Az emberek három típusba sorolhatók: az elsők, akik vesznek egy magasnyomású mosót, hogy lemossák az autójukat; a másodikok, akik elviszik egy autómosóba; a harmadikok… akik várják az esőt.
Sajnos persze ez nem teljesen pontos – létezik egy negyedik embertípus is, akik tudják, hogy amint saját lemossák az autójukat, azonnal esni kezd az eső. Ők az esőidézők.
Én személy szerint ebbe a kategóriába tartozom. Amint kezembe veszem a rongyot, az ég beborul, és a simára mosott, csillogó autó átváltozik… hát, kész letargia. Ezért egyre gyakrabban bízom az autómosást a fiamra, magam pedig más célokra használom a mosót. Mert ugye egyetértesz, hogy a szeretett autód lemosásán kívül a magasnyomású mosót még vagy 1001 más dologra is lehet használni.
Kitakarítani a szőnyegeket vagy a teraszt? Simán!
Felfrissíteni a ház homlokzatát? Még simábban!
Lemosni az üvegházat? Pont erre való!
Szóval egy kertes ház tulajdonosának életében a magasnyomású mosó, vagy köznyelven a „kärcher”, egyszerűen nélkülözhetetlen eszköz. És az ember nagyon szeretné, hogy ez az eszköz hosszú éveken át szolgálja a családot, és ne adja be a kulcsot néhány év után.
Sajnos a magasnyomású mosók meglehetősen „érzékeny” szerkezetek, amelyeknek sok minden árt. Például az olcsóbb modellek könnyen túlmelegednek, egyáltalán nem szabad őket 15 percnél tovább egyhuzamban használni.
Az ilyen magasnyomású mosókat sem szabad ősszel kint hagyni, amikor éjszakánként megjönnek az első fagyok.
Nem szabad leejteni…
Nem szabad dobálni…
Nem szabad megtört vagy megcsavarodott tömlőre csatlakoztatni… és még sok minden mást sem szabad.
És a legrosszabb az egészben, hogy egy magasnyomású mosó javítása annyiba kerül, hogy egyszerűen nem éri meg megcsináltatni. A szervizek annyit kérnek a javításért, hogy olcsóbb egy új gépet venni, a régit pedig kidobni.
Pontosan ezt akartam tenni én is tavasszal, amikor az én K3-asom bedobta a törölközőt. Teljesen váratlanul elkezdett szakaszosan működni, nem adta le a kellő nyomást, prüszkölt, hörgött, a burkolat szellőzőnyílásain pedig folyt a víz.
Egy ilyen tünetekkel produkáló mosó javításáért elkérnek tőled kb. 20-25 ezer forintot, miközben maga a gép újonnan 40-50 ezer forintba kerül. Nem semmi!
Most pedig megmutatom neked ezeknek a gépeknek a típushibáját, amit te magad is 15 perc alatt, szinte ingyen orvosolhatsz.
Ehhez szükséged lesz egy akkus csavarozóra Torx T15-ös fejjel, vagy egy ilyen bitfejjel rendelkező csavarhúzóra, de mindenképpen hosszú szárúra. Ugyanis néhány csavar a kerekek alatt/mögött van, és azokat kicsavarni vagy Pókember tudja, vagy egy ezermester egy hosszú szárú csavarhúzóval.
Kicsavarsz nagyjából 8 csavart, és feltárul… a szerkezet nem túl gazdag belső világa. Rögtön megérted, hogy itt a műanyag az úr, és ennyi pénzért maximum 1 darabka fémet kapsz.
Egyet!
Ha ráfizetsz még 20 ezret és megveszed a nagyobb modellt, abban már 2 darabka fém lesz.
Még szétszedett állapotban csatlakoztatod a mosót a vízhez és az áramhoz, bekapcsolod, és meghúzod a pisztoly ravaszát.
Hoppá!
És már spriccel is a víz egy szinte észrevehetetlen kis résből.
Ez a magasnyomású csőcsonk, amely a gyártó katalógusában 4.064-047.0 cikkszámon szerepel. Ez minden mosó legérzékenyebb pontja. Ezeket a csonkokat RENDKÍVÜL vékony műanyagból készítik. Elég, ha megfagy a mosóban a víz, ha erősen megütöd, vagy ha egyszerűen csak nagy a nyomás a rendszerben, és a csonknak annyi. Szinte bármitől szétrepedhet!
A meghibásodások 90%-át ez okozza!
És ez a darabka műanyag kerül… khm… huszonezrekbe.
Egyszerűen úgy kell levenni, hogy elfordítod 45 fokkal.
És ahelyett, hogy szervizbe vinnéd vagy megrendelnéd a neten, keress… valamilyen jó epoxi ragasztót. Én egy kétkomponensű „Contact” nevűt vettem – szuper erős cucc, amivel mi gyakran ragasztunk üveget.
Kis adagokban kell majd kikeverned, úgy 2-3-szor.
És még szükséged lesz műszálas cérnára.
Csakis műszálasra!
Mivel „tákolt karbont” fogunk készíteni.
A csonk javítása nagyon egyszerű: bekevered az első adag sűrű ragasztót és JÓÓÓÓ VASTAGON rákened a repedésre. Erre rátekersz 2-3 réteg műszálas cérnát.
Meg fogsz lepődni, de amíg a cérnát tekered, a ragasztó már meg is köt.
Újra keversz, kensz, tekersz, csak most más irányban.
És ezt megismétled néhányszor.
Az utolsó réteget feltekerheted szorosabbra, vastagabbra.
A végén egy ilyen kis „combocskát” kapsz, majdnem mint a KFC-s csirkecombok. Vársz kb. 10-15 percet a biztonság kedvéért, és összerakod a mosó belsejét.
A teljes költség… hát, nem is tudom, mondjuk… 1000 forint. Ezt a „bandázst” a csonkban lévő nyomás semmilyen körülmények között nem fogja tudni széttépni. Igen, nem egy szépségdíjas megoldás, de ennek a „sufnituning” stílusnak két vitathatatlan előnye van: olcsó és praktikus.
A javítás után mostam már az autómat vagy 15-ször, és még mindig minden működik, minden egyben van, a mosó úgy működik, ahogy kell. Úgyhogy semmi értelme ráfizetni az alkatrészre, és szervizbe rohangálni a géppel. Persze, ha még garanciális a javítása, az más kérdés.
