A férfiak minden korban kockázatot vállaltak az elismerésért, a tiszteletért, vagy a hölgyek szemében villanó dicsőség egy röpke pillanatáért. Ám olykor ezek a kísérletek tragikomédiába fulladnak, ami legfeljebb a Darwin-díjra érdemes – arra a vicces kitüntetésre, amelyet azoknak ítélnek oda, akik saját nevetséges haláluk árán „javították az emberi génállományt”.
A mai cikkünkben 5 olyan történetet mutatunk, ahol a férfiak túlságosan igyekeztek bátornak, erősnek és menőnek tűnni, de csók vagy taps helyett egyirányú jegyet váltottak a túlvilágra – és mellé egy Darwin-díjat is bezsebeltek.
1. Szarvaspárbaj robogókon (Tajvan, 2004)
2004-ben az egyik tajvani bárban a szokásos éjszakai nyüzsgés uralkodott: hangos zene, cigarettafüst és alkoholtól fűtött, zajos diáktársaságok. A vendégek között volt egy vonzó lány, akire azonnal felfigyelt két fiatal srác.
A bátorsághoz kicsit többet ittak a kelleténél, és elkezdtek beszélgetni vele, miközben mindkettő a maga módján próbálta bizonyítani, hogy ő a jobb választás. Eleinte csak átlagos rivalizálásnak tűnt a dolog: viccelődés, ugratás és hencegés. De a játék lassan kihívássá fajult.
A srácok megegyeztek, hogy valódi „párbajt” vívnak a lány figyelméért (a vesztes lelép, és nem zavarja a másikat az udvarlásban) – és ehhez a legnevetségesebb módszert választották.
Az alkoholmámor és a sértett férfiúi hiúság hatására egy „szarvaspárbaj” mellett döntöttek: vagyis felgyorsulnak a robogóikkal, és egymással szembe hajtanak, amíg az egyik meg nem ijed és el nem rántja a kormányt. Pont úgy, mint a párzási időszakban a szarvasok, akik agancsaikkal csapnak össze a nőstényért vívott párbajban.
Romantikus? Talán. Józan ész? Nulla.
A közeledési sebesség kb. 90 km/h volt. Végül egyikük sem engedett, és néhány másodperc múlva a két robogó frontálisan ütközött.
A lány, akiért ez az egész halálos műsor indult, szemtanúja volt a két „lovag” azonnali halálának. Aztán (egyébként) elment egy másik sráccal, sokkos állapotban a történtek miatt.
Nos, ez a két srác ugyan nem hódította meg a lány szívét, de legalább kaptak egy posztumusz elismerést: a Darwin-díjat.
2. Erkély-show Ohióban (USA, 2007)
Ez a történet Ohio egyik csendes külvárosában esett meg. Este, lágy szellő, egy lány a tizenegyedik emeleti erkélyen, és az ifjú udvarlója, aki mindenáron fel akart vágni előtte. A srác biztos volt benne, hogy a szépség szívéhez a legjobb út az erő és a férfiasság demonstrálása.
Mivel nem jutott eszébe semmi okosabb, a 11. emeleti erkélyen megragadta a korlátot, átmászott rajta, lelógott és elkezdett húzódzkodni. Az első néhány emelés még látványos volt, a lány pedig halvány mosollyal figyelte.
De a srác nem volt atléta, és az erkély sem iskolai nyújtó. A hideg fém csúszós volt, a srác keze pedig hamar remegni kezdett a feszültségtől.
Megpróbált még egyszer felhúzódzkodni, hogy visszamásszon, de az ereje rohamosan fogyott. Az utolsó próbálkozás azzal végződött, hogy az ujjai lecsúsztak a korlátról.
A lánynak még sikítani sem volt ideje, a lovagja máris lezuhant a 11. emeletről.
A vágy, hogy lenyűgözze a lányt, erősebbnek bizonyult az elemi józan észnél. Tapsot nem kapott, de akaratlanul is jelöltette magát a Darwin-díjra.
3. Halálos trükk a volán mögött (Hollandia)
Ez a sztori akár egy hollywoodi akciófilm része is lehetne – ha nem lenne ilyen szomorú a vége. Egy 19 éves srác éjszaka kocsikázott Hollandia utcáin két vonzó utassal. Buzgott a vérében az adrenalin, és égett a vágytól, hogy bebizonyítsa a lányoknak: valami hihetetlenre képes.
Ahelyett, hogy megelégedett volna a sebességgel vagy az éles kanyarokkal, kitalált egy „trükköt”. Bekapcsolta a tempomatot, kinyitotta a vezetőoldali ajtót, kiugrott a kocsiból, és egy teljes percig, teljes erejéből futott mellette, azt tervezve, hogy majd látványosan visszaugrik.
Pár másodpercig úgy tűnt, működik az elképzelés, és a lányok teljesen el lesznek ájulva. De a filmes jelenetet gyorsan felváltotta a kegyetlen valóság: a srác megbotlott az aszfalton, elvesztette az egyensúlyát, és a földre zuhant, beütve a fejét. Az autó pedig, közömbösen az emberi ambíciók iránt, tovább gurult, mintegy néma tanújaként gazdája butaságának.
A srácot kórházba szállították, ahol az orvosok küzdöttek az életéért, de nem sikerült megmenteni. Egy nappal később meghalt. Még ugyanebben az évben posztumusz megkapta a Darwin-díjat.
4. Láncfűrészes romantika (USA, Maine, 1999)
Ez a történet olyan, mintha a slasher filmek groteszk keveréke lenne. De tényleg megtörtént 1999-ben; világszerte számos újság megírta, és több híradás is született róla.
Egy James nevű amerikai férfi, aki Maine államban élt, az interneten ismerkedett meg egy Beth nevű nővel. Egy évig udvarolt neki távolról, pénzt költött hívásokra, segített neki a számlák kifizetésében, majd átköltözött egy másik államba, hogy elkezdjék közös életüket.
Ám Beth váratlanul közölte, hogy a kapcsolatnak vége. Kiderült, hogy a lánynak volt egy férje és egy kisfia. Jamesszel csak online levelezgetett, ami a való életben semmit sem jelentett számára.
A visszautasított hódoló úgy döntött, a legfurcsább módon bizonyítja szerelmét. A lány háza elé hajtott, kivett a csomagtartóból egy láncfűrészt, beindította, és elkezdett hadonászni a veszélyes kerti szerszámmal közvetlenül a gyepen, próbálva megmutatni érzései mélységét. Azt kiabálta, hogy bármire képes a szerelemért, csak hogy bizonyítsa valódi érzéseit.
Miért tette ezt?
Nem tudom.
De miközben kétségbeesésében tovább hadonászott a láncfűrésszel, James véletlenül megvágta magát – Beth fiának és a szomszédoknak a szeme láttára.
Az emberek hívták a rendőrséget, és a kiérkező tisztek megpróbáltak elsősegélyt nyújtani a srácnak, de hamarosan meghalt a kórházban. Így vált a romantikusnak szánt gesztus őrült végkifejletté, és hozta meg Jamesnek a Darwin-díjat egy olyan hihetetlenül ostoba tettért, amit még a világ legjobb pszichológusai is nehezen tudnak megmagyarázni.
5. Az elbizakodott igazgató a Viktória-vízesésnél
Michael, egy tekintélyes főiskola 50 éves rektora, művelt és megfontolt ember hírében állt.
Ám a Viktória-vízesésnél töltött pihenése során elkövette a szerelmes „kamaszok” végzetes hibáját.
Miközben a barátnőjével sétált a hídon, elejtette a szemüvegét. A szemüveg a 80 méteres mélység fölött magasodó nedves köveken akadt fenn. De ahelyett, hogy beletörődött volna a veszteségbe, Michael úgy döntött, eljátssza a hőst. Azt mondta a lánynak, hogy most mindent megold, mint „Pókember”: átmászott a korláton, hogy megszerezze a szemüveget, és lenyűgözze kísérőjét.
Arra azonban nem számított, hogy a kövek a korláton túl hihetetlenül csúszósak a vízesés permetétől. És amikor a férfi rájuk lépett, megcsúszott és a mélybe zuhant. A szemüveget nem sikerült megmenteni, az ő története pedig bekerült a Darwin-díj gyűjteményébe, példaként arra, hogy még egy okos és jómódú ember is képes a legostobább cselekedetre egy pillanatnyi, mutatóba szánt hősködésért a barátnője előtt.
