága). Így alakul ki a helyi, jellegzetes, dombos tájkép.

A turisták gyakran tévednek, és besétálnak mások otthonába, mert azt hiszik, múzeum vagy szálloda. Ebből vicces szituációk kerekednek, amikor a helyiek idegeneket találnak a nappalijukban. Az ajtókon ugyanis szinte sehol nincs tábla vagy felirat – a helyiek pontosan tudják, ki hol lakik. A turisták viszont simán eltévednek.
Egészség, psziché és… kutyák a föld alatt
A föld alatt szállodák, éttermek, boltok, ólomüveg ablakos templom és múzeumok is működnek. Van föld alatti iskola is – a gyerekek ablak nélküli tantermekben tanulnak, és nem kell megsülniük a hőségtől.

Az éttermekben 45 nemzet ételeit szolgálják fel – maga a város is soknemzetiségű. A helyieken kívül élnek itt olaszok, szerbek, görögök, kínaiak – mindannyian az opál miatt jöttek egyszer, aztán itt ragadtak. Coober Pedy opáljai az egész bolygóról idevonzották a szerencsevadászokat.
A turizmus ugyanolyan jó üzlet errefelé, mint a bányászat. A turisták jönnek megnézni a föld alatti építészet csodáit, aludni egy wifis barlangban, golfozni a fű nélküli pályán (ahol gyep helyett homok van), és fotózkodni a „Mad Max 3” díszletei előtt.
Penész, nyirkosság és egyéb rémségek
Az első kérdés, amit a normális emberek feltesznek, ha a föld alatti életről hallanak: „És a penész? És a gomba?”.

Coober Pedy Ausztrália egyik legszárazabb pontján fekszik. Eső szinte sosem esik. Ilyen klímában a penésznek esélye sincs – a páratartalom a föld alatt kellemes, 40-60% között mozog, a homokkő pedig minden felesleget magába szív.
A probléma inkább fordított: a levegő túl száraz lehet. A lakók párásítókat használnak, és növénynevelő lámpák alatt tartják a szobanövényeket. Apropó növények – igen, azok is vannak. A mesterséges fény alatt remekül érzik magukat a páfrányok, fikuszok, orchideák. A zöld növényzet otthonosabbá teszi a teret és oxigént termel.
Hogyan lélegeznek az emberek a föld alatt?

A szellőzés nem csak egy lyuk a plafonon, hogy aztán „majd lesz valahogy”. A rendszert alaposan átgondolták. A függőleges aknák 8-12 méter magasra vezetnek a felszínre. A meleg levegő felszáll és kimegy, a friss pedig beáramlik – a természetes légmozgás magától működik. Plusz mechanikus ventilátorok is besegítenek.
A levegő minőségét rendszeresen ellenőrzik, és semmivel sem rosszabb, mint egy átlagos, műanyag ablakos lakásban. A város több mint száz éve létezik, és még sosem volt oxigénhiány miatti probléma.
Psziché: a pániktól a zen állapotig
A fénykutak beengedik a napsugarakat, de ez nem pótolja a valódi égboltot a fejünk felett. Az első napokban a turisták és az újoncok furcsán érzik magukat. A bunker-érzés nyomasztó lehet.

Az alkalmazkodás pár hétig tart. Aki marad, megtanulja beosztani az idejét. Reggel irány a felszín, egy kis napfény és friss levegő. Este, amikor a hőség alábbhagy, újra ki az utcára. A helyiek sétálnak, találkoznak, élik a társasági életüket.
Érdekes tény: sok lakó állítja, hogy jobban alszik lent, mint a felszínen. A csend tökéletes – a föld minden zajt elnyel, nincsenek autók (a lényeg, hogy a szomszédaiddal szerencséd legyen). A hőmérséklet pedig ideális.
Kutyák: négylábú barlanglakók
A kutyák remekül érzik magukat a föld alatti városban. Sok eb van itt: juhászkutyák, terrierek, keverékek. Ők gyorsabban alkalmazkodnak, mint az emberek.

Kora reggel, amíg a hőmérséklet nem emelkedik 30 fok fölé, a gazdik kiviszik a kedvenceiket sétálni. Este jön a második műszak.
A nap többi részét a kutyák a föld alatt töltik, kényelemben. Semmi bajuk nincs az egészségükkel. Az állatorvosok nem találkoztak még speciális, „föld alatti” betegségekkel a kutyáknál.

Parkok nincsenek a városban – a víz túl drága a locsoláshoz. Van viszont fű nélküli golfpálya. Homok, kövek és lyukak helyett piros jelzések.
Macskák is élnek itt. Ők egyáltalán nem parázanak rá a dologra – egy macskának az állandó hőmérsékletű föld alatti barlang maga az álom. Napi 20 órát alszanak a meleg fotelben, este meg kimennek gyíkokra vadászni.

A háziállatokra leselkedő váratlan veszélyt a vadon élő dingók jelentik. Néha befutnak a városba, ilyenkor a lakók kilövik vagy elzavarják őket, mert a dingók agresszívek lehetnek és veszélyesek a házikedvencekre.
Az UV-sugárzás elleni védelem extra bónusz. A bőrrák Ausztráliában népbetegség, a nap gyilkos erejű. Coober Pedy lakói kevésbé vannak ennek kitéve.
Mennyibe kerül egy föld alatti ház, és oda lehet-e költözni?

2021-ben egy árverésen eladtak egy 33 föld alatti házból álló gyűjteményt. A legdrágább 33 ezer ausztrál dollárért (kb. 24 ezer amerikai dollár), a legolcsóbb 1300-ért (kb. 1000 amerikai dollár) kelt el. Ez nevetséges összeg ausztrál viszonylatban (de még a miénkben is!). Sydney-ben egy átlagos lakás félmilliónál kezdődik.
Bárki odaköltözhet. Vízumot szerezni nehezebb, mint házat venni. Munkalehetőség: opálbányászat, turizmus, távmunka. Internet van, térerő van.

Hátrányok? A civilizációtól való távolság – Adelaide 840 km. Az élelmiszer drága, mert mindent messziről hoznak. A felszínen extrém az időjárás. De ha vonz a gondolat, hogy egy természetes légkondival ellátott barlangban élj, Isten hozott!
Coober Pedy nem csak egy furcsaság a térképen. Ez egy működő modell arra, hogyan alkalmazkodhat az ember az ellenséges környezethez hősies erőfeszítések nélkül. Nyáron hűvös, télen meleg, olcsó lakhatás, minimális költségek. Ki tudja, talán a klímaváltozással vagy az esetleges technológiai és természeti katasztrófákkal a jövőben ez a modell egyre gyakrabban bukkan majd fel.


