Az újításokat pedig korántsem mindig csak a prémium kategóriás modelleknél vezették be. Erre remek példa a Volkswagen Passat B3-as generációja, amely a versenytársaival ellentétben nem rendelkezett a megszokott hűtőráccsal. Járjunk utána, miért döntöttek így a mérnökök, és hogyan oldották meg a német „népautó” motorjának hűtését.
Megszabadulunk a „felesleges alkatrészektől”
A hűtőrács egy szerkezetileg egyszerű alkatrész, amelynek megvannak az előnyei és a hátrányai is. Ezen keresztül áramlik be a levegő a motortérbe, ami lehetővé teszi a motor természetes hűtését. A menetszél gyakran önmagában is elegendő ahhoz, hogy menet közben – a ventilátor bekapcsolása nélkül – elkerüljük a motor túlmelegedését.
A hűtőrács ugyanakkor negatív hatással van az aerodinamikára, mivel légörvényeket kelt, ami különösen nagy sebességnél észrevehető. Ráadásul az autó elején lévő nyílásokon keresztül kövek, sár és rovarok juthatnak be. Ennek következtében a hűtő eltömődik és kevésbé hatékonyan vezeti el a hőt, sőt, bizonyos esetekben akár meg is sérülhet, ami a fagyálló szivárgásához vezethet.
Ezeket a körülményeket figyelembe véve a Volkswagen mérnökei úgy döntöttek, hogy elhagyják a hűtőrácsot a Passat B3-nál. Az autó formaterve szokatlanra sikerült, és azonnal magára vonta a figyelmet, az orr-rész egyedi kialakításának köszönhetően pedig a légellenállási együttható mindössze 0,28 lett. Ez a maga idejében kiváló eredménynek számított.
Miért nem melegedett túl?
Még a modern autókat is hűtőráccsal szerelik fel. Kivételt csak az elektromos autók képeznek, ahol a hűtőrendszer felépítése eltérő. De hogyan sikerült a mérnököknek elhagyniuk ezt a megoldást a múlt század végén, amikor a technológia még nem volt olyan fejlett?
A motor természetes hűtése érdekében a szakemberek kifejlesztettek egy rejtett légcsatornákból álló rendszert, amelyet „Bottom breather”-nek (magyarul nagyjából „alul lélegző”-nek) neveztek el. A lökhárító alsó részén (a rendszámtábla alatt) elhelyeztek egy speciális „ajkat”, amelyen keresztül a levegő beáramlott. Ezt követően a levegőt egy műanyag burkolaton keresztül a hűtőhöz vezették, így biztosítva annak hatékony hűtését.
Így a hűtő légáramlási rendszere viszonylag zárt lett. Ez nemcsak a karosszéria aerodinamikai mutatóit javította, hanem nagy sebességnél a zajszintet is csökkentette. Télen egy további pozitív hatás is jelentkezett: a zárt motortérnek köszönhetően a motor jobban megtartotta a hőt, és nem hűlt ki olyan könnyen az országúton.
Nem kevésbé érdekes a motor levegőbeszívásának megoldása sem. A szívócsövet közvetlenül a Volkswagen embléma mögé helyezték, amelyet ennek érdekében résekkel láttak el.
Néhány tulajdonos azonban utólag lecserélte a panelt egy nem gyári, hagyományos nyílásokkal ellátott változatra.
Miért hagytak fel vele?
A megoldás előnyei ellenére a gyakorlat hamar rávilágított a hátrányokra is. Az alsó légbeömlő nemhogy nem védte a hűtőt a levelektől és a sártól, hanem épp ellenkezőleg, súlyosbította a problémát. A szerkezetet sokkal gyakrabban kellett tisztítani, mint más autók esetében. Télen ráadásul a hó is bejutott a rendszerbe, ami jéggé fagyva rontotta a hűtés hatékonyságát.
Egy további hátrányt jelentett az autó szerkezetének bonyolultabbá válása. A légterelő rendszer sérülése a hőelvezetés romlását eredményezte. A hiba „terepen” történő javítása nem mindig volt lehetséges, ami komoly fejtörést okozhatott a sofőrnek.
Dizájn szempontjából sem nyerte el mindenki tetszését a hűtőrács hiánya. Egyes márkáknál ez a rács vált a legfőbb ismertetőjeggyé – gondoljunk csak a BMW „veséire”. Bár a hűtőrács nélküli Passat kezdetben futurisztikusnak hatott és vonzotta a tekinteteket, néhány év elteltével ez a szokatlan megoldás elvesztette a varázsát.
